tag:blogger.com,1999:blog-17692665286415973292024-03-05T15:23:46.253+02:00Give me love [BEFEJEZETT]Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.comBlogger52125tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-89788288476796319612014-01-25T15:16:00.002+02:002014-01-25T15:16:45.100+02:002.évad.10.rész, Epilógus, Búcsú<div style="text-align: center;">
Köszönöm szépen mindenkinek!</div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiY-R-yO6XfA9Dm1SIqA380O8MSwv33uKrvulDyLycFVAYedcnLSrU1hc0qWh8DCp8ak_01T4c0e3rCNN3YVwLuXgW003UT30AjOTlG4YHLOUkre5isrVptCyvDzvUu1QMSdpQ2BgA9555g/s1600/tumblr_mxssrgVHTJ1s30888o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiY-R-yO6XfA9Dm1SIqA380O8MSwv33uKrvulDyLycFVAYedcnLSrU1hc0qWh8DCp8ak_01T4c0e3rCNN3YVwLuXgW003UT30AjOTlG4YHLOUkre5isrVptCyvDzvUu1QMSdpQ2BgA9555g/s320/tumblr_mxssrgVHTJ1s30888o1_500.gif" height="260" width="320" /></a></div>
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=3dM2qCCg6GE" target="_blank">(zene)</a><br />
<span style="font-size: x-large;">Csak még utoljára</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<br />
Nem ismerem saját magam. Egy idegenné váltam, és ezen már nem tudok változtatni. Annyi minden történt mostanában velem, hogy még nem volt időm feldolgozni. Összezavarodtam, és nem látok más kiutat. Tudom, hogy itt van a családom, és szeretnek, de velük már rengeteget éltem, anyámmal pedig csak négy évet. Eldöntöttem, hogy már semmi nem állíthat meg. Néha az egyszerűbb döntés a rossz, de ez engem nem érdekel. Csak szeretném megölelni anyát úgy, hogy ne tűnjön el utána. Szeretnék mindig vele lenni, mert erre vágyom. Erre van szükségem.<br />
<br />
-Ne tedd ezt - vízhangzott a szoba.<br />
-Ennek így kell lennie - nyeltem le az első tablettát.<br />
<br />
Az elsőt követte még ötven másik. A látásom kezdett elhomályosulni, szédültem. Nehezen pislogtam, végtagjaim elpuhultak. Azt hiszem, láttam őt, miközben a földre zuhantam, de nem vagyok benne biztos. A fejem egyre jobban fájt, szinte már nem is tudtam magamról. A túlvilág vár rám.<br />
<br />
*külső szemlélő*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ember azt hinné, hogy amikor rátalál egy emberre, aki éppen megöli magát, akkor sikítania kell, és zokogva rohangálni össze-vissza. Hát nem. Betty egy szomorú arckifejezéssel és gyors ajtózárással tisztázta önmagában a dolgokat, majd megpillantotta szőke hajú barátnőjét a holttest mellet. Alex mosolyogva motyogott valami magában, majd felállt, s lassan odasétálva Betty elé széttárta karjait. Ölelésre várt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem érezhetlek - barna szemei csillogtak az elfolytott könnyektől.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csak hinned kell - hangja halk volt, tett még egy lépést barátnője felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Én hiszek! Éveken keresztül hittem - borult a nyakába.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sosem hittél eléggé - erősen a lány köré fonta karjait, aki hitetlenül felszisszent.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Annyira hiányzol - lépett hátrébb de a kék szempárt nem engedte el pillantásával.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Itt vagyok. Mindig itt vagyok. Látlak, mosolygok, amikor elbambulsz, elkomorodom, amikor miattam sírsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Annyiszor beszéltünk, mégis üresnek éreztem magam. Annyiszor szükségem lett volna rád. Mindenkinek - könnyeit szabadon engedte, hangja remegett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hosszú percekig némán ültek, és egymás arcát fürkészték. Amikor annyi idő után valaki visszatér, és újra láthatja a másik felét. Amikor rengetegszer érintette, de sosem érezte a másikat, most mégis elveszett a másik ölelésében. Amikor csak nézik egymást és megértik a másik mondandóját szavak nélkül is.<br />
<br />
-Annyira sajnálom - sóhajtott fel meglebegtetve szőke tincseit.<br />
-Mit?<br />
-Mindent, még régről. Tudod, itt sok ideje van az embernek gondolkodni, és én ezt meg is tettem. Annyiszor elrontottam. Hatodikban, amikor hónapokig nem beszéltünk, de aztán mégis kibékültünk. Aztán nyolcadikban, amikor minden olyan rossz volt. Mégis megoldottuk. Sikerült. Aztán kilencedikben, amikor megint én tettem tönkre mindent, és annyira menthetetlen volt minden. Tudom, hogy már rég volt, de megtörtént, és én nagyon sajnálom, és gyűlölöm magam miatta. Kilencedikben minden annyira más lett és én ezt nem tudtam kezelni. Lehetetlennek tűnt, hiszen te annyira jól megvoltál. És nekem csak egy valakim volt. Neked viszont rengeteg mindenki. Csalódtam saját magamban, és mindent elkövettem, hogy jobb emberré válhassak, de túl sok volt. Nem sikerült, és minden tönkrement. De megpróbáltuk. És majdnem kudarcot vallottunk. Annyi időbe, és türelembe került a részedről. És még is sikerült. De én azóta félig üresnek érzem magam, és ez nem változott, pedig lassan már húsz éve. Azok voltak a legrosszabb idők, és ha vissza tudnék menni az időben, megtenném! Megváltoztatnék mindent - hadarta el, miközben könnyei patakként folytak le arcán.<br />
<br />
A csillogó szemű lány barátnője mondandóján elkomorodott, arca kicsit elfehéredett. Könnyeket hullajtott, de mindeközben próbált úrrá lenni a testén. Néhány perc múlva lenyugodott, s szólásra nyitotta a száját.<br />
<br />
-Rég volt, nagyon rég. Azóta túl sok dolog történt velünk ahhoz, hogy ezen agyaljunk. Azóta meghaltál! Feladtad az életed a lányodért, aki most feladta érted. Mindenki meg fog halni körülöttem, akit szeretek? A gyermekeim felnőttek, a férjem negyvenes éveit éli. Fiatalok még. Te is fiatal voltál. Nagyon fiatal! És Jessica is. Túl hamar mentetek el. Élveznetek kellett volna az életet! Fel tudod te azt fogni, hogy mennyire összetörtem? Hogy mennyire tönkrement minden? Hogy milyen érzés volt látni, ahogy meghalsz? Ahogyan a családod összetörik? Látni az elfehéredett, élettelen arcodat? Ahogyan lecsukják a koporsódat, majd a mélybe eresztik? Látni, amint földet dobálnak rád? Látni, amint örökre itthagysz? Nem, nem tudod! - hangos zokogásban tört ki, már nem tudott és nem is akart uralkodni önmagán.<br />
-Sajnálom - hajtotta le fejét.<br />
-Csak.. Csak ölelj meg és felejtsünk el mindent - suttogta a szavakat.<br />
<br />
Alex mosolyogva lépett közelebb barátnőjéhez, majd szorosan karjaiba fonta. Hosszú, nagyon hosszú percekig álltak így, majd jobbnak látták, ha leülnek.<br />
<br />
-Tudod, a túlvilágon sem volt egyszerű, főleg mivel egyedül voltam. Nem volt másom, csak a látás. Láttalak titeket, itt voltam, de hiába. Te voltál az egyetlen, akivel nagyon ritkán beszéltem, sekni más. A sötétség és az egyedüllét volt. Jessica pedig tudta azt, hogy mire vállalkozik. És sajnos megtette. Ez volt az ő végzete, és ez ellen nem lehetett tenni.<br />
-Tudom, de nehéz elfogadni - arcát kezeibe temette<br />
-Én mindig veled leszek. Csak hinned kell - hangja halkabb lett, suttogássá vált.<br />
-Még találkozunk, ezt biztosra mondhatom - emelte fel fejét, de mikor körbenézett csak az ürességet látta.<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Epilógus</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
-Apa, apa! - szaladt a csöppség édesapjához.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A férfi nevetve a magasba emelte kisfiát, majd az ölében tartva megcsikizte őt. A középkorú nő mosolyogva figyelte őket a nappali ajtajából, majd tett néhány lépést feléjük. Szájoncsókolta a férfit, aki fél karjával átölelte őt. Boldog családot alkottak. Amikor férfi körbenézett a szobában, tekintete elszürkült, mosolya kétszeresére nőtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Anastazia, felmennél Jamie -vel az emeletre? Kérlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nő nem szólt semmit, mosolyogva ölébe vette kisfiát, majd felment vele a szobájukba, hiszen tudta, hogy férjének most fontos teendői vannak. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Boldog vagy - mosolygott a szőke hajú, idősebb nő.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Igen, azt hiszem. De soha nem leszek olyan boldog, mint melletetek - pillantotta meg az immár felnőtt lányát, elhunyt felesége mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi mindig itt vagyunk, apa. Ezt soha ne feledd.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tudom, hogy itt vagytok, de más. Nagyon más. És így egyszerre három nő is van az életemben, akiket mindennél jobba szeretek. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Zayn, hidd el, ennek így kellett lennie - lépett hozzá közelebb régi nagy szerelme.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindhárman elmosolyodtak, majd egymásra néztek. Bár tekintetük boldog volt, szívükben mégis ott volt az a keserű fájdalom. A gyász.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">BÚCSÚ</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Először is szeretném elmondani, hogy a blog <b>MA </b>egy éves, ami nekem hihetetlennek tűnik. Nagyon gyorsan elrepült az idő, és láss csodát, elértünk a végére!</div>
<div style="text-align: justify;">
Az első évad végén már egyszer köszönetet nyílvánítottam nektek, hiszen nem terveztem második évadot. Hálás vagyok nektek, hogy kitartottatok mellettem, és tovább olvastátok a történetet. Hálás vagyok minden megjegyzésért, mert ennél nagyobb örömet nem tudtatok volna nekem szerezni. Hálás vagyok, amiért a legrosszabb napjaimon is megmosolyogtattak a szavaitok, és hálás vagyok azért, mert még anno, akkor, amikor, <strike>mindenki máskor, ezt nem tudhatom pontosan</strike> de elkezdtétek olvasni ezt a történetet. Néhányan biztosan már rég elfelejtették, de rengetegen maradtatok velem. Hálás vagyok a három számjegyű rendszeres olvasóimnak, mert ennél nincs nagyobb büszkeség.</div>
<div style="text-align: justify;">
Őszintén mondom, nehéz megválnom ettől a történettől, hiszen ez az egyetlen, amit elkezdtem és be is fejeztem, egyedül. Az idő során megnyílt körülbelül négy másik blogom, de mindet bezártam, mert nem voltam képes a folytatásra. E mellet viszont kitartottam. Hogy miért? Mert ez nem egy egyszerű fanfikció! Számomra nem. Nekem ez a történet egy barátságról szól, ami tényleg örökké tart. Egy erős, elpusztíthatatlan barátságról. Legtöbbetek mást látott ebben a történetben, de én nem. És nekem ezért különleges.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem igazán tudom, hogy mit írhatnék még.. Egyszerűen csak köszönöm szépen mindenkinek, aki elolvasta ezt a történetet és kitartott a végéig! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Imád titeket, az író: Éva Malik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
P.s.: Megnyílt két új blogom, de mindkettőt társíróval írom. Elhatároztam magam, így ezeket be fogjuk fejezni! </div>
<div style="text-align: justify;">
Violence - Zayn Malik fanfikció - <a href="http://violence-emandchelsie.blogspot.ro/" target="_blank">Itt megtalálod!</a></div>
<div style="text-align: justify;">
Dare to believe - Liam Payne fanfikció - <a href="http://daretobelieve-szofiisandevamalik.blogspot.ro/" target="_blank">Itt megtalálod!</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Goodbye Give me love!</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=SMz7BdqsFhU">http://www.youtube.com/watch?v=SMz7BdqsFhU</a></span><br />
<span style="font-size: x-large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">A videóban van egy helyesírási hiba, amiért elnézést kérek!</span></div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-42735343629796546222013-12-21T22:08:00.001+02:002013-12-21T22:08:25.512+02:002.évad 9.rész - Ezeregy emlék<div style="text-align: center;">
Meghoztam az <b>utolsó előtti</b> részt.</div>
<div style="text-align: center;">
Örülnék a véleményeteknek.</div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást!</div>
<div style="text-align: right;">
~É.M.</div>
<div style="text-align: right;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqdzCVwGLwkizSnFSFuprV979QVwKC2II-eOuo0uZGtPvOHvPfTHg5uRjq30RGvfl-Jc4VnQ0_vQ_-HgLZZswbxQVLSUY37uqTEV6m7t-LVMBXjJVCa3mEgwTPUzXPp3w3XASZStb8y4vv/s1600/tumblr_mwprm5u0eE1t0jhtso1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqdzCVwGLwkizSnFSFuprV979QVwKC2II-eOuo0uZGtPvOHvPfTHg5uRjq30RGvfl-Jc4VnQ0_vQ_-HgLZZswbxQVLSUY37uqTEV6m7t-LVMBXjJVCa3mEgwTPUzXPp3w3XASZStb8y4vv/s1600/tumblr_mwprm5u0eE1t0jhtso1_250.gif" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=0G3_kG5FFfQ" target="_blank">(zene)</a></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Harry csöndben elvonult, én pedig apám dolgozószobálya felé vettem az irányt. Megpróbáltam összeszedni magam, bár nem igazán sikerült. Hogy is gondolhattam azt, hogy mindent tudok apámról? Egy gyerek sem tudhat mindent. Persze én csökönyös és akaratos vagyok, mindig kérdeztem őket, de sosem ilyesmiről! Lehetséges, hogy azért ment szét a banda, mert én megszülettem? Valószínű. De most nem is ez a legnagyobb problémám. Látnom kell a filmet. Látnom kell, hogy milyenek voltak Ők. Milyen volt apa. Biztosan imádta azt az életet. Ahogyan a rajongók körülvették, szerették. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Jessica? - nézett rám aggódó szempárral apu.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tudom - préseltem ki magamból egy szót.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit? - értetlenkedett.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogy mi történt. Hogy milyen életed volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem szólt semmit. Kitágult pupilláival meredt rám, mozdulatlanul. Könnyes szemekkel mentem oda és megálltam előtte. Néhány másodpercig csak bámultuk egymást, majd szorosan megöleltem. Abban a pillanatban nem akartam beszélni. Nem volt szükségem arra, hogy tudjam miért, hogyan és mikor. Ez az ölelés magába foglalt minden eltemetett érzelmet. Szeretetet, fájdalmat, együttérzést, gyászt, boldogságot, örömöt, mindent. Könnyeim szaporábban hullottak, testem is egyre gyengébb lett. Azt hittem, hogy összeesem, amikor.. Amikor megláttam őt. Apám válla fölött pislogtam rá hatalmasakat, míg ő mosolyogva figyelt minket. Odalépett, és megölelt mind a kettőnket. A tudat, hogy nem éreztem anyám ölelését, pedig ott volt szinte felemésztett néhány másodperc alatt. Ordítottam, zokogtam. Kiabáltam neki, miközben apa szorosan ölelt és egy pillanatra sem engedett el. Mire újra tisztán láttam, mivel könnyeim lassan felszáradtak, már nem volt sehol. Keresetem a tekintetemmel, de nem láttam. Ismét eltűnt.<br />
<br />
-Jessica, minden rendben? - fürkészte arcomat.<br />
-Nem, apa! Semmi nincs rendben. Nem érted? Itt van, de nem érezhetem. Látom, de már nem beszél hozzám. Egyetlen egy dolog volt az életemben, ami biztos volt számomra, és azt is elvette tőlem. Elvette azt a nyomorult naplót, aztán hetekig nem láttam. Most itt volt. Ott állt, de nem szólt semmit. Mosolyogva mellénk lépett és megölelt minket, de egyikünk sem érezte. Te még csak nem is láttad! Soha nem éreztem magam üresebbnek, mint most. Semmim sincs. Hogy vagy képes megkérdezni, hogy minden rendben van-e? Hogy? - zokogva zuhantam le a kanapéra.<br />
<br />
Néhány másodpercig csak nagyokat pislogva figyelt, majd homlokát ráncolva leült mellém.<br />
<br />
-Nem értelek.<br />
-Mit nem lehet ezen érteni? Annyira egyszerű! Talán hihetetlen, talán szerinted valótlan, de higgy nekem: igaz!<br />
-Nem, nem lehet igaz. Biztosan képzelődsz - próbált hitegetni.<br />
-Te tényleg nem érted? - ordítottam az arcába, majd felpattantam, s kirohantam a szobából.<br />
<br />
Hogy lehet ilyen? Miért nem fogja fel? Miért nem érti meg? Minden tönkrement, ő pedig őrültnek gondol. Igaz, hogy valótlannak tűnik, mégis valós. Olyan komplikált, de mégis egyszerű. Csak hinni kell benne, és minden könnyebb. Legalábbis, azt hiszem. Talán. Vagy még sem? Ahh!<br />
<br />
Fölmentem az emeletre és végigdőltem az ágyamon. Erre van szükségem. A pihenésre. Bedugtam a fülesem és ellazultam Nirvana dallamai között. Az álom világa hamar a hatalmába kerített, s mintha minden gondom elfeledtetett volna.<br />
<br />
<i>-Anya, anya! - szaladt a középkorú nő felé a csöppnyi gyermek. Barna tincsei szinte lobogtak, mosolya majd' körbeérte teljes fejét. A nő boldogan emelte magasba a kislányt, és nevetve nyomott két hatalmas puszit kipirult arcára. A kicsi hatalmas csillogó szemekkel csodálta édesanyját, aki immáron fölé magaslott, s kézen ragadva bevezette őt a nappaliba. A Karácsonyfa a plafonig ért, csillogó-villogó díszek fedték minden egyes ágát. Tetején egy csillag ragyogott, közepében egy családi fotóval. A fények négy féle színben váltakoztak, miközben egy lágy dallam alakította ki a teljes karácsonyi hangulatot. </i><br />
<i>-A Télapó! Itt volt a Télapó! - lelkendezett a kék szemű apróság, majd rávetette magát az ajándékokra. Plüss állatoktól elkezdve Barbie babáig volt ott minden. Lila póni, kék pingvin, zenélő doboz, balerina, Hamupipőke megörökített mása, és egy kis pléd. Rózsaszínű volt, s gyapjúból lett szőve. Puha volt, akár a pihe, mégis meleg, mint a bunda. A kislány fogsorát megmutatva kezdte el simogatni az apró plédecskét, majd nevetve ugrándozott egészen a szülei védelmező öleléséig. Édesapja emelte magasba, miközben a kandalló elé sétáltak, majd leültek elé. Halkan énekelt gyermekének, hangja megnyugtató volt a csöppség számára. Olyannyira, hogy lassan álomba szenderült. </i><br />
<i>Ébredése ugyanott történt, a kandalló ellőt. Ám már nem volt kicsi, sőt, gyermeknek sem mondható. Egy fiatal nő állt a fenyőfa mellet, ami puszta és elszáradt volt. Törött díszek lógtak le róla, és elszakadt fénysor volt rátekerve, amin az égős össze voltam zúzva. A szoba sötét és hideg volt, mondhatni rémisztő. Egy idősebb női sikoly hallatszott az emelet felől, majd síri csönd. A rideg helységben megmerevedett lány kezében, egy apró, rózsaszín rongydarab volt, helyenként szakadt. Nem mozdult, nem pislogott, nem lélegzett. Csak állt. Ott állt, mintha kővé dermedt volna. És ez így is történt. A szíve egy kőszikla lett, amit soha senki nem képes lerombolni. Így lett az önfeledten vidám és boldog gyermekből egy megsebzett, kőszívű harcos.</i><br />
<i><br /></i>
-Nem! - ordítottam fel, s szembesültem a ténnyel, miszerint ez az egész csak egy álom volt. Egy valós álom. Hisz ez megtörtént. A Karácsony, még három éves koromban. Emlékszem tisztán, hisz az volt életem egyik legszebb napja.. A boldogság, a család, az együttlét, a szeretet. Minden megvolt, amire az ember csak vágyhat. Ám az évek elteltek, s a Karácsony ma már csak egy felszínes ünnep, hiszen senki nem boldog. Évek óta szenvedünk, de senki nem volt még elég merész hangot is adni a gondolatainak.<br />
<br />
-Jess, jól vagy? Kiabálást hallottam - nyitott be Betty a szobámba.<br />
-Csak egy rossz álom. - ráztam meg a fejem, remélve, hogy el tudom felejteni.<br />
<br />
Betty mozdulatlanul állt és kérdő pillantását vetette rám. Mégis mit mondhatnék neki? Hogy Karácsonyi rémálmom volt? Ugyan! Azt hinné, bolond vagyok. Talán az is vagyok. Talán ez a sok hülyeség az agyamra ment és teljesen megőrültem.<br />
<br />
-Jessica? Elbambultál - lépett közelebb.<br />
-Ööö, semmi fontos. Csak valami hülyeség - legyintettem, hátha elhiszi. Nos, tévedtem.<br />
-Ráérek - próbálkozott tovább.<br />
-Én viszont nem, meg kell néznek a This Is Us-t - jelentettem ki, kicsit zaklatottan.<br />
-Akarod mondani, ezt? - emelte fel a háta mögé rejtett kezét.<br />
<br />
A szám tátva maradt, meglátva a DVD borítóját. A szívem összeszorult, a pulzusom pedig megemelkedett. A látásom elhomályosult a könnyektől, amik ki akartak törni, de lenyeltem mindet, nem adtam meg nekik ezt az örömöt. Erősnek kell maradnom.<br />
<br />
-Speciális kiadás - mondta halkan.<br />
-Rendben - sóhajtottam, majd elmeséltem neki a gyötrő álmomat az elejétől a végéig.<br />
<br />
Amikor a történetem végére értem, Betty nem szólt semmit. Egyszerűen magához húzott, és azt hiszem, soha nem ölelt még ilyen szomorúan. Hallottam, ahogyan szipog, éreztem, ahogy remegnek ajkai. Néhány perc elteltével komor tekintettel állt fel, és ment oda a DVD lejátszóhoz. Bekapcsolta, és berakta a filmet, majd magamra hagyott. A film elkezdődött én pedig csak kapkodtam a tekintetem. Boldog fiatalok, megannyi rajongó, visítás, sírás, viccek, boldogság, nevetés, vidámság. A rajongók számlálhatatlan mennyiségben mindenhol, videóklippek, koncertek, segédek, testőrök, tolongás, vásárlás, gyermekkor, család, látogatások. Minden. Ott volt előttem én pedig csak néztem. Nem tudtam feldolgozni mindazt, amit láttam, pedig még korántsem' volt vége. Bár a film befejeződött, utóhatást keltve családi képek villantak fel. Ahogy telt az idő, az öt fiatal fiú idősebbé vált, és egyre több gyerek volt körülöttük. Apró videó bevágások, mígnem előkerült egy kép. Anya és apa. Boldogan, hatalmas mosollyal az arcukon néznek egy apró ultrahang felvételt. Anyu szemei könnyesek voltak, apu pedig hitetlenkedve meredt rá, mégis boldog volt. Majd egyre több kép, ahogyan anyunak növekszik a hasa. Végül pedig az első kép rólam, ahogyan anyám karjai közül pillantok fel apámra és nevetek. Nem volt több kép, sem videóbejátszás. Most már tényleg vége volt, én pedig lesokkolva, összetörve figyeltem az elsötétedett képernyőt. Hiányzik a boldogság.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-79992032326887060982013-11-17T19:01:00.000+02:002013-11-17T19:01:49.357+02:002.évad 8.rész. - A múlt<div style="text-align: center;">
Nem szeretnék kisregényt írni ide, csak annyit mondok, hogy köszönöm a 92 (!!) feliratkozót és, nagyon remélem, hogy a csoportban lévő 118 (!!) emberből még feliratkoztok néhányan, hogy itt is elérjük a gyönyörű háromjegyű számot!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Jó olvasást,</div>
<div style="text-align: right;">
~É.M.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJc8qTauoRF6K56cCvkvgw6uXmaIZPVg-zTT8qgeiilk2V26trXhQEZh4ow4IRyQdp9OEqtNRJBkqi3KOGchxuOAjBFdtcMl_jrI0XjkztSKVAltsxDhwgnwKW48Ox9sjCkJsUdww34-WZ/s1600/tumblr_mu3wb0H6Xv1sox2n7o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="205" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJc8qTauoRF6K56cCvkvgw6uXmaIZPVg-zTT8qgeiilk2V26trXhQEZh4ow4IRyQdp9OEqtNRJBkqi3KOGchxuOAjBFdtcMl_jrI0XjkztSKVAltsxDhwgnwKW48Ox9sjCkJsUdww34-WZ/s320/tumblr_mu3wb0H6Xv1sox2n7o1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=bzMI6-NRBC8&list=FL_xgGPWQfl-GhDnixWVSWNw" target="_blank">(zene)</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A tudat, hogy a napló már nincs nálam és, hogy már nem olvashatom, nem fedhetem fel az eddig rejtegetett titkokat, megőrjít. Forgolódom éjszakánkét, tétlenkedek minden nap. Élő halottá váltam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Anyámat egy hete nem láttam, még csak nem is hallottam. Olyan, mintha eltűnt volna, mintha sosem lett volna valódi, ami történt. Az egyetlen, ami bizonyítja azt, hogy igazi volt, az a bennem maradt üresség és hiányérzet. Egy hatalmas fekete lyuk tátong a mellkasomban, és bármit teszek, nem tűnik el!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A ház üres volt, csend telepedett minden szobára. Csak a nappaliban hallatszódott halk füzet lapozgatás. Behajoltam az ajtón, és megláttam Harry göndör fürtjeit, majd a kezében lévő albumra tévedt a szemem. Hatalmas volt. A borítón gyönyörű betűkkel szerepelt egyetlen egy szó. <u style="font-style: italic;">Emlékek</u>. Elgondolkoztam, milyen emlékekkel lehet tele, hogy ilyen nagy? Talán családi fotók? Esetleg a régi hírnevet megörökítő pillanatok? Olyan furcsa, hisz soha senki nem beszélt nekem erről. Nem ismerem a saját apám múltját. Hiába kerestem rá a neten, semmit nem találtam. Három, körülbelül egy órás videó van fent YouTube-on: <i>Up All Night, Take Me Home </i>és <i>Midnight Memories.</i> A zenéjükön kívül sehol nincs semmi. Sem interjúk, sem cikkek, sem videónaplók, sőt! Még az X-Faktoros videók sem. Semmi. Mintha eltűntek volna, és senki nem ismerné őket. Mintha nem lenne múltjuk, csak jelenjük.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Harry? - ültem le mellé.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Jess, hát te? - zavart tekintete szinte perzselt, s kezében tartott albumot szempillantások alatt összecsukta.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Az mi? - mutattam a kezében tartott tárgyra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Semmi - próbálta leplezni idegességét.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Harry, holnap után leszek húsz éves. Azt hiszem elég volt a titkokból.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Igazad van, Jess. Talán nem kellet volna mindent eltüntessünk - sütötte le szemeit.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Ezt hogy érted?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Tessék - adta át nekem a szóbanforgó albumot.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Végigsimítottam a borítóján, majd egy mély lélegzetvétel után kinyitottam. Az első oldalon egy fénykép volt, alatta egy dátummal, és egy kivágott újságcikkel.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>" 2010. július 23. - Megszületett a One Direction! Simon Cowell öt hihetetlenül tehetséges fiúból gyúrt össze egy bandát. Liam Payne, Niall Horan, Louis Tomlinson, Harry Styles és Zayn Malik közös erővel indul az élő közvetítés ideje alatt zajló versenyre. Hajrá fiúk! "</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Elképedve néztem magam elé, majd lapoztam. Rengeteg kép volt, mind az X-Faktoros fellépéseket örökítették meg. Hihetetlen, hogy mennyire fiatalok, és aranyosak voltak. Körülbelül öt perc múltával egy fénykép alatt egy újabb újságcikk volt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>" 2010. december 11. - Véget ért a tehetségkutató. A One Direction harmadik helyezést ért el, mégis hatalmasabb a rajongótáboruk, mint az évekkel ezelőtt felfedezett The Wanted-nak. A fiúk most első kislemezükön dolgoznak, aminek elárulták a címét. Figyelem rajongók, hamarosan meghallgathatjátok a What make you beautiful-t! "</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ahogy lapoztam az albumot, rengeteg régi kép tárult elém, több és több cikkel fűszerezve.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>" 2011. november 21. - Megjelent az Up All Night! A One Direction sikere egyre csak nő, első albumuk az UAN címet kapta."</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>" 2012. december 3. - Hihetetlen, hogy röpke két év alatt mekkora sikerre tett szert az öt fiatal énekes! Liam, Niall, Harry, Louis és Zayn felléptek a világ egyik legnagyobb koncert arénájában. A jegyek mindössze néhány perc alatt keltek el. A Madison Square Garden-ben nagyobb buli volt, mint valaha! "</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>" 2012. - Már csak úgy emlegetik, hogy a One Direction éve. Album, koncertek, turné. Minden, ami egy sikeres karrier kezdetéhez kell"</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>" 2013. augusztus 20. - Mozivásznon a This Is Us! A One Direction élettörténetét bemutató filmjén számtalan híresség vett részt. A tömeg London legnagyobb mozija előtt nagyobb volt, mint valaha. Ekkora tolongást még nem tapasztalt Anglia! "</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>" 2020. június 29. - A One Direction visszavonult. Töretlen sikerük volt hét éven keresztül, most mégis úgy döntöttek, hogy befejezik. Niall Horan, Liam Payne, Louis Tomlinson, Harry Styles és Zayn Malik megmagyarázták karrierjük befejeztét. </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>-Szeretnénk a család alapításra koncentrálni. Már így néhányunk gyermekkel büszkélkedhet. Szeretnénk nyugodt családi életet élni, és lássuk be, a turnézás nem ezt biztosítja - szólalt meg először Harry.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>-Teljesen egyetértek Harryvel. Pont a minap beszélgettünk erről Daniell-el. Elmondtam, hogy mi fog következni, ő pedig könnyes szemekkel hallgatta végig, hogy a gyermekünkről áradoztam, majd sírását visszafolytva közölte velem, hogy ő eddig is mellettem állt, nem számított milyen távol vagyok és, hogy ez után is bármiben számíthatok rá - mesélte szerkesztőségünknek büszkén Liam.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>-Liam, szerintem összebeszéltek az asszonyok - viccelte el a komoly interjút Louis.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i>-Tegyünk pontot a mondat végére. Megöregedtünk, felnőttünk. Ideje feladni az álmokat, amik már teljesültek, és újakat kergetni. Köszönjük az összes rajongónak, akik ilyen hosszú időn keresztül támogattak és szerettek minket! Köszönjük a csodálatos feleségeinknek, akik mindig kiálltak értünk, és a családunknak. Személy szerint, ha anyukám nem lett volna olyan lelkes tíz évvel ezelőtt, én most nem ülnék itt. Örülök, hogy megélhettem ezt a rengeteg dolgot, és hogy ennyi emlékkel gazdagodtam az évek során. Dave, köszönjük az interjút, azt hiszem, ez volt az utolsó. Csak még egy bejelentés. Emberek! Apa leszek! - fejezte be mondandóját Zayn, és hiába kérdeztünk tőle bármit, nem válaszolt. Egyszerűen egy hatalmas mosollyal az arcán felállt és távozott. "</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Miért? - kérdeztem halkan.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Mert mindenkinek jobb volt így. Nyugodt életünk volt - bíztatott halkan a göndör hajú, negyvenes éveit élő "bácsikám".</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Az apám eltitkolta előlem azt, hogy ki is volt valójában, szerinted ez normális? - hangom eltorzult, könnyeim szabad utat nyertek maguknak.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Jessica, nyugodj meg. Mindenkinek jobb volt így.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
-Látni akarom a This is us-t - nyögtem halkan, majd megtöröltem könnyel borított arcomat.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-72569648839066363752013-10-21T12:22:00.000+03:002013-10-22T11:25:27.299+03:002.évad. 7.rész. - Pusztító gondolatok<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
Meghoztam a következő részt! Nos, mint tudjátok (<strike>legalábbis remélem</strike>) a blog január 25.-én lesz EGY éves.</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
Elmondhatatlanul örülök a 83 (!!!) feliratkozónak, és az összes megjegyzésnek, amit nyomként hagytok itt magatok után.</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
Soha nem mertem arra gondolni, hogy valaha lesz ennyi olvasóm, és láss csodákat: megtörtént!</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
Nos, egy kis felvilágosítás:</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
*Ezzel a résszel együtt van még négy olvasandó rész és a történet véget ér.</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
*Ezzel a hónappal együtt van még négy hónap, és a blog egy éves lesz.</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
*Havonta fogom hozni a következő részeket, hogy a "szülinapon" tegyem közzé a zárórészt és a <strike style="font-weight: bold;">végleges</strike> búcsút.</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
Jó, olvasást! xx</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3_8Z0KnhE9SyvhcKsJYUPKBP4ypDt-cYnv7zEHnPWqa2FW3EJeDYzBdUUz1BhzhaFCYGqkEUZVWBeQ0F3VocpQYB7sXCu28ZALwJNuNppsOt4w6FQ_aGB2oqx9k0yy3MNMCRaLo4D0hmY/s1600/tumblr_msv8i2dx6g1sxg67oo1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3_8Z0KnhE9SyvhcKsJYUPKBP4ypDt-cYnv7zEHnPWqa2FW3EJeDYzBdUUz1BhzhaFCYGqkEUZVWBeQ0F3VocpQYB7sXCu28ZALwJNuNppsOt4w6FQ_aGB2oqx9k0yy3MNMCRaLo4D0hmY/s1600/tumblr_msv8i2dx6g1sxg67oo1_400.gif" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=WPoG8-WJTt0&list=FL_xgGPWQfl-GhDnixWVSWNw" target="_blank">(zene)</a></div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Felébredve nem a fürdőben, hanem a szobámban találtam magam. A puhá ágy besüppedt alattam, párnák vettek körül. A nap fáradtan világított be a szobámba, halvány fényt nyújtva ezzel. A kisszekrényemen lévő lámpa le volt oltva, amit furcsának találtam, mivel én égve hagytam.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Végignéztem magamon. Minden rendben volt, kivéve egy dolgot. A csuklóimon nem voltak sérülések. Semmi nyoma a halálba menekülő kísérletemnek. Egyszerűen eltűntek a vágások. Megnéztem még egyszer, ezúttal közelebbről, de nem. Semmi nem volt ott, kivéve a sértetlen, puha bőrt.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Csak nem a vágásokat keresed? - hallottam egy halk női hangot.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Körülnéztem a szobámban, s a sminkelőasztalomnál megállt a tekintetem. A tükröt figyelte, háttal állva nekem, ami tele volt fényképekkel. Bettyről, Harryről, apuról; közös, családi fotók és egy, egyetlen egy fénykép <i>róla</i>. Azon a képen 25 éves lehetett, talán. Aranyszőke, hosszú haja lágyan omlott vállára, hibátlan mosolya tündökölt és csillogó tengerkék szemei ragyogtak. Gyönyörű volt, ízléses öltözékkel fűszerezve.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Nem mertem megszólalni. Féltem, ha kiszökik egy hang a torkomon, eltűnik. Nem akartam elveszíteni, újra. Lehet, hogy csak egy álom, de annak gyönyörű. Hiszen annyi év után, annyi szenvedés múltával, itt van. Itt áll előttem és a fotókat nézegeti. </div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Megfordult. Azt hiszem, az állam a földet súrolta, mikor megláttam gyönyörű arcát. Félmosolyra húzta ajkait, így még szebb volt. Fakó bőrszíne teljesen tükrözte a jelenlegi helyzetét, bár sosem volt barna bőrű nő. Haja derekáig ért, amit jobb kezével piszkált. </div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Annyira gyönyörű és megsebzett vagy. - szólalt meg újra</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Á-álmodom? - tettem fel a kérdést, de a választól rettegtem.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Nem. - nevetett fel jóízűen - Mindig itt voltam, de te csak most készültél fel arra, hogy láthass engem. - hangsúlya megkomolyodott.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Ezt hogy érted? - szememből szabad utat nyert egy könnycsepp.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Tizenöt éve figyellek. Láttam, ahogyan felnősz, ahogy megerősödsz, ahogy tanácsot kérsz. Mindent. Szerettem volna itt lenni, édesem. - leült mellém, de az ágy nem érzékelte ezt - Semmi mást nem kívántam, csak azt, hogy mellettet lehessek. - szemeit könnyek lepték el.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Nem sírj. - próbáltam letörölni az arcát, de nem éreztem azt a kezem alatt.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Halott vagyok, kicsim. Hiába érsz hozzám, vagy én hozzád. Nem érzékelsz semmit, ahogy én sem. - kezeivel megdörzsölte fakó bőrét, majd mélyen a szemembe nézett - Sajnálom.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elgondolkoztam a hallottakon. Ez lehetséges egyáltalán? Látom, beszélek hozzá, de nem érzem. Lehet, hogy megbolondultam és csak az elmém játszadozik velem? Nem hinném.. De, ha ez a valóság, akkor miért ilyen kegyetlen a sors?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogyan érezhetlek újra? - hangom sírós volt.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Majd, rengeteg év múlva, mikor öreg leszel és az unokáid felnőttek te is meg fogsz halni. És akkor majd velem lehetsz. Addig nem. Családot kell alapíts. Látnom kell, ahogyan férjhez mész, majd életet adsz néhány gyermeknek Neked pedig látnod kell, ahogyan azok a gyermekek felnőnek és unokákat szülnek neked. Át kell élned mindazt, amit nekem nem sikerült. Látnod kell, ahogy generációk épülnek fel körülötted. - zokogásban tört ki, ami engem is erre késztetett.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Szeretlek. - suttogtam összeszorított szemekkel, s amikor újra ráemeltem tekintetem, Ő egyszerűen eltűnt.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Mintha szél fújta volna el, foszlányokban vált láthatatlanná. Szinte fel sem fogtam, hogy mi történik, már nyílt is a szobaajtóm.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Itt volt. - suttogtam magam elé.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Tudom. - ölelt át jó erősen.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Képtelen voltam felfogni, hogy mi is történt az utóbbi néhány percben. Egyszerűen magával ragadott a varázs, amit a látványa okozott. Az, hogy beszélhettem vele a legcsodálatosabb dolog, ami valaha történt velem. Nem mondom azt, hogy megnyugtatott, hiszen szeretném érezni a védelmező ölelését, a lágy simításait a hajamon, szeretném, ha teljes egészében velem lenne. De erre csak egyetlen egy lehetőség van. Ami... annyira nem is lehetetlen. Talán, ha véget vetek ennek az egésznek boldog lehetnék, vele. Hiszen mit ér az élet anya nélkül? Tudom, hogy van családom, és tudom, hogy szeretnek engem, de meg kell érteniük, hogy nekem szükségem van <i>rá.</i> Tizenöt évet éltem le úgy, hogy minden nap azt kívántam, bárcsak vele lehetnék. Mostmár tudom, hogy lehetséges. Boldog lehetek egy másik világban azzal a nővel, aki miattam halt meg. A bűntudat csak ráadása mindannak, amit érzek. Mar, éget legbelül. Fáj tudni, hogy miattam történt minden, pusztító érzés. De talán, ha én is távozom, egyszerűbb lesz. Lehet, hogy apának, vagy Bettynek nem, de meg kell érteniük azt is, hogy én min mentem keresztül. Újra boldog akarok lenni, <b><i>anyával.</i></b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic; font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
-Eszedbe se jusson. - szorított erősebben magához.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Késő. - suttogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem! Jessica, nem lehetsz buta! Gondolkozz egy kicsit felnőtt fejjel. - korholt le lágy hangnemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogyan? Hiszen még félig gyerek vagyok. - könnyeim szabad utat törtek maguknak.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Gondolkozz el azon, hogy hány ember vesz körül téged, akik mind szeretnek. - mondta halkan, majd kisétált a szobámból, magamra hagyva engem és a gondolataimat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A párnám alá nyúltam, keresve a naplót, de nem volt ott. Megilyedtem, hogy esetleg olyasvalaki kezébe került, akiébe nem lett volna szabad. Felforgattam az egész helységet, de nem találtam. Kutakodtam, kiborítottam mindent a szekrényemből, az ágyam alatt háromszor is megnéztem, de nem volt sehol. Átkutattam az egész házat, de a naplónak nyoma veszett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Már nincs rá szükséged. </i>- hallottam a hangját, de Ő nem volt sehol.</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-10417525841810135262013-09-29T15:36:00.002+03:002013-10-21T22:34:57.771+03:002.évad. 6.rész. - Anya!<div style="text-align: center;">
Wúhúú, 80 feliratkozó! Köszönöm szépen! :) xx</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDqeY5lPbsD5CkIA2VPeZhY9QVCKcp0zL5yY1EBnDVem64Cs9AY2zd4uP_SXH8PkuLQtKYroxv4tKYEf_UE71VR8evsM5bQgNvTkoeckjw-uqmA6oOp2cTBvxe7iRJpukhWhFi-y_5d6tz/s1600/tumblr_mtj1i5Aj1D1sadf06o1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDqeY5lPbsD5CkIA2VPeZhY9QVCKcp0zL5yY1EBnDVem64Cs9AY2zd4uP_SXH8PkuLQtKYroxv4tKYEf_UE71VR8evsM5bQgNvTkoeckjw-uqmA6oOp2cTBvxe7iRJpukhWhFi-y_5d6tz/s320/tumblr_mtj1i5Aj1D1sadf06o1_400.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=JbFpzlKg61U" target="_blank">(zene)</a><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Képtelen vagyok abbahagyni az olvasást. Képtelen vagyok bármit is tenni. Élő halottá váltam. Egy megszállottá. Látni akarom őt. Beszélni vele. Tudni, hogy boldog. Tudni, hogy még mindig velem van. Tudni, hogy büszke rám. </div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Körülbelül havonta írok neked, édesem. Már azt sem tudom, hogy mit kéne mondatokba öntenem. Már semmit nem tudok. Bizonytalan vagyok a tegnapban, a mában. Bizonytalan vagyok a holnapban. Az életben, a reményben. Magamban. </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Itt vagy. Előttem játszol a babáiddal. Három és fél éves elmúltál, drágám. Alig pár hónap, és én végleg távozon az élők sorából. Négy éves leszel. Egy hónappal a születésnapod után fogok meghalni. Sajnálom, hogy ilyen nyersen kell ezt közölnöm veled, de sürget az idő. Jobban, mint gondolnád.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Ma ismét megtörtént. Megint látomásom volt. Megint fájt. El sem tudod képzelni, hogy mennyi fájdalmat tud nekem okozni. De itt most nem ez a lényeg. Szeretném, ha tudnád, hogy mit látok. Szeretném, ha megértenél engem. És szeretném, ha egy nap megbocsájtanál azért, amiért elhagytalak.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Téged láttalak. A tizennegyedik szülinapodat ünnepelted. Nem szerettél volna nagy felhajtást, ezért csak azok voltak ott, akik számítottak. A családod. Apád régi barátai, Betty és te. A régi One Direction és családjaik. </i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A gyertyákat akartad elfújni, amikor a könnyek végigfolytak az arcodon. Betty szótlanul átölelt, te pedig hangtalanul sírtál. Mind tudták, hogy mi történt. Mind tudták, hogy zaklatott és összetört vagy. Mind tudták, hogy rám gondolsz. </i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Láttam mindezt és zokogásban törtem ki. Most is nehezen tartom vissza a könnyeimet, de erős kell maradnom. Ha elgyengülök, mindennek vége. </i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Annyira rettegek, Jessica! Félek a haláltól. Nem akarlak egyedül hagyni. Látnom kéne téged felnőni. Látnom kéne, ahogy elballagsz nyolcadikban, ahogy leérettségizel, ahogy családot alapítasz. Játszanom kéne majd az unokáimmal, ahogy veled játszom nap, mint nap. Nem akarom ezt!</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
A következő néhány sor maszatos lett, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy elhullajtotta könnyeit, ami engem is sírásra késztetett. Alig eszem, alig alszom. Tizenöt éve elment és soha többé nem tér vissza. Ennek nem így kellet volna történnie.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Kérlek, ne haragudj rám, édesem. Hidd el, ha tehetném, örökké veled maradnék. De nem tehetem. Sajnos az élet így döntött az sorsomról. A "feletteseim" ítéletet hoztak. Büntetnek engem. Tudják, hogy mi fáj a legjobban, és ezzel kínoznak. A te elvesztésed minden fizikai fájdalomnál súlyosabb. </i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Én távozom helyetted. Neked még élned kell, én pedig már éltem. Igaz, még rengeteg dolgot kellett volna megtennem, de egyik sem olyan fontos, mint te és az életed. </i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
-Anya, nem értelek. - folyt végig arcomon perzselő könnycseppem.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nem is tudom, hogyan írjam ezt le. Vagy hogy egyáltalán el kellene-e mondanom.. </i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Annyira butaságnak hangzik, de esküszöm, igaz! Megjelent előttem. Nem tudom pontosan, hogy ki, vagy mi volt, de kijelentette tisztán és érthetően: <b>A lányod nem éli meg az ötödik életévét, ha csak nem áldozod fel magad.</b></i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic; font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Megrémültem. Semmit nem értettem. Természetes döntés volt, hogy odaadom az életem. Melyik anya nem tette volna meg?</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
-Mi? Az én hibám. Csak az én hibám! Anya, kérlek bocsáss meg! - nem bírtam magamban tartani a hangokat.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Jessica! Jól figyelj rám! Ne hibáztasd magad. Életet adtam neked több, mint három és fél éve. Nem azért, hogy elvegyék tőled időnap előtt, hanem azért, hogy minden egyes percét kiélvezd. Csináld azt, amit szeretsz, légy boldog, bocsájts meg hamar, lépj túl, légy erős. Élj teljes életet!</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
-Sajnálom, anya. Nem tehetem. Nem így, hogy tudom az igazságot. - suttogtam, majd összecsaptam a naplót.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Arcomról letöröltem patakokban folyó könnyeimet és átfutottam a fürdőszobába. Magamra zártam az ajtót, a tükör elé álltam és szembe találtam magam egy összetört, megsebzett lánnyal. Arca fehér, meggyötört volt. Sötétbarna, szinte feket haja hanyagul omlott vállára, s hatalmas kék szemei a könnyektől csillogtak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem, egykor én voltam az a lány. De ma már nem. Ma csak egy átlátszó senki vagyok, aki éli a szürke hétköznapjait félárván.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Előkutattam a borotvapengém, majd ismét letöröltem az arcomat. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy sokkal könnyebb lesz, ha meghalok. Ha újra vele lehetek. Ha újra megölelhetem az Édesanyámat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan kezdtem el átvágni a csuklóm, fájdalmat egyáltalán nem éreztem, csak megkönnyebbülést.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Ne tedd ezt, ezt, ezt. </i>- vízhangzott a szoba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy lágy, női hang volt, talán korábban már hallottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Szükségük van rád. Élned kell, kell, kell. - </i>éreztem egy kezet a vállamon.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan megfordultam, és hirtelen minden elkezdett velem forogni. Talán halucináltam, talán az agyamra ment a napló, vagy talán.. Talán a valóság volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
-Anya. - éreztem, ahogy a lábaimból minden erő elszáll és a földre zuhanok - Anya! - leheltem ki utolsó szavamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>~</b> Nem haragszom meg, ha véleményt nyilvánítotok. xx</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-54222393658108439932013-09-08T01:06:00.000+03:002013-10-21T22:35:28.511+03:002.évad. 5.rész. - Fontos emlék.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Egyre kevesebb komment érkezik. Ennek biztos meg van az oka, bár engem kicsit elszomorít, hogy a 78 rendszere olvasóból 5 ember hagy nyomot maga után.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Örülnék, ha bővebben kifejetené minden olvasó itt, kommentben a véleményét, hogy érdemes-e folytatnom, vagy töröljem a második évadot és hagyjam lezárva a történetet egy évaddal.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjguHGTGfEvnfIwAmqOCiT5L5ilphNUVRtD2QyFzcyF9b1vjT_NzXZShAQONRPXfGgDJ9cscXiJiy4ByeQ13pUNg3EvpD-xeZ9DxmKYyblPBZEnbgvwNR3hSkCHwelVtnrzoXxszx5NVXai/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjguHGTGfEvnfIwAmqOCiT5L5ilphNUVRtD2QyFzcyF9b1vjT_NzXZShAQONRPXfGgDJ9cscXiJiy4ByeQ13pUNg3EvpD-xeZ9DxmKYyblPBZEnbgvwNR3hSkCHwelVtnrzoXxszx5NVXai/s320/large.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Harry távozása után ismét felnyitottam a naplót, s faltam a sorokat, mondatokat, betűket. Képtelen voltam abbahagyni, hiszen annyit kérdés kavargott a fejemben, s mindre a naplóban volt a válasz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Már három napja nem írtam semmit, most viszont le kell írnom egy igen fontos emlékemet. Sajnálom, hogy ugrálok az időben, nem áll szándékomban összezavarni téged, sőt, valószínű, hogy semmi értelme leírnom, de ma eszembe jutott és jót nevettem rajta apáddal. Ja, hogy mit akarok leírni? Azt a napot, amikor elmondtam neki, hogy gyermeket várok. Az egészben az volt a furcsa, hogy egy hatalmas vitánk ért véget, azzal, hogy a semmiből kimondtam két apró szót. De ne rohanjunk annyira, kezdjük az elején.</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Sosem tudnám elfelejteni azt a napot. Minden egyes pillanatára emlékszem. A vitánk oka az volt, hogy apád megint nagyon késő ért haza. Nem volt ittas állapotban, de teljesen józannak sem lehetett őt mondani. Tisztában volt a cselekedeteivel, mégsem volt biztos az ítélőképessége. Mégis, amikor szemben állt velem, üveges tekintete azonnal kitisztult, és elméjét sem borította tovább a köd, melyet az alkohol okozott. </i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szóról-szóra, pontosan fogom felidézni neked az egész veszekedésünket, hogy értelmet nyerjen, miért is tölt be fontos szerepet mindannyiunk életében.</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>* -Nem hiszem el, hogy megint éjjel találsz haza, Zayn! Nem folytathatod így! - hangom megemelkedett. Magam sem tudom hogyan, de erős voltam.</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>-Jesszus asszony. Hagyjál már békén, fáradt vagyok! - lesajnáló hangsúllyal köpte a szavakat.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Persze. Hát persze, hogy fáradt vagy! Menj, nyugodtan, aludj! Pihenj csak! De ne lepődj meg, ha egyedül ébredsz. - szemeim könnybe lábadtak.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Mi van? - arca elfehéredett, hangja elhalkult. Meglepődött kijelentésemen. Óvatosan a nappaliban heverő bőröndöm felé mutattam, jelezve, hogy menni készülök. - Nem hagyhatsz el. - bökte ki végül. Valami ott bujkált a hangjában. Talán a rettegés..</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Egyszer már megtettem, emlékszel? Kibírom még egyszer. - emlékeztettem őt Perriere.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Az egy hatalmas hiba volt részemről. - lesütötte szemeit.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-És honnan tudjam, hogy nem követed el még egyszer? A bizalmammal játszol, amit nehezen szereztél vissza. Miért akarod megint elveszíteni? - könnyeim szabad utat jártak és eláztatták az arcom.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Miért veszíteném el? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Honnan tudjam, hogy mit csinálsz és kivel vagy, amikor hajnalban jössz haza részegen? Elegem van, Zayn! Elmegyek. Én így nem vagyok képes gyermeket nevelni. - utolsó szavaim suttogva ejtettem ki.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Hogy? - a meglepettség tükröződött arcán.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Nem tudok kételyek között élni. Elmegyek. - ismételtem meg egyszavas mondatom.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Nem, nem az. Utána. - értetlen arckifejezése nagyon aranyos volt, de erősnek kellet maradnom.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Terhes vagyok. - zokogásom utat tört magának, miközben felkaptam a bőröndöm. </i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mozdulatlanul állt és bámult maga elé. Nem tett semmit, csak állt ott, mintha teste kővé dermedt volna. Amikor kattant a zár és nyitottam volna az ajtót odarohant, megragadta a karom és visszarántott magához, hogy ajkait az enyéimre tapassza. Nem ellenkeztem, de nem is viszonoztam csókját</i><i>.</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Megváltozom. Mintaapa leszek, csak kérlek, ne hagyj el! Mindennél jobban szeretlek, Alex. Mindenre emlékszem. A napra, amikor elhagytál. A napra, mikor búcsúszavaid tőrként döfték át a szívem. <b>Perrie egy nagyon szerencsés lány.</b> - Halkan ejtetted ki a betűket, melyek szavakat alkottak, mégis mindet hallottam. Emlékszem, hogy mennyit szenvedtünk. Emlékszem, hogy amikor készen álltál, én megint elszúrtam. Emlékszem, hogy mennyit küzdöttem. Emlékszem, hogy kezet emeltem rád. Emlékszem, hogy féltél tőlem. Emlékszem, hogy mennyi időbe telt, mire újra az enyémmé váltál. Emlékszem a napra, mikor újra tudtál bízni. Szeretlek és az életem üres nélküled.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Esküdj! - zokogtam - Esküdj, hogy nem csaltál meg.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Esküszöm. Mindenre, ami él és mozog. Nem. Csaltalak. Meg. - utolsó szavait tagoltan közölte velem.</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szorosan karjaim közé öleltem, és nem engedtem. Abban a pillanatban Betty lépkedett le a lépcsőn, mögötte Harry érkezett közénk.</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Hát ti? - kérdezte álmos fejjel.</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>-Gyermeket várunk. - mosolyodtam el.</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Azt hiszem apádban csak ekkor tudatosult a gondolat, hogy ő bizony apa lesz. Pánikrohama szórakoztató volt.</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Harry! Te jó Isten! Harry! Vásárolnunk kell. Kék babaholmik, rózsaszín babaholmik. Mi lesz ha ikrek lesznek? Akkor kétszer annyi kell! Mit kell ilyenkor tenni? Harry! Te már átestél ezen! Milyen dolgok kellenek? - körbe-körbe rohangált, miközben a fejét fogta - És ha nem fogja szeretni a kéket? Akkor legyen zöld! De ha lány lesz? Akkor lila. Vagy nem. Babaszoba is kell. Bővítenünk kell a házat! Harry! Gyere már! Istenem, miért nem szóltál hamarabb? - fordult felém - Ki tudja mennyi időm van. Akár melyik pillanatban kipottyanhat belőled a kis Zayn vagy kis Alex, de te most szólsz? Az utolsó pillanatban? Gyerünk, menjünk! Rengeteg dolog kell!</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>-Zayn! Van még nyolc hónapod. - nevettem el magam.</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Hirtelen megállt, mosolya az arcára fagyott. Úgy tűnt, kicsit megnyugodott. Vett egy mély levegőt, majd odalépkedett hozzám, s szorosan megölelt. *</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Sok mindent megtudtál most a múltunkról, de a legfontosabb mégis az, hogy apád ezek után tényleg megváltozott. Ma pedig, amikor jót nevettünk az egészen, csak ennyit mondott nekem:</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b>-Lehet, hogy nem vagyok egy mintaapa, de igyekszem. Életem legszebb éveit tudom magam mögött. Rengeteg hibát vétettem az életben, de mindből tanultam. És a legszebb az egészben az, van egy csodálatos feleségem és egy csodálatos lányom. És így kerek az én történetem.</b></i></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-32336496176317096572013-08-29T13:18:00.001+03:002013-10-29T19:53:17.988+02:002.évad 4.rész.- Igaz barátok<div style="text-align: center;">
Tudom, hogy ritkán hozok részt, de ígérem, már nem kell sokat szenvednetek. :) </div>
<div style="text-align: center;">
Remélem megérdemlek néhány kommentet!</div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást, ~É.M. !</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLrx8d7E2pYgTedJcKj-u8hyphenhyphenIZgwqY6OqSUPE04_0dmRleSr1NKJciOcARmLZV4D2ZAm33ECFQmcMQg2MPIRjcpUJSJKfZyEoD5XaqdA2nIHc1vgyZ7H3BEGBbtWM5P_MVadb48NL5Ti4Q/s1600/tumblr_mqwcnaO1wW1sdxuwro1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="147" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLrx8d7E2pYgTedJcKj-u8hyphenhyphenIZgwqY6OqSUPE04_0dmRleSr1NKJciOcARmLZV4D2ZAm33ECFQmcMQg2MPIRjcpUJSJKfZyEoD5XaqdA2nIHc1vgyZ7H3BEGBbtWM5P_MVadb48NL5Ti4Q/s320/tumblr_mqwcnaO1wW1sdxuwro1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Miután láthattam Őt, nem igazán tudtam pihenni éjszaka, így reggel karikás szemekkel és halott arccal ébredtem. Reggel? Inkább hajnalban. Kint még sötét volt, a ház csendes, az utak kihaltak. Megnéztem a telefonom kijelzőjét, ami pontosan négy óra harminckilenc percet mutatott. </div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Hiába forgolódtam az ágyamon, a szemeimből eltűnt az álmosság. Képtelen voltam lehunyni őket több idő erejéig, mint egy pislogás, így az ágyam alatt lévő cipősdobozba rejtett dolgaim alól elővettem anya naplóját. Fellapoztam és olvasni kezdtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Az a szülinap megváltoztatta az életünket. Mikor minden elsötétült, egy bosszúvággyal teli hang nevetett fel. Tudtam, hogy Brandon az. Engem akart. Bevitt egy raktárszerű helységbe, míg a többieket rettegésben és kétségek között hagyta. Zokogtam, szemfestékem szétkenődött, de nem érdekelt. Csak egyet akartam. Megtudni, hogy miért teszi ezt. Megpróbálom felidézni a beszélgetésünket, rendben?</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3;">-Miért csinálod ezt Brandon? - kérdeztem tőle a raktárban</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3;">-Nem tudom. - mondta elhalkulva</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3;">-Miért jó ez neked? - tettem fel egy újabb kérdést</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3;">-Nem jó, csak..</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3;">-Csak?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3;">-Hiányzol! Vissza akarlak kapni!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3;">-Így? Minek kell 100 embert fogva tartani miattam? Nem kéne ezt csináld. Nem fogsz visszakapni. Én már mást szeretek.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3;">-Alex! Hiányzol! Fogd fel! Nem bírom látni, hogy mással vagy. Kellesz! Kellenek a csókjaid, a mosolyod ami miattam keletkezik. Hiányzik az, hogy mellettem legyél nap, mint nap. Minden órában, percben, másodpercben, örökkön - örökké! - mondta majd elkezdett közeledni felém ezzel megpróbálva a lehetetlent</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3;">-NEM! - állítottam le - Nem fogsz megcsókolni, nem leszek a tiéd, nem fogsz mellettem lenni. Sajnálom! Nem érdekel, ha engem megölsz, de kérlek, a barátaimat és..és ŐT engedd el. Könyörgöm! - hullajtottam néhány könnycseppet</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3;">-Megölni? Bolond vagy? Téged? Soha! Előbb magamat, mint téged. Egyszerűen nem lennék rá képes. Nem. Soha.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3;">-Miért kellet tönkretedd a legjobb barátnőm szülinapját?</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3;"><i>-Én... én nem akartam. - hajtotta le a fejét</i></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;">
<i></i></span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3;"><i>Nem értettem semmit. Kis idővel később kellet rájönnöm, hogy aki tönkre akarja tenni az életem, az nem más mint egy kétszínű csaló!</i></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;">
</span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3;"><i><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">-Gyerünk Brandon! Mondd el, hogy miért kell minket itt tarts! - emeletem fel a hangom</span></i></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;">
<i></i></span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3;"><i><i><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">-Ne kiabálj! Nem én akartam! Megfenyegettek! Tudod nem mindenki nézi jó szemmel, hogy együtt vagy Zayn Malikkal. Igaz vissza szeretnélek kapni, igaz még szeretlek, és mindent megtennék érted, de én is tudom, hogy ez így nincs rendben!</span></i></i></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;"><i>
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif;">-Ki? Ki volt az Brandon? Ki? - tört ki belőlem a zokogás</span></i></div>
</span><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif;">-Én! - hallottam egy ismerős hangot halk léptekkel közeledni felém</span></i></div>
</span></i></span><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; font-style: italic; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<i style="background-color: #f3f3f3;"></i><br />
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3;"><i><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">Lassan, nagyon lassan megfordultam és amikor megláttam azt az embert, aki tönkre akarja tenni az életem megtorpantam. Tekintetem ráfagyott barna szemeire, amik egyszer - egyszer pislogtak majd megszólaltam.</span></i></i></div>
<i style="background-color: #f3f3f3;">
</i>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; font-style: italic; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<i style="background-color: #f3f3f3;"></i><br />
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3;"><i><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">-Most boldog vagy? Minek jó ez neked? Elköltöztem otthonról, hogy végre jó legyen neked! Ez a hála? Miért nem lehet engem békén hagyni? Miért kellet tönkretenni egy különleges napot? Miért kellet megfenyegetni Brandont? Miért nem hagysz élni?</span></i></i></div>
<i style="background-color: #f3f3f3;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"></span></i>
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3;"><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><i><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif;">-Te nem lehetsz együtt azzal a gyerekkel! Nem szeret téged! - mondta</span></i></span></i></div>
<i style="background-color: #f3f3f3;"><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">
</span><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif;">-Ez nem igaz! Nem tudom honnan veszed, de nem is érdekel! Felnőttem! Felfogod? Nem vagyok már kislány! Jogom van élni! Te meg aztán főleg ne szólj bele az életembe! Engedd el a barátaimat! Engedd el a szerelmemet! Engedj el engem!</span></i></div>
</span><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif;">-Nem foglak! Majd szépen lassan egyesével elmennek, hetente egyszer. Vagy kéthetente egyszer. Amíg a drága Zayn egyedül nem marad. - nevetett ördögien</span></i></div>
</span><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif;">-Te szemét állat! - ugrottam rá</span></i></div>
</span></i><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; font-style: italic; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3;"><i><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">Nem tehettem mást! Megpróbáltam menteni a menthetőt. Miután Brandon sikeresen elhúzott tőle, a földre rogytam. Könnyeim eláztatták az egész arcom, testem remegett.</span></i></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;">
</span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; font-style: italic; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3;"><i><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">-Kislányom. - jött oda hozzám</span></i></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;">
<i></i></span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3;"><i><i><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">-Nem vagyok a lányod! Látni sem bírlak! Gyűlöllek! Nem vagy az apám! Soha többé nem akarlak látni! - ordítottam</span></i></i></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;"><i>
</i></span><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; font-style: italic; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3;"><i><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">Sajnálom, hogy ilyen nagyapád van. Sajnálom, hogy még most is azzal a szőke nővel van együtt és azt is sajnálom, hogy nem lehetett tökéletes családod. Sőt! Azt is sajnálom, hogy ma este velük kell vacsoráznod. Apád hiába próbálta kizárni őt az életedből, a törvénnyel még ő sem szállhat szembe.</span></i></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;">
</span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; font-style: italic; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3;"><span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">Első gondolatom e sorok olvasása után az volt, hogy "Mégis honnan tudja, hogy ma a nagypapával kell vacsoráznom?!", de aztán rájöttem, hogy mit is írt az előző oldalakon. Olyan lehetetlennek tűnik, de mégis valós. Talán kicsit félelmetes is..</span></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;">
</span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3;"><i style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">Ne! Ne is gondolkozz azon, hogy honnan tudom. Kérlek! De, ha már úgyis itt tartunk, talán el kellene mesélnem az első látomásomat. Nem akartam ilyen hamar, de az idő sürget és minden pillanattal egyre kevesebb van belőle.</i></span></div>
<span style="background-color: #f3f3f3;">
</span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; font-style: italic; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">Téged láttalak. Láttalak, ahogy megkapod a naplót. Ahogy Betty a kezedbe adja. Hangtalan volt az egész, csak láttam, hogy mi történik. Hallani nem hallottam a beszélgetéseteket, de tudom, hogy azt árulta el, hogy rajta kívül senki nem tud ennek a létezéséről. És ez így van rendjén. Nem szeretném, hogy apád szenvedjen. Így is bűntudatom van, hiszen te is szenvedsz, miközben olvasod a soraimat.</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; font-style: italic; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">Visszatérve a látomásra.. Láttam, ahogyan fellapozod a kis füzetet, ahogy a könnyek áztatják az arcod. És akkor ért véget. Ekkor tértem vissza a való világba, ahol apád riadtan próbált nekem segíteni. Ilyenkor a testemet nem én irányítottam. Csak ordítottam a fájdalomtól összeszorított szemekkel.</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; font-style: italic; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #f3f3f3; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">Akkor még nem tudtam, hogy mit kell tennem. Akkor még nem tudtam, hogy le kell írnom neked mindazt, ami történt. Ám amikor másodjára ejtett hatalmába a fájdalom rájöttem, hogy írnom kell neked. Kérlek, ne haragudj rám!</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; font-style: italic; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">-Te már ébren vagy? - nyitott be Harry a szobámba</span></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">Gyorsan összecsuktam anyu féltve őrzött titkát és beraktam a párnám alá.</span></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">-Ööö, nem tudtam aludni.</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><span style="background-color: #f3f3f3;">-Akkor már ketten vagyunk. Bejöhetek? - mosolyogva bólintottam - Mi jót olvastál?</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><span style="background-color: #f3f3f3;">-É-én, én nem. Én csak..</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><span style="background-color: #f3f3f3;">-Á, értem. - folytotta belém a szót - A napló.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><span style="background-color: #f3f3f3;">-Mi? - kerekedtek el a szemeim.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><span style="background-color: #f3f3f3;">-Minden fiatal lány legjobb barátja a naplója. - nevette el magát.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><span style="background-color: #f3f3f3;">-Ja, i-igen, persze. - vakartam meg a homlokom kínosan.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><span style="background-color: #f3f3f3;">-Annak idején Bettynek is volt. Amikor összeköltöztünk minden este kiküldött a szobából, hogy hagyjam naplót írni. Amikor befejezte és jól eldugta, visszahívott. Azt hitte, hogy a párna jó rejtekhely, pedig nem az. Egyszer sem olvastam bele, de mindig tudtam, hogy ott van. - mosolyodott el halványan az emlékeit felidézve.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><span style="background-color: #f3f3f3;">-Hogyan bírtad ki? Mármint.. Ott volt, és bármikor elolvashattad volna.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><span style="background-color: #f3f3f3;">-Tiszteletben tartottam, és tartom mai napig is a titkait. Bízom benne és szeretem őt. Ezen egy apró füzet teleírva a kusza gondolataival nem változtat.</span></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">Néhány percig néma csendben ültünk. Irtó aranyosnak tartom Harryt, nem minden férfi ilyen jólelkű és őszinte. Vajon neki hiányzik anya? Ő érzi azt, amit mindenki ebben a házban? Hogy nem teljes? Hogy valami, ami egykor boldogság volt, ma már gyülemlő bánat?</span></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">-Harry. - néztem rá nagy szemekkel.</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><span style="background-color: #f3f3f3;">-Hm?</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><span style="background-color: #f3f3f3;">-Te szoktál Rá gondolni? - kiemeltem a "rá" szócskát. </span></span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">Harry azonnal tudta, hogy kire gondolok. Arca eltorzult, szomorúvá vált. Smaragdzöld szemei elsötétültek. Állkapcsa enyhén megfeszült és kezeit ökölbe szorította.</span></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">-Tudod, Jess. Ő volt az egyik legjobb barátom. Vele tudtam úgy beszélni, mint senki mással. Segített, ha hibáztam, felállított ha padlón voltam. Ez volt az egyik gyenge pontja. Mindig mindenkin segített, aki nem volt jó lelki állapotban, de ezt nem mindenkitől kapta vissza. Rengetegen megbántották, rengetegen utálták, őt mégsem érdekelte. Erős volt, példa mutató nő és anya. Betty testvéreként szerette, mint ahogyan én is. Amikor Ő elment, Bettyben meghalt valami, én pedig úgy éreztem, hogy a szívem egy részét puszta kézzel kitépik a helyéről. A mai napig minden egyes este azzal a képpel a szemem előtt fekszem le, hogy minden mennyire más lenne, ha itt lenne. De nincs, és bármilyen nehéz is ezt elfogadni, muszáj. </span></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: #f3f3f3; font-family: Georgia, Utopia, 'Palatino Linotype', Palatino, serif; font-size: 15px; line-height: 21px;">Szótlanul megöleltem Harryt. Úgy látszik, anyunak voltak igaz barátai.</span></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-88534809984482354012013-08-09T16:55:00.001+03:002013-10-21T22:38:07.880+03:002.évad. 3.rész - BiztosanAjjjj. Igen, tudom.. Majdnem egy hónapja nem volt rész, DE mentségemre szóljon: <b>nyár van.</b> Tehát, borzasztó hosszú kimaradás után itt egy friss és különleges rész. Nem. Nem azért különleges, mert valami istentelen nagy meglepetés van benne.. Ez nekem különleges.. Mert vele írtam.<br />
*hatásszünet* *dobpergés* Hölgyeim és hölgyeim, igen! Itt van Bettiiiiiiiiiiiiiiiii *_*. Na, de olvassatok is. :D<br />
Pusziiiiii. :*<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8izzB1wnCGrpygbm4z-f7zMPhd6lXtBLvsr9pNYFVfFav_d_OTuTSwUA7X4qgxQbjLmwGCYFAcZdPBhPdTRHSmjKpXXFuo5yzb7w1k-rgbrt-2zXY4ZWQjWzlbk-5QCNCctfZzWBn_zrL/s1600/tumblr_mr8df0COM31sedwolo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="224" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8izzB1wnCGrpygbm4z-f7zMPhd6lXtBLvsr9pNYFVfFav_d_OTuTSwUA7X4qgxQbjLmwGCYFAcZdPBhPdTRHSmjKpXXFuo5yzb7w1k-rgbrt-2zXY4ZWQjWzlbk-5QCNCctfZzWBn_zrL/s320/tumblr_mr8df0COM31sedwolo1_500.jpg" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Vacsora után úgy éreztem, képtelen vagyok tovább olvasni anyám naplóját. Bár egyáltalán nem voltam álmos, sőt még csak fáradt sem, a lelkem mégis kimerült. De amint beléptem a szobámba, megpillantottam a párnám alól kilátszó füzet sarkát. Mintha valami megvilágosodott volna bennem, gondolkodás nélkül leültem az ágyamra és ismét fellapoztam anyám írását.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Egy látomás. Igen, tudom. Szerinted ez lehetetlen, rendellenes és ijesztő is, de hidd el, igaz. Sajnos így történt. Sajnos láttam mindazt, ami meg fog történni. Senkinek nem beszélhettem erről, még Bettynek sem. A titok szinte felemésztett, mielőtt eljött volna az időm. De erről még nem beszélhetek többet. Hidd el, idővel minden kiderül.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>De, ha már így szóba hoztam Bettyt, talán mesélhetnék neked. Mondjuk, szerintem Ő már elárasztott mindenféle történettel, de az is lehet hogy nem. Lehet, hogy nem akarta, hogy fájjon neked. Vagy neki. Nem tudom. Talán nem is kell tudnom. </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Emlékszem, még anno az egyik szülinapján találkozott Justin Bieber-el. Biztosan ismered, hiszen apád jó barátja. Én sajnos csak háromszor találkoztam vele: Betty szülinapján, apád szülinapján rá három évre, és az esküvőnkön. Na de térjünk vissza arra a bizonyos szülinapra. </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Tudod, kislányom, én életemben csak két férfit szerettem. Az egyikről azt hittem, hogy igazi, ami köztünk volt, a másik pedig akármelyik pillanatban benyithat a szobádba. </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Kijelentésére elmosolyodtam. Anya annyira őszinte. Annyira hihetetlen, hogy most tényleg nincs itt. Tiszta szívből hiányzik...</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Apád előtt pár évvel volt egy barátom. Brandon. Kegyetlen volt és nem érdekelte semmi más </i><b style="font-style: italic;">azon</b> <i>kívül. Azt hiszem tizenkilenc évesen már nem kell felvilágosítást tartanom neked. Betty nénikéd már biztosan beelőzött körülbelül nyolc-kilenc évvel. Gondolom csak nem volt képes apádra hagyni a "beszélgetést". De ha mégis... Sajnálom. Biztos elég kényelmetlen lehetett. Most elképzeltem magam előtt, ahogy magyaráz neked, mutogatva a kezén, fülig elpirulva, dadogva zavarában. Vicces látvány.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Megint elkalandoztam, te jó ég! Ha nem sürgetne az idő részletesen leírnám azt is, hogy mit vacsoráztam tegnap. Térjünk vissza arra a bizonyos szülinapra, jó? Tehát.. Tél volt, december. Betty akkor töltötte a tizenkilencet. Én most visszaemlékezem, mintha az időben utaznánk, így egykorúak vagytok. Jézus! Remélem többet nem ülök le hajnali háromkor írni, nem tesz jót se neked, se nekem.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Nos.. Meglepetést szerveztünk. Egy hatalmas meglepetést. Igen, egy buli volt az. Kibéreltük London egyik legnagyobb szórakozóhelyét, és meghívtunk rengeteg embert. A háromnegyedét nem is ismertem, de apádék igen. A vendéglista az ő kezükre volt bízva, mondván, hogy ők több embert ismernek. Igen, ezzel tényleg nem volt gond. </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>A probléma ott kezdődött, amikor minden elhalkult és a lámpák eloltódtak. Mindenki megijedt, de én valahogy mégis tudtam mi következik. Tudtam, hogy ő az, tudtam mit akar.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Nem tévedtem, ott állt szemben velünk. Ördögi nevetése az egész teremben vízhangzott. Senki nem értette mi történt akkor, kivéve az, aki átélte előtte néhány hónappal. Pontosabban négy hónapja. Igen. Betty szülinapja előtt négy teljes hónappal elérte, hogy rettegjek mindentől, ami él és mozog. Sikerült neki. Hogy hogyan? Hosszú történet.. </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Apáddal azon a napon voltunk a hivatalos és csodálatos "első randinkon". Úgy terveztük, a vidámparkban elfelejtünk mindent, ami azelőtt történt és csak a pillanatnak élünk. Hát, majdnem sikerült. Ugyanis, amikor elmentem a mosdóig, nem tértem vissza. Apád hiába várt rám óráknak tűnő perceken keresztül, én nem adtam életjelet magamról. Brandon kegyetlen módon elrabolt és a telefonomat használva átverte apádat. Egy gyors autóút után megérkeztünk egy elhagyatott helyre, ahova bezárt engem. Ott tudtam meg, hogy Ő az. Előtte torz hanggal és maszkkal kommunikált velem. Akkor viszont rájöttem, hogy ki az és, hogy mit akar. Késsel elkezdte felszabni a ruháimat. A közelsége egyszerűen megrémített, nem mertem ellenkezni se. Csak zokogtam és imádkoztam, hogy valaki segítsen. Valaki mentsen meg. És ekkor beszakadt az ajtó, édesapád gondolkodás nélkül rontott neki, de sajnos a tiszta aggodalom és a bátorság nem volt elég. Ugyanis Brandonnál volt valami, ami apádnál nem. A kés, mellyel átszúrta apád bőrét, aki földre zuhant. A többiek lefegyverezték őt, miközben kihívták a mentőket. Mindeközben én kétségbeesetten kapkodtam a fejem apád és Brandon közt. Olyan szinten voltam megrémülve, hogy nem tudtam mit kéne tennem. Brandont elvitték, apád kórházba került. Ott voltam vele, bent a kórtermében, mikor kaptam egy sms-t. "Még nincs vége!-Brandon." Így tartott rettegésben négy egész hónapig.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Egészen <b>addig</b> a bizonyos szülinapig. </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Elolvasva a sorokat, kiszökött egy-két könnycsepp a szememből. Nem tudom felfogni, hogy Ő tényleg átélte ezt. Milyen ember az, aki képes embert rabolni, csak hogy, egyszer.. Ajj, Istenem! Miért neki volt ilyen élete?</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Gondolkodásomat egy halk kopogás zavarta meg.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Gyere. - adtam meg az engedélyt, miközben a naplót a párnám alá rejtettem, hogy még véletlenül se találja meg az, aki bejön ide. - Apa! Megleptél. - mosolyodtam el halványan.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Kicsim! Mi a baj? - nézett rám aggódva.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Semmi. - vágtam rá hirtelen.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Rossz volt neki hazudni. Nagyon rossz. Viszont nem árulhattam el anyut. Egy ideig csak bámultam a semmibe, elgondolkodva, hogy mégis hogyan tudnám ezt apuval is átbeszélni. Kíváncsi voltam az ő véleményére is, de valahogy mégsem akartam neki fájdalmat okozni. Így is eleget szenved anya miatt. Hiába próbál minden nap úgy bejönni a szobámba, mintha semmi sem történt volna, tudom, hogy még mindig szereti, és hiányzik neki. Minden este hallom, ahogy Bettyvel beszél és sír. Szörnyű mindezt átélni. Látni azt, hogy anya már nincs itt, nem csak nekem, hanem mindenkinek nagyon rossz. Legfőképp apunak és Bettynek. </div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Biztos jól vagy? Tudod, nekem elmondhatod. - mosolyodott el.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Ez az a kérdés, amire soha nem tudok őszintén felelni.. Éreztem, hogy abban a pillanatban, mindent elmondanék neki, és kiönteném a szívem, de pár másodperc elteltével csak bólintottam, és próbáltam mosolyogni, hátha elhiszi azt, amit nekem eddig nem sikerült. </div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Jess. Kérlek.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Apa, erről nem beszélhetek.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Fiú ügy? Mert tudom, hogy ezt általában Bettyvel beszéled meg, de tudod, velem is beszélhetsz. Akármikor, akármiről. Legyen az egy fiú, rossz fodrász, rosszul használt kenceficék, egy letört köröm, vagy akár édesanyád.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Utolsó szava tőrként döfött szívbe. Torkomban gombóc keletkezett, a gyomrom összeszorult és az arcomon patakban folytak le a könnyeim. Apa szó nélkül ült le mellém az ágyra és szorosan magához ölelt. Mocorgásunk közepette az ágyam egy hatalmas felfordulás lett, a párnám alól pedig a földre zuhant a napló.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Az mi? - tette fel a lehető legegyértelműbben a kérdést.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-S-semmi. - dadogtam és szinte elejtettem a - már a kezemben tartott - tárgyat.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Naplót írsz? - mosolyodott el</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Hogy mi? Én? Én naplót? Dehogy! Sosem szerettem leírni azt, ami a fejemben kavarog, inkább megtartottam magamnak.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Ne aggódj, nem fogom elolvasni. Tisztában tartom a titkaidat. - nyomott egy gyors puszit a homlokomra, majd kisétált a szobámból.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Alig tudtam felfogni, hogy majdnem kiderült anya titka apa előtt, mikor Betty rontott be a szobámba. Azt hittem leszid, hogy felelőtlen és figyelmetlen vagyok, de szerencsére nem tette. Helyette szótlanul ült le mellém, majd jó szorosan magához ölelt. Az egyik pillanatban, mintha anyu karjaiban lettem volna, a másikban pedig visszatértem a zord, komor valóságba és Betty vállába fúrtam a fejem, hogy a zokogásom kevésbé legyen hallható.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Vé-let-len volt. - szipogtam.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Tudom. Nyugodj meg. - simította végig a hajam.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Mikor megtöröltem a szemem és képes voltam körbenézni a szobámban, a tekintetem megakadt a falon lógó tükrömön. Ott volt. Onnan nézett vissza rám. Tekintete fagyos volt, arca hófehér és érzelemmentes. Csak állt és nézett. Rám. Ahogy kétségbeesve sírok és figyelem őt.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Anya. - formáltam a szavakat.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Amint kimondtam, Ő eltűnt és ismét a saját tükörképemmel találtam szembe magam. De ott volt. Ő volt. Tudom biztosan.</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-58303620046003905132013-07-13T16:53:00.000+03:002013-10-21T22:44:49.479+03:002.évad. 2.rész. - Valami, ami jön, majd távozik.<div style="text-align: center;">
És itt is vagyok a friss résszel! Köszönöm szépen mindenkinek, aki továbbra is olvasóm maradt, egy hosszú kihagyás után is!</div>
<div style="text-align: center;">
Mosolyogva néztem, hogy megőtt a feliratkozók száma, és kaptam kommenteket az első részhez!<br />
TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!!</div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást, ~É.M.!! xx</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix-74q5_vQUmimibzwILxtFFl82Uh5LnVx7S-kE1zQKq-gW1lX2G9XSYvUTe1ktvCKBW9LZZVPNFciFz-AXwzXXk1CoM0wlqqtCRTknjq6pzYDdtWy8q-hkeQrHCh33XtwjcIgZxumZmuD/s500/tumblr_lxlngvs9Pm1r9vol9o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="169" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix-74q5_vQUmimibzwILxtFFl82Uh5LnVx7S-kE1zQKq-gW1lX2G9XSYvUTe1ktvCKBW9LZZVPNFciFz-AXwzXXk1CoM0wlqqtCRTknjq6pzYDdtWy8q-hkeQrHCh33XtwjcIgZxumZmuD/s320/tumblr_lxlngvs9Pm1r9vol9o1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=ZDwnnIhviwY&list=FL_xgGPWQfl-GhDnixWVSWNw" target="_blank">(zene)</a></div>
<b><i><br /></i></b>
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Olvasni kezdtem anyám sorait, pedig úgy éreztem, képtelen vagyok rá. Túl gyenge, meggyötört és összetört vagyok. De mind ezek mellet éreztem valamit, amit eddig még soha. Valamit, ami a mellkasomban pihent mostanáig, viszont ebben a pillanatban felébredt, és szabadságra vágyik. Egy szorító, mégis lágy érzés, ami erőt ad. Magam sem tudom mi ez, de bátorságot adott, hogy elkezdjem feltárni az Ő emlékeit.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<b><i>" 2020. 09. 25.</i></b></div>
</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Drága kislányom! Úgy érzem, megérdemled, hogy elmondjam neked. Egy napló keretében leírom, mi is történik velem. Hogy miért, azt ne kérdezd. Még ne.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szeptember van, kicsit esős ez a hónap. Az esőcseppek egyenként hullanak rá az ablakra, nyomot hagyva maguk után, egészen addig, amíg meg nem száradnak. Néhány ember lépked az utcán. Némelyik esernyővel, némelyik néküle. </i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Apád épp elment bevásárolni, és vitt téged is. Elkényeztet, mert mindent megvesz, ami neked kell, pedig nincs rá szükséged. Alig vagy két éves, de már jobban tudod a játékok márkáit, mint a saját nevedet.</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Kijelentésén felnevettem. Tudtam jól, igazat mond. Még mai napig is ismerem a barbie babák neveit, márkáit és minőségét is.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Biztos vagyok benne, hogy most mosoly húzódott gyönyörű arcodra. Úgy szeretném látni, hogy milyen is lettél. Úgy szerettem volna látni, ahogyan napról - napra növekedsz, ahogy felnősz és nővé válsz. Sajnálom, hogy most nem lehetek ott melletted. Bocsáss meg nekem, kislányom!</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nem szeretném egyszerre leírni a fájdalmas részleteit elmémnek, ezért inkább elmesélem, mit tettél ma. Először is, tudnod kell, hogy mindig is apáddal aludtál. Fogalmam sincs miért, de nem telt el úgy éjszaka, hogy velem aludj. A saját, rózsaszín szobádban, az egy személyes ágyadon aludtatok ketten. Ma reggel, mikor benyitottam, hogy lássam, alszotok-e még, roppant vicces látvány fogadott. Édesapád a földön feküdt, takaró nélkül, csukott szemekkel, míg te keresztben az ágyon aludtál, nyakig betakarózva. Visszafolytott nevetéssel sétáltam beljebb, hogy felkeltsem őt. Hatalmasakat pislogott, nehezen felállt, majd kimentünk, s hagytunk téged pihenni. </i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-Amikor leestél, miért nem jöttél át a hálószobába? - tisztán hallatszódott a kuncogás a hangomban.</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Tudod, kislányom: apád egy olyan választ adott nekem, amit örökre a szívembe véstem. Te se tégy másképp, hisz nélküle elsodródnál az élet veszélyes tengerében. Messze, nagyon messze keverednél, és elvesznél. Végleg elvesznél.</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Hogy mit mondott?</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>-Ő az én gyémántom. Ő az én életem. Mindegy hogyan, kényelmesen vagy kényelmetlenül, de vele kell lennem. Óvnom, védenem kell Őt minden rossztól. Féltenem kell mindentől, ami árthat neki. Betakarnom, ha lelöki magáról a paplant, megölelnem, ha rosszat álmodik, letörölnöm könnyeit, ha sírni kezd. Védeni a süvítő széltől, a tűző napsugaraktól. Mindentől. Ő az én egyetlen kislányom, az én második szerelmem.</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Olvasva anyám sorait, hatalmas könnyek buggyantak ki a szemeimből. Nem tudtam eldönteni, hogy letegyem kezeim szorításából a naplót, és felkutassam apámat a házban, vagy olvassam tovább ezt a nekem szánt emlékkötetet.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ne! Nehogy most rohanj oda hozzá. Előbb olvasd végig ezt az emlékfoltot, kérlek!</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Mintha beszélgetne velem. Ismeri minden gondolatomat.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Visszatérve apádra, könnyes szemekkel, mosolyogva öleltem magamhoz. Becsüld meg és szeresd, hisz ki tudja mit hoz a jövő. Én sem lehetek most ott melletted. </i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Azt kérdezed most magadtól, hogy honnan tudom mindezt, ugye? Van valami, amiről egyenlőre senki nem tud. Amikor jön, mindent magával ragad, minden eltűnik, kivéve egy dolgot. Lehetetlennek hangzik, mégis igaz. Amikor elmegy, hatalmas fájdalmat hagy maga után. Hetente egyszer, talán kétszer látogat meg. Látom, amit látnom kell, majd távozik. Magam sem értem miért és hogyan, de megtörténik. Amikor itt van, olyan, mintha meghalnék, majd mikor elmegy, minden visszatér a régi kerékvágásba, kivéve a fájdalmat. A fájdalom marad, hasogat, már-már szinte megöl. Most azon töröd az agyad, hogy mi is az pontosan. A válasz a kérdésedre: Egy l..</i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
-Kész a vacsi. - nyitott be apa a szobámba.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Villám gyorsasággal zártam össze a naplót, pattantam fel az ágyból és ugrottam a nyakába. Szorosan öleltem, miközben a könnyeim patakban hullottak vállára. Nem szólt semmit, ő is szorosan ölelt. Mintha érezte volna, mit is akarok mondani neki, de mégsem.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Annyira hiányzik. - szólaltam meg két szipogás között.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hidd el, nekem is. El sem tudod képzelni mennyire.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szavai átszúrták szívemet. Én az édesanyámat, ő élete szerelmét veszítette el.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az élet néha gonoszan játszik, mi emberek pedig nem mindig tudunk küzdeni ellene. Egy ember sosem tudja magát végleg túltenni azon, ha elveszít valakit. Egy férfinak még több idő, ha olyasvalaki távozik az életéből, akit mindennél jobban szeretett. Egy gyermeknek pedig egy élet is kevés, ha nem láthatja többé az <i>édeasnyját.</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
-Minden rendben? - nézett rám kérdőn Harry az étkezőben.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
-Persze. C-Csak előtörtek az emlékek. - szólaltam meg halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Betty végignézett a társaságon, majd odasétált hozzám. Mélyen a szemembe nézett, s bólintott egyet, majd karjai közé húzott. Tudta. Tudta, hogy kinyitottam azt a naplót. Tudta, hogy olvastam belőle valamennyit. Tudta, hogy erősnek próbálom mutatni magam. Tudta, hogy örökre összetörtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
De.. Vajon mi lehet az az egy dolog?</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-28305970007424400352013-06-23T22:32:00.000+03:002013-10-21T22:45:03.791+03:002.évad. 1.rész. - A naplóHelló, visszatértem! Nem terveztem második évadot, de támadt egy fantörpikus ötletem és meg szeretném valósítani. A <a href="https://www.facebook.com/groups/435518039864983/" target="_blank">CSOPORTBAN</a> kikérdeztelek titeket, hogy szeretnétek-e második évadot és elég egyértelműre sikeredett a válasz.<br />
Figyelem! A második évad teljesen eltér az elsőtől, az emlékekre hagyatkozik! Remélem továbbra is hű olvasóim maradtatok/maradtok és számíthatok a megjegyzésekre.<br />
Amióta befejeződött ez a blog KETTŐ új is megnyitotta kapuit:<br />
~<a href="http://astraylovehu.blogspot.ro/" target="_blank">Astray love - KATT! KATT! KATT!</a><br />
~<a href="http://ifightforyourdreams.blogspot.ro/" target="_blank">I fight for your dreams - KATT! KATT! KATT!</a><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">Jó olvasást! xx</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"> </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"> ~É.M.</span><br />
<span style="font-size: x-large;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrHcpOcmnaCT0uDSJ5a5JCpGxGXojcty9Ey10FJg7lTWFg6zAcvBVR6DExf-6csdZTge_-alJ-RDYMXKFi-SEkbatH7fYIb0m9okOXbgf7hgLMKVFv945SpjtKWzcKS2wLm-dlA-B6Pnml/s1600/tumblr_m5ic4j3uqg1rqq0c0o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="162" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrHcpOcmnaCT0uDSJ5a5JCpGxGXojcty9Ey10FJg7lTWFg6zAcvBVR6DExf-6csdZTge_-alJ-RDYMXKFi-SEkbatH7fYIb0m9okOXbgf7hgLMKVFv945SpjtKWzcKS2wLm-dlA-B6Pnml/s320/tumblr_m5ic4j3uqg1rqq0c0o1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: x-large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Jessica Malik</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">- sok évvel később -</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Annyira hiányzik. Négy éves voltam, csak négy! Elment, elhagyott engem. Elhagyta aput, elhagyta Betty nénit. Mindenkit. Soha többé nem láttam Őt, csak az álmaimban. Emlékszem rá. Tisztán emlékszem az arcvonásaira, a gyengéd hangjára, a hullámos, néha vasalt hajára, a nevetésére, a szemeire, az együtt töltött pillanatokra és az utolsó napra.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Mosolyogva fogtam meg apu kezét, hogy biztonságosan menjünk el az autóig. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de a motor leállt, mi pedig kiszálltunk az fekete Range Rover-ből. Be sétáltunk az előtérbe.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Karamellás popcornt és jég mentes cola-t kaptam. A kedvenceim, apu jól ismer engem.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>-A Jég korszak négyet nézzük meg. - hallottam saját hangomat</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Harry bácsi szó nélkül elment a jegy árusig, hogy megvegye a jegyeket. Öt perc sem telt el, már a helyeinken ültünk és vártuk, hogy kezdetét vegye a rajzfilm. </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Imádom ezt a mesét. Annyit lehet rajta nevetni. Sid olyan vicces, hogy mindig mindent elront, de mégis szeretik őt. Ilyenek az igaz barátok: idegesek lesznek, majd belegondolnak, hogy nélküled üres lenne az életük.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>A film véget ért, mi pedig el szerettünk volna menni a játszótérre. Apuék jól elbeszélgettek, míg mi Bellával és Edward -dal nevettünk séta közben. Nem mentünk autóval, azt a mozi parkolójában hagytunk, hiszen a park nagyon közel van. </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Néha felnéztem apura, hogy milyen boldog, de nem figyeltem mit mondd Harry bácsinak.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Harry bácsi olyan nekem, mint egy második apuka. Betty néni pedig mintha a második anyukám lenne. Szeretnek engem és vigyáznak rám. Ők a keresztszüleim.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Anya és apa azt mondták nekem, hogy, ha majd ők nem lesznek itt velem, jó kezekben leszek, mert keresztanyuék vigyázni fognak rám. Nem értettem, hogy ezzel mire céloznak, de mosolyogtam olyankor, hisz tudtam, igazat mondanak.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Én csendben sétáltam, néztem a lábam elé. Meg kívántam a fagyit. Meleg volt, nekem pedig hidegre volt szükségem. Bár eddig mindent megkaptam, amire csak vágytam, sosem szerettem kérni. Mindig szégyenlős voltam és sosem akartam elfogadni semmit, amit kapok. Lehet bennem van a hiba, vagy nem is tudom, de én ilyen vagyok.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>-Vegyünk jégkrémet. - szólt Bella</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Hála Istennek, nem nekem kell kérnem!</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>-Jess? - szólt Harry bácsi</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>-Tessék? - mosolyogtam rá</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>-Te milyet kérsz? Vaníliásat, mint általában?</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>-Hát.. - haboztam</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>-Három vaníliás és két csokoládés fagyit kérünk. - hallottam aput</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>A fagyi elfogyasztása után elmentünk a játszótérre. Bellával hintáztunk és a mászókán lógtunk, mint a majmok. </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Már késő délután lehetett, mikor teljesen kifáradtunk, ám a napnak még korántsem' volt vége. A padon láttam, ahogy apa kétségbeesetten nézi a telefonja képernyőjét, majd sietősen odahívott magához. El kellett menjünk a nagyihoz egészen Bradford-ig. </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Az út csendesen telt, senki nem szólt semmit. Harry bácsi sosem vezetett még ilyen gyorsan. Hamarabb oda értünk, mint gondoltam volna. A nagyi már várt minket. Amint elköszöntünk aputól és Harry bácsitól, már el is mentek. Éreztem, hogy valami nincs rendben. </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Nagymama is szomorúnak látszott, de nem mondott semmit. Lefektetett minket az én szobámba és elment ő is aludni. </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Másnap reggel nem Betty néni, nem Harry bácsi, nem Liam, nem Niall, nem Louis, nem apa, nem Eleanor, nem Danielle és nem is anya jött értünk, hanem anyuék sofőre. Biztos voltam benne, hogy nagy a baj.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>-Mikor érünk haza, Robert bácsi? - kérdeztem elhaló hangon</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>-Megbeszéltük, hogy nem bácsi, emlékszel? - próbált mosolyogni - Amúgy itthon vagyunk.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Szinte meg sem vártam, hogy leparkoljon az autóval, kipattantam és otthagyva mindenkit futottam be a házba. Az egész család és minden családi barátunk a nappaliban volt. Betty néni zokogott, tombolt. Mintha nem is ő lett volna. Apa arcáról potyogtak a könnyek. A többiek maguk elé meredve észre sem vették, hogy sírnak. Nem értettem semmit. Körülnéztem, de sehol sem láttam Őt. Oda szaladtam apuhoz és jó szorosan megöleltem. Mintha éreztem volna, hogy Vele kapcsolatos.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>-Hol van anya? - suttogtam. </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Rémült tekintettel néztem az embereket, akik engem figyeltek. Bánatos, vörös szempárok, amik figyelték minden apró mozdulatomat, kivéve Betty nénit. Ő mintha észre sem vett volna. Harry bácsi próbálta lefogni. Össze volt törve, de miért?</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Apu összeszorította szemeit, mély levegőt vett és megtörölte az arcát.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>-Emlékszel, amikor azt mondtuk neked, hogy, ha mi már nem leszünk veled, te jó kezekbe kerülsz, mert keresztanyuék vigyáznak majd rád? Tudod, amikor a Mennyországba kerülünk és onnan figyelünk téged. Anyu most a Mennyországban van.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>-És mikor jön haza? - hangom elcsuklott</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>-Ő már nem jön vissza. - megint könnyek folytak végig arcán</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>-Miért? Nem szeret minket?</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>-Figyelj kislányom, - próbálta elmagyarázni, mi is történt - Anya m-meghalt. </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Mintha nem is hallottam volna mit mondd. Mintha fel sem fogtam volna, szaladtam a barbie babámért, hogy azzal játsszak, míg anya haza nem ér. Pedig nem így volt. Tisztán értettem édesapám minden egyes szavát. <b>Meghalt.</b> Ismételtem magamban. </i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Leültem a nappali közepére Alex nevű barbie-m társaságában, a körben ülő emberek elé és elkezdtem játszani. A helyzet az volt, hogy felfogtam azt, amit apa mondott, de nem akartam elfogadni.</i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Hetek elteltével sikerült beletörődnöm: <b>Anya elment, és soha többé nem jön vissza. Anya <u>meghalt.</u></b></i></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Merengésemet egy halk kopogás zavarta meg. </div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Gyere. - adtam meg az engedélyt</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Betty lépett be a szobámba, kezében egy kisebb könyvet tartva. Arca meggyötört volt. Tizenöt éve ilyen. Ritkán mosolyog, ritkán nevet. Nem tette túl magát a történteken. Neki tizenöt hosszú év nem volt elég. </div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Hosszú idő telt el az óta, Jess. Nagyon hosszú idő, de nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék Rá. Nem telik el úgy este, hogy ne hullajtsam könnyeim Miatta. Nagyon szerettem Őt, Jess, de elveszítettem. Vérző szívvel néztem végig, ahogy a lánya felnő és Ő nem láthatja. Nem volt ott az első iskola napodon, az anyák napi előadásokon. Nem halhatta a rengeteg verset, amit neki szavaltál, nem volt ott a ballagásodon. Nem adott tanácsokat fiú ügyekben. Nem mesélhetted el neki, milyen volt az első csókod. Nem láthatta, ahogy a pici, törékeny lányából egy érett, kemény nő lesz. Nekem fáj ez a legjobban, de hidd el, felkészült rá. Tudta mit csinál akkor, amikor el kezdte ezt írni. - mutatott a könyvre</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Tehát nem is könyv, hanem napló. Betty letette az ágyamra, majd ismét beszédre nyitotta száját.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
-Rám bízta. Azt mondta, ha készen állsz, adjam oda neked. Felnőttél Jess, itt az ideje, hogy elolvasd. Én vagyok az egyetlen ember aki tud ennek a létezéséről és mostmár te is. Vigyázz rá, ne hagyd, hogy más kezébe kerüljön. - befejezte mondatát, majd kilépett a szobából.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Anyu írt egy naplót. Egy naplót csak nekem. Régi volt, borítója kopott. Sokszor használt és könnycseppek nyomaival borított. Betty sokszor elolvasta. </div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Kíváncsian vettem kézbe és nyitottam ki. Lapjai megsárgultak, gyönyörű kézírása sértetlen. Könnyes szemekkel lapoztam egyet, s elkezdtem olvasni édesanyám emlékeit.</div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-54661823165858218302013-05-14T19:01:00.000+03:002013-05-14T19:20:22.939+03:0029-30.rész. + BúcsúHát ez is elérkezett.. Nem fogok ide kisregényt írni, hisz a bejegyzés végén a <u style="font-weight: bold;">Búcsú</u> címszó alatt mindent megtaláltok..<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisQeJYPtZxragWTSYiMKi294azAY9BOoi6B3eZnDvFe-zRyh1_zAAvQcJDU024vvlAL3PqcTrqEJ8CBD-H_lpLLE4ByuyAQbfFbdaF7EEuuqp-lmxlxymbLtZyg84jz5XrMFPSqyIom_ha/s1600/tumblr_mijhk7Kn9G1s6vpuwo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisQeJYPtZxragWTSYiMKi294azAY9BOoi6B3eZnDvFe-zRyh1_zAAvQcJDU024vvlAL3PqcTrqEJ8CBD-H_lpLLE4ByuyAQbfFbdaF7EEuuqp-lmxlxymbLtZyg84jz5XrMFPSqyIom_ha/s320/tumblr_mijhk7Kn9G1s6vpuwo1_500.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>29.rész. </b><br />
<b><br /></b>
<b><a href="http://www.youtube.com/watch?v=rtOvBOTyX00" target="_blank">ZENE! Figyelem, ha vége, indítsátok újra!!!!!!</a></b><br />
<b><br /></b>
<b>Tizenhárom évvel később</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: left;">
Mennyi minden történik, mindössze röpke tizenhárom év alatt. Szerelembe estem, és innen már nincs kiút. Emlékszem még a találkozásunk napjára. Már akkor teljesen elvarázsolt, még akkor is, ha mély sebet vésett a szívembe. Egy olyan sebet, amelyet életem végéig magammal hordozok. Még így évek múltán is fáj, ha belegondolok. De ami volt, elmúlt. Azóta már boldog házasságban élünk. Már hét éve, hogy kimondtuk a boldogító <i>Igen</i> -t, de mintha csak tegnap történt volna. Felejthetetlen pillanat volt mindannyiunk életében. </div>
<div style="text-align: left;">
Betty és Harry kilenc éve élnek együtt házaspár ként, és van két gyönyörű gyermekük. A tizenhárom éves Edward, - mert ő hamarabb megszületett, minthogy össszeházasodtak volna - és a tizenegy éves Bella. Mivel Betty hatalmas Alkonyat rajongó, így kedvenc szereplőiről nevezte el gyermekeit, Harry beleegyezésével. Természetesen Ők nem egy vámpír-halandó szerelmes életét élik, hanem két tesvérét, akik vigyáznak egymásra.<br />
-Anya, anya! Menjünk a játszótérre, kérlek! - szalad felém Jessica<br />
Ő az én lányom. A <b>mi</b> lányunk. Mindössze négy éves, de több szeretet rejlik benne, mint sok más felnőttben összesen. Hosszú sötét barna haja derekáig ér, és hatalmas tengerkék szemei ragyognak mint a csillagok. Gyönyörű arcvonásait édesapjától örökölte, egy tökéletes gyermek. A 'családunkban' Ő a legfiatlabb.<br />
Liam és Danielle tizenegy éves kisfia, Adam, inkább Liam -re hasonít, míg Eleanor és Louis tíz éves kislánya, Lily, El vonásait örökölte, bár a szemei Louis -ra emlékeztetnek. Niall évekkel ezelőtt összejött Ashley -vel és jelenleg két gyermeküket nevelik boldog házasságban. Liam és Jade Horan -t.<br />
-Kicsim, majd később, rendben? - vettem fel az ölembe<br />
-Miért nem most? - görbítette le ajkait - Betty néni és Harry bácsi most viszi el Edwardot és Bellát. - gyűltek apró könnyek gyönyörű szemeibe<br />
-Anyának fáj a feje. Megígérem, később lemegyünk a játszótérre és fagyit is kapsz.<br />
-Már megint a fejed? - nyitott be Betty<br />
Sajnos ez a hasogó fejfájás már hónapok óta kísért. A semmiből jön, és leterít. Olyankor úgy érzem, itt a vég, aztán egyik pillanatról a másikra elmúlik, mintha mi sem történt volna. Viszon volt, hogy ájulásom a kórházba vezetett, ahol az orvosok nem diagnoztizáltak semmit. " Egy egyszerű fejfájás. " - Ismételték folyton. Hogyne. Egy olyan fejfájás mely havonta körülbelül háromszor csap le rám. Mely havonta próbál elvinni engem. Senki nem tudja milyen, senki nem tudja mennyire fájhat. Sokszor úgy érzem, már tényleg nincs sok hátra, és valami mégis itt tart. Valami még sem enged elmenni.<br />
-Most valamivel enyhébb. Valamivel jobb. Nem is tudom. - sóhajtottam<br />
-Jessica, mi lenne ha eljönnél velünk és sétálnánk egyet játszás előtt? - hajolt le Betty, a mostmár földön álló Jessica -hoz<br />
Az eddigi komor arára egy hatalmas mosoly rajzolódott, pupillái kitágultak. Egyből felém fordult, hogy válaszát én adjam meg helyette.<br />
-Anya, ugye mehetek? Kérlek? Lécci, naa!! Jó leszek! Tudod, hogy jó vagyok! Egy igazi angyal! Kérlek! Anya! - ugrált előttem<br />
Nevetve bólintottam, mire Ő kiszaladt.<br />
-Ha jön velünk, akkor most hova szaladt?<br />
-Tudod, néha azt hiszem, hogy a te lányod, mivel naponta minimum háromszor átöltözik. - nevettem<br />
-Keresztlányom. Nem baj, ha hasonlít rám. Nekem büszkeség. - ölelt át - Este jövünk. - ment ki a szobából<br />
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiR1v4-d2vJ_vWJpBoAq0S4OQF7DCITVbvEAjKNRFPx4QaSrFeBoIPSCGBxYPvwl4jaUDVRyTAi281ivZrxP05DHywCe3TWAlIZtViT2O_N5Qok2wy-3VfoHYgonyY2YzkhXBPYb581U9zB/s1600/tumblr_me050grzJg1rl2fxpo1_500_large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="128" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiR1v4-d2vJ_vWJpBoAq0S4OQF7DCITVbvEAjKNRFPx4QaSrFeBoIPSCGBxYPvwl4jaUDVRyTAi281ivZrxP05DHywCe3TWAlIZtViT2O_N5Qok2wy-3VfoHYgonyY2YzkhXBPYb581U9zB/s320/tumblr_me050grzJg1rl2fxpo1_500_large.gif" width="320" /></a></div>
<br />
-Alex, hol van Jessica? El szeretném vinni moziba, mivel most jelent meg az Aranyhaj és a nagy gubanc harmadik része 3D -ben, és ma van a premier. - érdeklődött Zayn<br />
-Hát erről lemaradtál. Bettyvel, Harryvel és a kicsikkel elment a játszótérre meg fagyizni. Majd legközelebb.<br />
-És te miért nem mentél? - fürkészte arcomat<br />
-A fejem. - gyengültem el<br />
Megint olyan, mint régen. A fejfájás. Most pusztítóbb, mint valaha. Éreztem, hogy szétszakad a fejem. Szemeim összeszorítottam és ordítottam. Arcomon könnyek folytak végig. Talán ez rosszabb, mint a halál. De ha meg kel halnom miért vagyok még mindig itt? Vagy ha életben kell maradnom, akkor miért engem gyötör ez a betegségnek mondható, orvosok által nem ismert fájdalom? Nem akarom ezt! Nem akarom, hogy fájjon!<br />
-Alex! - hallottam Zayn kétségbeesett hangját, de már késő volt. Minden elsötétült és elhalkult.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Itthon ébredtem. A napsugarak simogatták arcomat, az ablak és a selyemfüggönyön keresztül. Gyengén pislogtam párat, míg kitisztult a látásom. Körbenéztem, de sehol nem volt senki. Testem elgyengült volt, fáradtnak éreztem magam. Még vettem pár mély levegőt, mielőtt felálltam volna. Erőt vettem magamon, és lábaimat a hideg padlóra eresztettem. Felszisszentettem érezve a hideget, ami átjárta a testem. Nehezen testem egész súlyát lábaimra eresztettem, és remegve tettem meg az első lépéseimet. Körülbelül három, vagy négy megtett apró lépés után lábaim megerősödtek. Bátran lépkedtem a szobában, majd kimentem az emeleti folyosóra. Üres volt, nem volt itt senki. Kezdtem azt hinni, hogy az egész ház kihalt, és egyedül vagyok. Ám ekkor meghallottam egy halk hangot a nappali irányából.</div>
<div style="text-align: left;">
<i>-Aggódom. Már hónapok óta küzd ezzel a fájdalommal, Zayn. </i>- hangját tisztán hallatszott, hogy sír</div>
<div style="text-align: left;">
<i>-Nem lesz semmi baja. Nyugodj meg. Jól van.</i></div>
<div style="text-align: left;">
<i>-Nincs jól! Hát nem látod, hogy szenved? Képtelen vagyok elengedni Őt. - </i>zokogott</div>
<div style="text-align: left;">
Elengedni? Ezt mégis hogy érti? A fejfájás nem halálos, igaz, nem kellemes, de nem halálos. Lesétáltam a lépcsőn, s hirtelen három szempár szegeződött rám. Betty -é kisírt volt, Zayn -é bánatos, Harry -é pedig rettentő szomorú. Nem értem őket, jól vagyok.</div>
<div style="text-align: left;">
-Ne aggódjatok értem, nincs semmi bajom. - mosolyogtam irányukba</div>
<div style="text-align: left;">
Betty örömkönnyeivel eláztatva ugrott rám, és szorított magához. Az ölelése most teljesen más volt. Aggódó és szomorú, de őszinte. Karjaiban boldognak éreztem magam, felszabadultnak. Miután kiszabadultam Betty öleléséből odamentem Harry -hez is. Bíztatóan rámmosolygott és megölelt, s én tovább lépkedtem Zayn -hez. Arca nyugodságot tükrözött, de a szemei bánatot, félelmet és szerelmet. Mielőtt megszólalhatott volna megcsókoltam. Ajkaink körülbelül két, talán három percig voltak összetapadva, majd elváltak egymástól. Arcát nyakamba fúrta, és egy " Nagyon szeretlek. " - et mormogott bőrömbe. Lassan szétváltunk, és mélyen egymás szemébe néztünk. </div>
<div style="text-align: left;">
Kijelenthetem, hogy mindannyian felnőttünk. Nem vagyunk már tizennyolc-tizenkilenc éves gyerekek, akik szerelmet akartak. Felnőtt emberek vagyunk, érett gondolkodással. Szülők vagyunk imádnivaló gyermekekkel, és barátok vagyunk, őszintséggel.<br />
-Mi most elvisszük a gyerekeket moziba, mivel tegnap nekem nem volt rá lehetőségem. - indult el Zayn, Harry -vel az oldalán<br />
Fölmentek az emeletre és a három "angyallal" tértek vissza. Igen, Ők a mi angyalaink. El sem tudnám képzelni az életem gyermekek nélkül. Velük minden jobb, minden szebb, minden boldogabb.<br />
-Sziasztok! - csapták be a bejárati ajtót<br />
<br />
*Betty szemszöge*<br />
<br />
Nem szeretem Alex -et betegnek látni. Ilyenkor sápadt az arca, már szinte fehér és búskomor. Mosolya nem őszinte, annál inkább erőltetett.<br />
-Tartsunk csajos napot! - adtam az ötletet<br />
-Rendben. Rég volt már, hogy csak mi ketten legyünk, gyerekek és pasik nélkül. - vigyorgott<br />
Tényleg rég volt. Mióta családot alapítottunk nem tartunk annyi csajos estét, de ugyanúgy szeretjük egymást. Együtt élünk egy hatalmas házban, így mindig van időnk egymásra. Igaz, hogy az életünk fenekestül ferfordult, de mi akkor is itt vagyunk egymásnak. Örökké.<br />
-Na mesélj már! - nyaggattam<br />
Ott ültünk a kanapén, dobozos fagyival a kezünkben és TV -t néztünk. Hiába is, van ami sosem változik! Tényleg hiányoznak a régi idők, de boldog vagyok. Boldog, mert itt van velem, éjjel-nappal. És hiába van családunk, mi ugyanazok az őrültek vagyunk, mint akik voltunk. Ha ketten vagyunk, és nincs senki körülöttünk, elszabadul a pokol. </div>
-Mit meséljek? Mindenről tudsz.<br />
-De mi van ezzel a fejfájással? - érdeklődtem tovább<br />
-Nem tudom. Mostanában egyre roszabb, egyre jobban gyötör. Nagyon fájdalmas, Betty. Nagyon. - szemeibe könnyek gyűltek - Néha úgy érzem, hogy nem bírom, hogy meghalok.<br />
Szavai megrémítettek. Nem mondhat ilyet!<br />
-Minden rendben lesz! - öleltem magamhoz, hogy ne lássa könnyeimet<br />
-Remélem. - sóhajtott - Hoznál nekem egy pohár vizet? De mielőtt elmennél had mondjak valamit. Köszönettel tartozom. Köszönöm, hogy miattad van ilyen életem, és köszönöm, hogy itt vagy nekem. Nélküled nem tudom, hogy hol lennék most. Neked tartozom köszönettel, hogy akkor, ott, nem haltam meg. Neked tartozom köszönettel, hogy erős maradtam, és neked tartozom köszönettel, hogy itt vagy, és hogy szeretsz.<br />
Szó nélkül felálltam, és lassan kisétáltam a konyháig. Szavai sírásra késztettek. Mindig ilyen volt. Mindig elmondta, hogy mennyi mindent köszön nekem, pedig én tartozom neki hálával.<br />
Elővettem egy poharat, majd megengedtem a csapot. A poharat a víz folyása alá helyeztem, így megtöltve azt. Megtöröltem az üveg tárgyat, mivel oldalán lecsorgott a víz. Miután megszárítottam az imént említett tárgyat elindultam vissza, a nappaliba. Belépve láttam, hogy Alex szemeit lehunyta, kezei erőtlenül pihentek teste mellett. Feje hátra volt hajtva, mellkasa nem emelkedett. A pohár kicsúszott kezeim közül, apró darabokra tört. Nem figyelve semmire rohantam oda hozzá. Nem volt pulzusa, nem lélegzett, és a szíve sem vert. Ujjai hidegek voltak. Összetörtem. Zokogtam, ordítottam, vergődtem. A szívem apró darabokra hullott mindössze pár másodperc alatt. Képtelen voltam felfogni, hogy <i style="font-weight: bold;">örökre</i> elment.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzUi16JuRpxT505h0tepvkUSXv826vXkNmhTZvlh546RUC555w9yKaBoTi7pxszxsrTDPrHeHEUS4FiPFNlYUK_6HTKYCoJsX5GrbFTd-tHbuG2lAQNw0QnGDG4_kbsUL-nw-cJdPGDsFl/s1600/tumblr_mj31e8yVli1rzqpwco1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzUi16JuRpxT505h0tepvkUSXv826vXkNmhTZvlh546RUC555w9yKaBoTi7pxszxsrTDPrHeHEUS4FiPFNlYUK_6HTKYCoJsX5GrbFTd-tHbuG2lAQNw0QnGDG4_kbsUL-nw-cJdPGDsFl/s320/tumblr_mj31e8yVli1rzqpwco1_500.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>30. rész.</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><a href="http://www.youtube.com/watch?v=a_Am4cHMBKM&feature=youtu.be" target="_blank">ZENE!! Figyelem, ha vége, indítsátok újra!!!!!!!</a></b></div>
<br />
Nem! Egyszerűen képtelen vagyok felfogni! Örökre elment! Ez nem lehet, ez lehetetlen! Nem akarom! Nem bírom ki nélküle! Nem akarom kibírni nélküle! Mindenre emlékszem. Minden egyes szavára, minden egyes mosolyára, minden egyes könnycseppjére, minden egyes ölelésére. De nem láthatom őt soha többé boldognak vagy szomorúnak. Nem érezhetem soha többé védelmező ölelését. Képtelen vagyok így élni! Ha visszagondolok, akárcsak néhány pillanatra, néhány percre az életünkből, olyan, mintha szíven szúrnának egy késsel, és meg is forgatnák azt. Fájdalmas, elviselhetetlen érzés! Képtelen vagyok felfogni, képtelen vagyok ezt elfogadni!<br />
<br />
<br />
" -Ezt nem kellett volna. Nem tudjátok milyen érzékeny. Nem tudjátok, hogy mennyire odavan értetek. Nem tudjátok, hogy ha valaki valami rossz szót mert szólni rólatok, azonnal vitatkozni kezd, majd otthon kisírja magát. Gratulálok! Legyetek büszkék magatokra! Most elrohant és azt sem tudom hova, mert a hotelbe biztos nem. Én csak örömöt akartam neki okozni, hisz évek óta erre várt, de ti ... nagyot csalódtam bennetek fiúk. "<br />
<br />
" -Hééy!! Nehogy már 5 barom miatt bánkódj. Gyere le, olvass be nekik és élj! Tudod azt a közös tetoválást nem hiába csináltattuk. - nyújtottam felé a karomat. "<br />
<br />
" -Odamegyek hozzá, megpróbálok vele beszélni. - szólalt meg Zayn<br />
-Ne. - állítottam meg - Nem ismered. Egy szót sem fog szólni, úgy fog tenni mintha nem is léteznél. Ilyenkor nincs mit tenni, csak mellette kell lenni.<br />
-Attól nem lesz jobb.<br />
-Tudom, de ő ilyen. - mondtam "<br />
<br />
" Hisz bárhol legyek, bármilyen állapotban, tudom, hogy rá számíthatok! Alex az, aki kiáll mellettem, akkor is ha nincs igazam, aki hülyét csinál magából mindenki előtt ha ciki helyzetben vagyok, aki...ő az aki megmutatta nekem az ÖRÖKKÉ szó jelentését. "<br />
<br />
<br />
" Nem akar beszélni velem, hát itt fogok várakozni a szobája előtt. Előbb - utóbb úgyis kijön.<br />
-Nem akarsz lefeküdni? Fáradtnak tűnsz. - ölelt meg Harry<br />
-Fáradt is vagyok, de nem hagyom magára. De te menj feküdj le. Parancs. "<br />
<br />
" <i>-Te vagy a legjobb barátnőm!</i><br />
<i>-Te is nekem! - mosolyogtam</i><br />
<i>-Örökre?</i><br />
<i>-Örökre.</i>"<br />
<br />
" <i>Drága Betty! Ha ezt olvasod, elértél az album utolsó lapjára. Ezek a képek csak apró - apró részletek a közös életünk egy-egy napjából. Mindig velem voltál jóban - rosszban, happyben - depiben, lazán, faszán DE IGAZÁN!! Ne feledd, a kép hallgat, az emlék mesél!! Szeretlek te mókus! :* Mindig veled leszek, mindig számíthatsz rám!!! ÖRÖKKÉ!!!! "</i><br />
<i><br /></i>" Alex a mélybe vetette magát, én pedig gondolkodás nélkül ledobtam a táskám, benne a telefonommal a híd alatti folyó menti partra, majd Alex után ugrottam. Hasznos, hogy négy éve jártam úszni. Leugrottam és a lehető leggyorsabban úsztam Alex után. Csak remélni mertem, hogy minden rendben lesz."<br />
<br />
" -Te meg Perrie. Az történt! Nem is tudom mit keresel itt, mehetsz...Perrie már biztosan vár. - fakadtam ki magamból<br />
-Betty. - szólítotott halkan Eleanor<br />
-Stabil az állapota. - jelentettem ki "<br />
<br />
" -Nyisd ki az ajtót, kérlek. Elmentek. - bíztattam<br />
<div class="separator" style="clear: both;">
-Nem. Hagyj magamra.</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
-Alex, addig nem megyek el, amíg be nem engedsz. "</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
" Rettenetes itt várakozni, úgy, hogy semmiről sem tudunk. Az orvosok konkrétan hozzánk sem szólnak, és ez idegesítő. ... Muszáj kiderítenem, hogy mi van vele, nem ülhetek itt tétlenül. Beleőrülök a várakozásba. "</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
" -Csakis érte. - szóltam bele a telfonba, egy sóhaj kíséretében</div>
-Köszönöm. - suttogta<br />
<div class="separator" style="clear: both;">
....</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
-Harry, kérlek! Alexért! - néztem rá hatalmas szemekkel</div>
-De ..<br />
-Kérlek! - léptem közelebb - Tudod, hogy én sem szívesen teszem. "<br />
<br />
Ezek csupán apró emlékek, de örökre a szívemben élnek. Itt bent, mert Ő az, aki felejthetetlen számomra. Ő az, aki mindig itt volt velem, és itt is lesz. Egy angyal, mely utamon fog kísérni egészen a végsőkig.<br />
<br />
Olvasva a reggeli szennylapokat, könnyeztem, zokogtam.<br />
<br />
<i><br /></i>
<i>" Alex Malik utolsó szavai legjobb barátnőjéhez szóltak! Nem tudni mi okból, és hogyan halt meg Zayn Malik felesége, de mindenki tudja, hogy utolsó szavait Betty Styles halhatta: Köszönettel tartozom. Köszönöm, hogy miattad van ilyen életem, és köszönöm, hogy itt vagy nekem. Nélküled nem tudom, hogy hol lennék most. Neked tartozom köszönettel, hogy akkor, ott, nem haltam meg. Neked tartozom köszönettel, hogy erős maradtam, és neked tartozom köszönettel, hogy itt vagy, és hogy szeretsz. - Alex bizonyára tudta, hogy közel a vég, így az utolsó embertől akkit látott, el tudott búcsúzni. Mrs. Malik halálát egy világ gyászolja."</i><br />
<br />
<i>" Tömegbotrány - Szeptember 25. -én elhunyt Alexandra Elizabeth Malik. A barátok, családtagok, és a mindössze négy éves kislánya (Jessica Malik) is fájó szívvel búcsúzott. A directinerek már három napja virrasztanak szerte a világon. Tény, hogy mindenki szerette, és tisztelte Őt. A Malik, és a One Direction "család" rengeteg együttérző üzenetet kapott, bár nem segített rajtuk. Zayn azt nyilatkozta, hogy felesége halálával az ő lelkéből is távozott egy darab. Megrendítő. Szerkesztőségünk ezúton szeretne Őszinte Részvétet nyílvánítani minden hozzátartozó számára. Ezzel együtt, Alxandra legjobb barátnője is nyilatkozott nekünk, ami inkább egy üzenet az elhunyt számára. Betty Styles ezekkel a mondatokkal zárta a nyilatkozatot: - Hamarosan találkozunk Alex. "</i><br />
<i><br /></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY0JqyYG-Q9wCniZm3pZEBXbOIK1bRZB7GxHnotQyJsz38CjqujV035iq8aLM7I_Qv-vnXr8SSc_iDVyJJJZ0CDavPSJxqybgQG3SxlTKz_557U7FxbvRJ3oZDx-jTWzlsQf2oQA8nxjM5/s1600/tumblr_mglcre504P1rp9xv4o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="130" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY0JqyYG-Q9wCniZm3pZEBXbOIK1bRZB7GxHnotQyJsz38CjqujV035iq8aLM7I_Qv-vnXr8SSc_iDVyJJJZ0CDavPSJxqybgQG3SxlTKz_557U7FxbvRJ3oZDx-jTWzlsQf2oQA8nxjM5/s320/tumblr_mglcre504P1rp9xv4o1_500.gif" width="320" /></a></div>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><u>Búcsú</u></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><u><br /></u></b></div>
<div style="text-align: left;">
Mint mindennek az életben, ennek a történetnek is elértünk a végére. Nem is tudom hol kezdjem.. Miért kezdtem el írni? Mert a barátaim azt mondogatták: <i>Neked muszáj írnod!</i> Igazából még ezek után sem akartam elkezdeni, aztán eszembe jutott, hogy írhatnék egy nem megszokott történetet. <strike>Nem tudom, hogy ez mennyire valósult meg.</strike> Egy történetet egy olyan barátságról, melynek sosincs vége! Mely kitart a végsőkig. Nem kitalált barátságról, hanem egy valódi, egy igaz testvériségről. Ebben a blogban a valódi érzéseimnek a 60% -a le van írva. Őszinte érzések, amelyeknek ki kellet szabadulni szívem rabságából.<br />
Köszönettel tartozom. Elsősorban annak a személynek <b>aki miatt megszületett </b>a Give me love. Egy barát, egy lelki társ, egy testvér. Tudom, hogy most ez olvassa, és potyognak a könnyei. Egy üzenet: <i>Köszönöm. Mindent köszönök! Szeretlek, sis.! </i> Tudom, hogy Ő ebből a pár szóból mindent értett! Másodsorban köszönettel tartozom azoknak, akik nyomon követték az írásomat. Vannak olyanok, akik már a bevezető óta hű olvasóim, és vannak olyanok, akik idő közben csatlakoztak hozzám. Igen. Aki olvassa ezt a történetet, az hozzám tartozik. Köszönöm a feliratkozókat, és a megjegyzéseket! Rengeteget jelentettek nekem!<br />
Remélem, hogy majd az idő folyamán, ha valaki rátalál a blogomra feliratkozik, és hagy nekem megjegyzést itt.<br />
Kérhetnék esetleg valamit? Itt, most utoljára egy megjegyzést arról, hogy mi a véleményetek a történetről. Mik voltak a kedvenc részeitek, milyen érzéseket váltott ki belőletek. Egy szóval minden. Ez az utolsó kérésem felétek. Egy megjegyzés, amiben leírtok mindent. Egy hozzú komment, hogy mosolyoghassak. <br />
Köszönöm, hogy elolvastátok az én kis búcsúmat, de persze ez nem végleges! Megnyitottam egy új blogot azoknak, akik szeretik azt, amit írok. Reménykedem abban, hogy majd nyomon követitek azt a történetet.. Link <a href="http://astraylovehu.blogspot.ro/" target="_blank">ITT.</a><br />
Első bejegyzés: 2013. január. 25. Péntek.<br />
Utolsó bejegyzés: 2013. május. 14. Kedd.<br />
Sok mindenre megtanított ez a blog, és új barátokat szereztem.. <b>Mindenért hálás vagyok.</b><br />
Ölel, s puszil titeket az író, ~É.M.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-6299565740932282362013-05-04T21:59:00.002+03:002013-05-05T20:17:55.716+03:0028.rész. Ő mostmár az enyém.<div style="text-align: center;">
Meghoztam a várva várt részt! </div>
<div style="text-align: center;">
Köszönöm a komikat, és a 40 (!!!) feliratkozót!</div>
<div style="text-align: center;">
FIGYELEM! A rész 16+ -os. Saját felelősségre olvassátok el! </div>
<div style="text-align: center;">
Millió puszi!</div>
<div style="text-align: center;">
U.i. : <b>Kommentelni!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5OaJTLZvOkWQNDgQRvkVBA7ZHiDbh3Fx6E6cyl7UC59WVGEqzou2pN6yaoWZxVik2xeSrYhSCGpdZUo-zXgYF0s-xdGorJJVN_HZYbM5hc5mHAFmECf3HUrk64kWYdtyQe2UGR-v8wU0B/s1600/tumblr_mlx93xJKrj1raw1qjo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5OaJTLZvOkWQNDgQRvkVBA7ZHiDbh3Fx6E6cyl7UC59WVGEqzou2pN6yaoWZxVik2xeSrYhSCGpdZUo-zXgYF0s-xdGorJJVN_HZYbM5hc5mHAFmECf3HUrk64kWYdtyQe2UGR-v8wU0B/s320/tumblr_mlx93xJKrj1raw1qjo1_500.gif" width="281" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=zR7KErA5bqY" target="_blank">ZENÉVEL OLVASD !!!</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Elgondolkoztam az életemen. Betty természetesen most is mellettem állt. Örülök, hogy mindig számíthatok rá. Ő a legjobb barátom, a lelki társam, a testvérem. Ő az, aki tényleg mindig velem van.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Minden egyes ember, csak ember. Ennél te sem vagy több, és ő sem kevesebb. Hibáztatok mind a ketten, de szeretitek egymást. Lépjetek túl rajta, és legyetek boldogok. Együtt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Liam szavai gondolkodásra késztettek. Igaza van, de ez nem olyan egyszerű. Legszívesebben minden érzelmem eldobnám. A tengerbe vetném őket, hogy sodorják a hullámok. Hogy ne legyen több érzelem, hogy rideg, kőszívű legyek. Hogy többé senki se tudjon bántani.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Légzésem egyre gyorsabb lett, pulzusom az egekbe repült. Szeretnék vidám lenni, szeretnék önfeledten nevetni, szeretnék őszintén mosolyogni. Szeretnék szeretni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Boldog akarok lenni! - suttogtam</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Szaggatottan vettem a levegőt, és végig gondoltam, mi is történt velem az utóbbi hónapokban. A koncert, mely megváltoztatta az életem. A csók, mely igazi volt. Az utazás, mely megrendítő volt. A nő, mely ráébresztett arra, hogy mennyire hiányzik a húgom. A szerelem, mely egyre erősebb, s a fájdalom, mely nem enyhül.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
*Betty szemszöge*</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nem lehet. Nem nézhetem végig, ahogy a legjobb barátnőm <i>miatta</i> szenved. Szeretik egymást, muszáj valamit tennem! Alex nem ezt érdemli. Nem tudom, hogyan lehetett egy olyan emberből, mint Zayn, ekkora tuskó. Nem értem miért tette ezt. Miért nem szereti végre<i> őszintén</i> Alex -et. Miért tette tönkre, ha tényleg a mindene. Legalábbis az ő állítása szerint. Most haragszom rá, de ha tényleg szereti Őt..</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Betty! Valami baj van? - ölelt át az a személy, akit mindennél jobban szeretek</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Dehogy! - tettettem a mosolygást</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Betty. - nézett rám komolyan</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Úgy imádom. Soha nem tudnék neki hazudni, túl jól ismer. Soha nem tudnék rá haragudni.. Annyira tökéletes.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Harry. - suttogtam - Nem bírom. Olyan rossz, hogy Alex és Zayn nincsenek együtt. Hogy szenvednek.. Igaz, most haragszom Zayn -re, de..</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Nyugodj meg. - nyomott egy puszit az arcomra - Minden rendbe fog jönni. MA ki fognak békülni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Remélem. - sóhajtottam</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Biztosan. - nézett mélyen a szemembe, majd megcsókolt</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Bízom benne, hogy Harry -nek igaza van, és Zayn nem fogja elszúrni. Remélem Alex nem lesz makacs.. A ma esti vacsora <i>tökéletes</i> kell legyen.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
*Alex szemszöge*</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nem hiszem el! Haragszom rá, sőt úgy érzem, hogy gyűlölöm.. De mégis.. mégis szeretem Őt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kopogtak. Jajj ne! Most egyedül szeretnék maradni, nem akarok senkit látni, és nem akarok senkivel se beszélni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Hugii! - kiabálta vidáman Betty</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A hangja mosolyra késztetett. Tele volt vidámsággal, de mégis együttérző volt.. Mint aki a lelkembe lát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Gyere be! - nyitottam neki ajtót</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ő volt az a személy akire ebben a pillanatban szükségem volt, annak ellenére, hogy egyedül akartam lenni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Tehát.. - kezdte el mondókáját - Mit csinálsz? Hogy vagy? - ült le az ágyamra, és bekapcsolta a laptopomat</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Betty mindig is otthon érezte magát a szobámban, de ez kölcsönös volt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Te szívtál valamit? - néztem rá kitágult szemekkel</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Levegőt. - nevetett</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-De abból túl sokat. - kuncogtam</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Eskü többet nem szívok! - emelte fel kezeit</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Komolyan mondom, a legrosszabb pillanataimat is vidámmá tudja varázsolni. Imádom ezt a lányt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-De bolond vagy! - löktem le</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Megmondalak Kevinnek! - háborodott fel</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Csak nevetni tudtam rajta. Fel akart vidítani, annak ellenére, hogy tudta, talán lehetetlen. Tizenegy év alatt nem volt olyan helyzet, hogy ne tudjon mosolyt csalni az arcomra. Tökéletes barát.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Szóval mit csinálsz ma? - ismételte meg önmagát</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Azt terveztem, hogy elmegyek sétálni Molly -val és este bedőlök az ágyba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Tökéletes! - pattant fel - Vagyis.. izé! Vidd el légyszi a kutyakozmetikushoz is. Köszi. - siettetett le a lépcsőn</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ez furcsa. Betty nem szokott így viselkedni. Gyanús ez nekem. Nem akarok semmi "Legyél boldog Alex!" vagy "Péntek van, érezd jól magad!" meglepetés bulit. Semmi kedvem hozzá, csak sétálni akarok, majd lefeküdni aludni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVOO7WwFyEjn7Eyltp59oGiFyycCQ5Ybmw9LOLrJRxdkv65xI2bIGMgWxyrdQwnPt78Qc_iVeCL1g790oIhRtUy29R8QaUaj578Br9nvQaGvpn1uANfR10UomldRPWk0g1BUnfiAixp3O6/s1600/tumblr_mekaiywJAj1rccyxzo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="143" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVOO7WwFyEjn7Eyltp59oGiFyycCQ5Ybmw9LOLrJRxdkv65xI2bIGMgWxyrdQwnPt78Qc_iVeCL1g790oIhRtUy29R8QaUaj578Br9nvQaGvpn1uANfR10UomldRPWk0g1BUnfiAixp3O6/s320/tumblr_mekaiywJAj1rccyxzo1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
*Zayn szemszöge*</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Félek. Mi lesz ha elszúrom? Alex túlságosan jószívű, én barom pedig mindig elszúrom. Szeretem Őt. Ez az este különleges kell legyen. Nem tudom hogyan köszönhetném meg nekik. Alex.. egyszerűen meghalok, ha nem lehet mellettem, ha nem érezhetem, hogy az enyém. <u>Csak az enyém</u>. Na és Betty, a legjobb barátnője, végig nézte, ahogy szenved. Harry -ről ne is beszéljek. Ahelyett, hogy élvezhetnék az életet, folyton minket próbálnak összehozni. Egy barom vagyok. Egy hatalmas barom, aki nem csak a saját életét tette tönkre, hanem mindenkiét. Viszont ma.. Ma minden megváltozik. Alex -nek muszáj megbocsájtania. Ha mégsem, nincs értelme annak, hogy tovább éljek. Nem tudnék mással lenni. Én <b>csak</b> vele akarok élni, <b>csak</b> Őt szeretem. Sőt.. <i>Bármit</i> megtennék érte. Tudom, hogy sokat vétkeztem, tudom, hogy rosszat tettem, de ma mindent meg szeretnék változtatni. Ezen az estén minden helyre jön. Érzem... <i>Tudom.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Betty! Segíts! Nem akarom elrontani a spagettit! Hogy kell megfőzni? Ez a víz jég hideg, így jó? Kell bele só? Esetleg cukor? Vagy pirospaprika? Nem tudok főzni! Betty!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Zayn! Ezt te sem gondolod komolyan! Az aragázra fel teszed főni a vizet. Egy csipetnyi sót szórsz bele, és amikor forró a víz, bele teszed a tésztát. Ezt még egy óvodás is meg tudja csinálni. - nevetett</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A főzés tényleg nem az erősségem, de egy spagettit én is meg tudok csinálni. De így egyszerűbb. Betty megcsinálja a vacsorát, amíg én előkészítem a teraszt. Rég voltam ennyire izgatott. Tetszeni fog neki? Kibékülünk? Minden rendbe jön? Istenem, kérlek segíts! - kérleltem a fentlevőt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Itt vannak a gyertyák. - tett le egy hatalmas dobozt elém - Pontosan kilencvenkilenc darab és egy hatalmas az asztalon. A virágok fél órán belül megérkeznek. Sok sikert haver! - veregette meg a vállam, és már el is ment.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A megterített asztal köré elhelyeztem minden egyes rózsa illatú gyertyát, és közben megérkezett a vörös rózsa is. A kedvence. Imád mindenféle virágot, de a rózsa az örök kedvence marad. Emlékszem, még nyáron, mikor Romániába utaztunk, és felkerestük őket, felcsillant a szeme a virág láttán. Bár ő próbálta ezt leplezni, én mégis észrevettem. Az a ragyogás, mely szemeiben rejlett, elárult mindent. Minden érzelmet s gondolatot. Talán már akkor tudtam, hogy ő az, aki mellett le fogom élni az életem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Gyere, kész a vacsorátok. - szólt hozzám a barna hajú lány.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Betty! Én szeretem őt. - suttogtam</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Tudom. Hidd el, ő is téged, csak fél. Fél a csalódástól, fél a bánattól. de legfőképp a szerelemtől fél.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
*Alex szemszöge*</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
Lassan sétáltam hazafelé a sötétedő úton. A nap utolsó sugarai világították meg az arcomat, a madarak halk dallamos "beszéde" hallatszott. Egy ideális tavaszi este. Gyönyörű ez a város. Rengeteg emlék köt ide. Lehet, hogy a nagy részük nem túl vidám, de volt sok szép pillanatom is. A régi emlékek, melyeket nem lehet újra átélni...</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
Molly -t elengedtem az udvaron, majd előkotortam a kulcsom. Behelyeztem a zárba és elfordítottam. Bementem a házba, de nem az fogadott, amire vártam. Csönd. Nyomasztó csönd volt a házban. Körbenéztem az egész lakásban, az emelettől kezdve egészen a pincéig, merthogy van pincénk is, de semmi. Ki tudja, lehet, hogy a teraszon pihennek. </div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
Unottan kivonszoltam lusta lábaimat az előbb említett teraszig és könnyek gyűltek a szemembe. A hold fénylett az égen, és gyertyák tucata világította meg a helységet. <i>Ő</i> egy hatalmas csokor virággal állt előttem. Az asztal meg volt terítve, megjegyzem elég elegánsan, és az asztalon is virág pihent. Meg kell mondjam, gyönyörű.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
-Menj el. - mondtam halkan.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
-Mi? - sápadt el az arca.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
-Menj el! - ismételtem meg magam, de ezúttal hangosabban.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<br />
*Zayn szemszöge*</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<br />
Szavai szíven döftek. Hirtelen támadtak rá nyugodt elmémre, mint égből a villámcsapás. Egy kérdés. Egy szó. <b>Miért?</b> Miért utasít vissza? Nem szenvedtünk már eleget? Nem volt még elég? Kinek jó az, ha mind a ketten szomorúak vagyunk? Kinek jó ez a sok bánat? Kinek jó ez a rengeteg fájdalom? Miért ilyen makacs?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Nem. - mondtam határozottan</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
Arckifejezése meglepetté vált, biztos arra számított, hogy elmegyek, ismét. De nem. Nem most, nem ma, és nem itt. Szeretem őt, és nem mozdulok innen, amíg az enyém nem lesz.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
-Menj el. - ismételte szavait.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
-Nem megyek sehova. Szeretlek. Nem akarok tovább nélküled élni. Elegem van a folytonos vitákból, boldog akarok lenni! Veled. Hibáztam Alex! Rengeteg hibát követtem el, de megbántam! Tudom, ez nem elég, de nélküled nem megy. Nélküled nem tudok megváltozni. Nem tudok jobb lenni! - léptem közelebb</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
Nehezen vette a levegőt, már szinte zihálva. Ismét beszédre nyílt a szája, ismét el akart küldeni. Nem. Nem engedhetem. Egy határozott mozdulattal magamhoz húztam és megcsókoltam. A csókom talán még sosem volt ilyen őszinte, talán még sosem volt ilyen szerelmes, mint most.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
Gyengéden beleharaptam ajkaiba, harcolva a bejutásért. Nem engedte. Bár a csókunkat nem szakította félbe, nem engedett be. Még egyszer beleharaptam ajkaiba, ekkor ellágyult, és bejutást nyertem. Nyelveink vad, tüzes táncot jártak, végig simítottam oldalát. Beleremegett, ez a gyengéje. Eltolt magától.</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
-Ne. - zihált</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
-De. - suttogtam</div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
Ismét csókban forrtunk össze. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Pólója alatt megsimítottam a hátát, belezihált csókunkba. Óvatosan meghúzta a felsőm alját.<b> Ő mostmár az enyém.</b> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg7DThgOETtMtxBrx1InQhddwOaQbjtwjUvZ-dsFT-RVVGCkwvOHNFmxzrTrevFTuzrBDRCK9XSzfAsk6Eat00msKEqsb3CkYmThbY3P9JvnRj4ghO18sjZjo_Tt9ulpiAgiWy7pd4eCqX/s1600/tumblr_mdjfhqGzIw1rknwivo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="157" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhg7DThgOETtMtxBrx1InQhddwOaQbjtwjUvZ-dsFT-RVVGCkwvOHNFmxzrTrevFTuzrBDRCK9XSzfAsk6Eat00msKEqsb3CkYmThbY3P9JvnRj4ghO18sjZjo_Tt9ulpiAgiWy7pd4eCqX/s320/tumblr_mdjfhqGzIw1rknwivo1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Felemeltem fenekétől fogva, lábait a csípőm köré fonta. de csókunk sértetlen maradt. Bevittem a földszinti szobába. Lassan lefektettem az ágyra. Pólóját gyorsan levettem, majd a földre dobtam, élvezte. Lehámozta rólam a fekete anyagot és látva felsőtestem sóhajtott egyet. Elmosolyodtam. Rövidnadrágját egy egyszerű mozdulattal eltávolítottam, fehérneműben feküdt előttem. Hirtelen felpattant és fordított a helyzetünkön. Lovaglóülésben a csipőmre ült. Szemei csillogtak, teste remegett. Bizonytalan volt. Bólintottam, ezzel bíztatva Őt. Lehajolt hozzám, apró csóknyomokat hagyott a nyakamon és a számon. Mellkasomat végigpuszilta, szívemnél elidőzött. Tetszett. Apró kezeit végigsimította kockáimon, viszont az alhasamnál megállt. Mély levegőt vett, majd remegő kezével kigombolta nadrágomat. Megemeltem a csípőmet, ezzel segítve Őt. Miután levette farmerem, felültem. Magamhoz szorítottam, beszippantottam illatát. Visszafektettem az ágyra. Mellkasa gyorsan emelkedett, s süllyedt. Kívánt engem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Szívni kezdtem az érzékeny nyakát. Felszisszentett, de nem állított le. Megérintette a sajogó bőrt, és elmosolyodott. Szerintem élvezte. Vigyázva matattam melltartója kapcsával. Pántjait lassan lehúztam a vállán, majd a földre dobtam. Pontosan ugyan úgy nézett ki, mint a legelső alkalomkor. Arcát ellepte a pír, s fehér fogai látszódtak mosolya alatt. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Felült hozzám, megcsókolt, majd áttért a nyakamra. Tudtam, hogy ezt vissza kapom. Ajkai lágyan tapadtak a vékony bőrrétegre, kínzott engem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Vele együtt visszadőltem a selyemhez hasonló anyagra, és csókokkal hintettem be törékeny testét. Kulccsontjára lehelltem egy "szeretlek" - et, beleborzongott forró lehelletembe.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Ne kínozz. - suttogta, miközben melleit masszíroztam, s alhasát csókolgattam - Kérlek. - zihálta.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Megnyaltam az ajkaimat és óvatosan lehúztam a bugyiját. Számat végighúztam belső combján, majd fölemelkedtem és megcsókoltam. Újra fordított a helyzeten, és ő került fölém. Megfogta boxerem szélét és remegő kezekkel távolította el azt. Megöleltem. Testünk minden porcikája érintkezett. Szíve hevesen vert, szorosan ölelt magához. Az ölemben ült. Mind a ketten meztelenek voltunk, de nem tettünk semmit. Nem is volt szükséges, szeret engem, és vissza kaptam Őt. Hangosan lélegeztünk, Ő a nyakamba fúrta arcát. Egyre lassabban vette a levegőt. Kezdett lenyugodni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Tudd, hogy mindent sajnálok, és szeretlek. - suttogtam a fülébe </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Mindennél többet jelentesz nekem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ölelve egymást dőltünk hátra. A puha paplant magunkra húztam. Így aludtunk el, szorítva egymást, úgy, hogy nem történt köztünk semmi.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-2948837664003887862013-04-27T11:37:00.002+03:002013-04-27T11:37:47.178+03:00Jelentkeztem egy versenyre<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5xVTSjEdqj3pgHLzhV1UtCufrH0DTS2b1yWkWF3tuEgCZ_aEnsy5pzyfVa8YMPUgnzvEKvUSZNtgKdFxB2_hHYv11nC8_FbdU-OHQHg1MUShF9YsaPWUlarwgk1_q9V1ugMVUuzpChYte/s1600/verseny.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5xVTSjEdqj3pgHLzhV1UtCufrH0DTS2b1yWkWF3tuEgCZ_aEnsy5pzyfVa8YMPUgnzvEKvUSZNtgKdFxB2_hHYv11nC8_FbdU-OHQHg1MUShF9YsaPWUlarwgk1_q9V1ugMVUuzpChYte/s320/verseny.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
Jelentkeztem a legérzelmesebb blog kategóriában <a href="http://dorkahoran.blogspot.ro/" target="_blank">ITT.</a></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-24280548598839120052013-04-23T17:10:00.000+03:002013-04-23T17:10:53.815+03:0027.rész.Gyűlöllek Zayn Malik!<div style="text-align: center;">
Köszönöm a bíztatást, és, hogy kitartottatok mellettem !</div>
<div style="text-align: center;">
Itt a friss rész, bár kedvem még mindig nincs...</div>
<div style="text-align: center;">
Névtelen kommentelés : <b><u>letiltva</u>.</b></div>
<div style="text-align: center;">
Kommenthatár : nincs.</div>
<div style="text-align: center;">
Következő rész : <b>valamikor.</b><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYVJ-8-ypwYFHVYVCl2_KiPD1IeXGbdRCQNAzdJIkUooDHXqv8dNlSOVcXLkPZs1TM4ETjcp2PdWrjM7aEQLxZ55BOIywr3DUDeIn6oGYUi685rLXKmI6MFaDSPJv4XQ2bHuRUHOnz4g9G/s1600/tumblr_mglcre504P1rp9xv4o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="130" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYVJ-8-ypwYFHVYVCl2_KiPD1IeXGbdRCQNAzdJIkUooDHXqv8dNlSOVcXLkPZs1TM4ETjcp2PdWrjM7aEQLxZ55BOIywr3DUDeIn6oGYUi685rLXKmI6MFaDSPJv4XQ2bHuRUHOnz4g9G/s320/tumblr_mglcre504P1rp9xv4o1_500.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: left;">
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=MrL7NiiQTHI" target="_blank">ZENE !!!</a><br />
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Csak egy gondolat járt a fejemben. Nem tudtam másra koncentrálni. <i>"A második esély nem esély, az szerelem."</i><br />
Kétség, félelem, bátortalanság, bizalomhiány. Mennyi mindent tud egyszerre érezni az ember. A legfurcsább az egészben az az egy érzés, mely fölülmúlja az összes többit. Az az egy érzés, mely képes mindent elfeledtetni. Mely átjárja a testem és a lelkem egyaránt. Egy érzés, egy szó, egy kifejezés. <i>Szerelem.</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
*Betty szemszöge*</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Eljön a pillanat, amikor az ember felnő és családot alapít. Rengeteg keresgélés, és hibák elkövetése után megtalálja azt az embert, akit szeret és élete végéig vele szeretne maradni. Majd idővel bekövetkezik az a pillanat, ami megváltoztatja az életét. Kap egy hírt, mely könnyeket csal a szemébe, és boldogsággal tölti el a lelkét. Velem is így történt. Jött Ő, s az életem fenekestül felfordult. Idegenek voltunk egymás számára, majd barátok lettünk, később pedig szerelembe estünk. Most pedig, itt van egy gyermek. Egy gyermek mely a szívem alatt pihen, s talán még a dobogását is hallja.</div>
<div style="text-align: left;">
-Alex hol van? - kérdezte Harry</div>
<div style="text-align: left;">
-Azt hiszem elment sétálni. - válaszom nyugodt volt</div>
<div style="text-align: left;">
Kiszellőzteti a fejét és lenyugszik. Talán akkor tisztán fog látni. Megvetem Zaynt. Kezet emelt egy lányra, ráadásul <b>arra a lányra. </b>Ha tényleg szereti őt, miért bántotta meg? Miért volt jobb neki Perrie? Miért emelt rá kezet? Rengeteg kérdés, de válasz egyikre sincs.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
*Alex szemszöge*</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Gyors léptekkel haladtam a háza felé. Talán rossz döntés, talán egy végzetes hiba, de mégis mit tehetnék? <i>Szeretem őt.</i> </div>
<div style="text-align: left;">
-Alex! - nyitott nekem ajtót</div>
<div style="text-align: left;">
Egyszál alsóban állt előttem. Láttam már meztelenül is, de ez most más volt. Elvarázsolt. Teljesen megőrít! Teste megfeszült látványomtól, kockái tisztán látszódtak.</div>
<div style="text-align: left;">
-É-én, én csak.. - hangom remegett</div>
<div style="text-align: left;">
-Elnézést Mr. Malik! - jött oda az új bejárónő</div>
<div style="text-align: left;">
Vörös haja már szinte lángolt. Ruhája mélyen kivágott volt, és megleheősen rövid. Plasztikázott mellei kibuggyantak a korom fekete anyagból. Talán húsz, vagy huszonegy éves lehetett, fekete pillanásával ölni tudott volna. Hangja vékony volt, meglehetősen nyávogós, szempilláit rebegtette.</div>
<div style="text-align: left;">
-Kitakarítottam a hálószobát, - kuncogott - és a nappalit is.</div>
<div style="text-align: left;">
A bosszús vigyort lehetetlen volt eltűntetni fiatal, szép arcáról.</div>
<div style="text-align: left;">
Szemeimbe könnyek szöktek, kezem ökölbe szorult. Már megint <b>én</b> csalódtam. Hogyne! A második esély nem esély, az szerelem, és akkor fáj a legjobban, mikor vizonzatlan. </div>
<div style="text-align: left;">
Hetekig, hónapokig bizonygatta, hogy szeret. Csak még egy esélyt adjak neki, és ő nem szúrja el. Persze.. <b>már késő!</b> Mikor végre készen állok újra bízni, készen állok újra szeretni, Ő tönkretesz mindent. Ismét én puffantam hatalmasat, mikor pofára estem.</div>
<div style="text-align: left;">
Hátat fordítottam, s elindultam haza... Összetört szívvel. </div>
<div style="text-align: left;">
-Alex! - kapta el a csuklóm</div>
<div style="text-align: left;">
-Ne érj hozzám! Undorító vagy! - ordítottam</div>
<div style="text-align: left;">
Arcomról patakzott a könny, szempillaspirálom szétkenődött, de nem érdekelt. El akartam tűnni. Kiszabadulni a világból, és egy hatalmasat ordítani. Szállni mint a holló. Sebesen repülni, hagyni, hogy a szél sodorjon uticél nélkül. Ki a világból.</div>
<div style="text-align: left;">
-Sajnálom. - mondta halkan</div>
<div style="text-align: left;">
Csuklómat egy egyszerű mozdulattal kirántottam kezei szorításából, s ismét beszédre, vagy inkább ordítozásra nyílt a szám.</div>
<div style="text-align: left;">
-Mégis mit? Azt, hogy megcsaltál? Azt, hogy hónapokig bizonygattad a szerelmedet, és amikor végre készen állok rá, te elszúrod? Azt, hogy tönkretetted az életem? Azt, hogy miattad talán soha többé nem leszek képes szeretni, vagy esetleg azt, hogy megismertél?! - hangom egyre halkabb lett - <i>Gyűlöllek</i> Zayn Malik!</div>
<div style="text-align: left;">
Nem bírtam tovább, futásnak eredtem. Azt hittem eleget kaptam már az élettől az idők során, de a sors nem kímél. Mindig jön valami új, valami még rosszabb. Az életem sosem lesz már olyan, mint régen.</div>
<div style="text-align: left;">
Képtelen leszek újra szeretni. Képelen leszek újra bízni. Képtelen leszek boldogan élni. <b><i>Miatta.</i></b></div>
<div style="text-align: left;">
Azt mondják a szerelem múló dolog. Jön, mikor nem is számítasz rá, majd amikor a legnagybb szükségünk van rá, elfújja a szél. De ez a szerelem nem múlik el. Minden eltelt pillanattal csak erősebb lesz.</div>
<div style="text-align: left;">
" Minél nagyobb a szerelem, annál nagyobb a fájdalom. " - mondogatta a nagyi. Igaza volt. Ez a fájdalom és bánat csak fokozódni fog. Erősebb lesz, mert fájdalom nélkül nincs szerelem. </div>
<div style="text-align: left;">
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA6y7FPPfh0bv0-FN_lMh8CAWESWOAoVCjOLjB-JxAWXAFyYc4eYWXCf78TGzMvhNoXdNaCbnDOjSnEm7LCjRQnVLKK5JuO9ELGhKubx3NykdLpZtGMi7_rPZlKAPghAF_Xnvmw2hebDVm/s1600/tumblr_meh0l6t11x1ri2ul8o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA6y7FPPfh0bv0-FN_lMh8CAWESWOAoVCjOLjB-JxAWXAFyYc4eYWXCf78TGzMvhNoXdNaCbnDOjSnEm7LCjRQnVLKK5JuO9ELGhKubx3NykdLpZtGMi7_rPZlKAPghAF_Xnvmw2hebDVm/s320/tumblr_meh0l6t11x1ri2ul8o1_500.gif" width="320" /></a></div>
<br />
*Zayn szemszöge*<br />
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Mit tettem? Már megint mit tettem? Hogy lehetek ekkora barom? Muszáj vissza szereznem őt! Nem tudok nélküle élni. Nem tudok a csillogó szemei, a ragyogó mosolya, a csókjai, az érintései nélkül létezni. Képtelen vagyok rá.</div>
<div style="text-align: left;">
-Segíts! - szóltam bele a telefonba</div>
<div style="text-align: left;">
-Zayn. Mi a baj? - hallottam mély, rekedtes hangját</div>
<div style="text-align: left;">
Ebben a pillanatban csak ő segíthetett. Betty utál, de Harry miatt segítenie kell!</div>
<div style="text-align: left;">
-Beszélj Betty - vel! Szükségem van rátok!</div>
<div style="text-align: left;">
-Mit csináltál már megint?</div>
<div style="text-align: left;">
-Lefeküdtem a bejárónőmmel és Alex ma átjött, mert készen állt. Készen állt megadni <i>azt</i> a második esélyt amire hónapok óta várok. De én elbasztam, megint.<br />
-Sajnálom Zayn. Nem tudok segíteni. - mondta, majd letette<br />
Kétségbe estem. Azt hittem számíthatok rá, de tévedtem. Talán Betty segít majd. Talán még ezek ellenére is segíteni fog! Talán, de csak talán, ha nem is értem, de Alexért megteszi.<br />
-Csakis érte. - szólt bele a telfonba, egy sóhaj kíséretében<br />
-Köszönöm. - suttogtam<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqzIC-Jgr3ib0Yb6yCi6njyAkrDEMn5p6qNR1iAv-RTIIhbU2DFK-tWLAXSd0zcyYy8vOJGGnSWgMQMyjrf7M0l_RcVQPOQGARNx5iyAQ1L_huXOy8tUk4Zz7tcG6RZLhh7eNisNh9CzT0/s1600/tumblr_m5b4x765rP1rs4xlqo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="142" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqzIC-Jgr3ib0Yb6yCi6njyAkrDEMn5p6qNR1iAv-RTIIhbU2DFK-tWLAXSd0zcyYy8vOJGGnSWgMQMyjrf7M0l_RcVQPOQGARNx5iyAQ1L_huXOy8tUk4Zz7tcG6RZLhh7eNisNh9CzT0/s320/tumblr_m5b4x765rP1rs4xlqo1_500.gif" width="320" /></a></div>
<br />
*Betty szemszöge*<br />
<br />
-Harry, kérlek! Alexért! - néztem rá hatalmas szemekkel<br />
-De ..<br />
-Kérlek! - léptem közelebb - Tudod, hogy én sem szívesen teszem.<br />
-De csak miatta. - mondta halkan<br />
Zayn úgy akarja meglepni Alex - et, hogy vacsorát csinál neki. A teraszt gyertyák tucata fogja megvilágítani halvány fényükkel, s a hold fog ragyogni az égen. Gyönyörű, de szerintem semmi értelme. Alex makacs lány. Jelenleg pedig, megsebzett, összetört és csalódott. Nem lesz ennek jó vége.</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-59025234180750507102013-04-22T16:05:00.000+03:002013-05-19T10:42:35.813+03:00#4 Díj<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDeVAGDgzx4UnIy3hpKj16hUl9Idy4BspV1-RwK9-Egm9c4Kqad6T2h_HY5WRizzC2e0ggwoZ1t6H2e5wqNsO1ENYCXnK5_YIMrQBghtPR6vJpBo_g8dL90pQFpthLhZu-WzZPzXuf5kyn/s1600/2+dij.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDeVAGDgzx4UnIy3hpKj16hUl9Idy4BspV1-RwK9-Egm9c4Kqad6T2h_HY5WRizzC2e0ggwoZ1t6H2e5wqNsO1ENYCXnK5_YIMrQBghtPR6vJpBo_g8dL90pQFpthLhZu-WzZPzXuf5kyn/s1600/2+dij.jpg" /></a></div>
<span style="background-color: white;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; font-family: 'Indie Flower'; font-size: 15px; line-height: 20px; text-align: center;">
<span style="background-color: white;">Nagyon szépen köszönöm a díjat <a href="http://1dlovestoryforyou.blogspot.ro/" target="_blank">Szofisnak és Dórinak</a>. és <a href="http://beautifullifeinlondon.blogspot.hu/p/dijak.html" target="_blank">Lia-nak</a> -nak.xx</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; font-family: 'Indie Flower'; font-size: 15px; line-height: 20px; text-align: center;">
<span style="background-color: white;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; font-family: 'Indie Flower'; font-size: 15px; line-height: 20px; text-align: center;">
<span style="background-color: white;">Szabályok:</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; font-family: 'Indie Flower'; font-size: 15px; line-height: 20px; text-align: center;">
<span style="background-color: white;">a)Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; font-family: 'Indie Flower'; font-size: 15px; line-height: 20px; text-align: center;">
<span style="background-color: white;">b)Rakd ki a díjad képét a blogodba.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; font-family: 'Indie Flower'; font-size: 15px; line-height: 20px; text-align: center;">
<span style="background-color: white;">c)Válaszolj 5 kérdésre.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; font-family: 'Indie Flower'; font-size: 15px; line-height: 20px; text-align: center;">
<span style="background-color: white;">d)Küldd tovább 2 írónak.</span></div>
<div style="font-family: 'Indie Flower'; font-size: 15px; line-height: 20px; text-align: center;">
<span style="background-color: white;"><br /></span></div>
<span style="background-color: white;"><br style="font-family: 'Indie Flower'; font-size: 15px; line-height: 20px;" /></span>
<div style="font-family: 'Indie Flower'; font-size: 15px; line-height: 20px; text-align: center;">
<span style="background-color: white;">1.Mióta írsz?</span></div>
<div style="font-family: 'Indie Flower'; font-size: 15px; line-height: 20px; text-align: center;">
- Nem olyan rég óta, valamikor 2012. Karácsonya körül kezdtem.</div>
<div style="font-family: 'Indie Flower'; font-size: 15px; line-height: 20px; text-align: center;">
<span style="background-color: white;">2.Hogy becéznek?<br />- A legjobb brátnőmnek Zsuzsi vagyok, máskülönben utálom a beceneveket.<br />3.Ki a kedvenced az 1D-ből?<br />- Mindenkit imádok, de Zayn valahogy... olyan más.<br />4.Milyen előadókat szeretsz még a One Directionon kívül?<br />- Justin Bieber, Little Mix, Ed Sheeran, és még sokan mások.<br />5.Hány blogod van?<br />- Három. Egy saját, és kettő közös.<br /><br /><br />Küldöm:</span></div>
<div style="font-family: 'Indie Flower'; font-size: 15px; line-height: 20px; text-align: center;">
<span style="background-color: white;"><br /></span></div>
<div style="font-family: 'Indie Flower'; font-size: 15px; line-height: 20px; text-align: center;">
<span style="background-color: white;"><a href="http://testembenalelked.blogspot.hu/" target="_blank">~L.T.P.</a></span></div>
<div style="font-family: 'Indie Flower'; font-size: 15px; line-height: 20px; text-align: center;">
<a href="http://anyaramtortenete.blogspot.hu/" target="_blank">Dina</a><br />
<a href="http://simple-case-fanfiction.blogspot.hu/" target="_blank">Evelin</a><br />
Ez most három lett :)</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-20401055254244172872013-04-13T22:52:00.002+03:002013-04-16T12:33:21.340+03:00FIGYELEM !! A blog javítás alatt áll !Nem tudom hányan emlékeztek a régi kinézetre, ami olyan csúnya erős rózsaszín volt. Akkoriban a bejegyzéseket is olyan színnel írtam. Nos most mindent átjavítok, nem lesz több erős rózsaszín, és a helyesírást is megszerkesztem!<br />
Valószínűleg addig nem lesz rész, amíg be nem fejezem. Eddig nyolc részt sikerült átjavítani.<br />
Puszi. xxAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-65421821241758992452013-04-13T19:03:00.000+03:002013-04-22T14:43:58.819+03:0026.rész. A második esély nem esély, az szerelem.<div style="text-align: center;">
Az előző részhez, igaz összejött a 19 komment, de hogy? Kaptam vagy 7 névtelent <u>ugyanattól az embertől</u>. A 24. részhez alig jött néhány névtelen, és ezzel együtt meglett a <u>HÚSZ</u> megjegyzés ....</div>
<div style="text-align: center;">
Mindegy, köszönöm drága névtelen rohadt jólesett... Na mindegy.. Ez a rész ilyen rövid, mert <u>minden kedvem elment az írástól</u>, DE megírtam <i>a maradék olvasóimnak.</i></div>
<div style="text-align: center;">
Következő rész : <b><u>valamikor</u>.</b></div>
<div style="text-align: center;">
Kommenthatár : nincs.</div>
<div style="text-align: center;">
Kommenteltek, ha akartok...</div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-size: x-large;"><strike>(Köszönöm.)</strike></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8lmsULPYzcRa_e0aQuNY_EzZ_-MARUIF5zJhGoFaHPgCEM9ZlrZ9-j4bTfZQHbexTaQqfR1K2sDYaPY3m4ETzu0P9KEr4c_KJIzq7H1k5lCzmBtTVHmlShLYK_aPaXZzZPmZtRfdBWtsC/s1600/gif+m.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8lmsULPYzcRa_e0aQuNY_EzZ_-MARUIF5zJhGoFaHPgCEM9ZlrZ9-j4bTfZQHbexTaQqfR1K2sDYaPY3m4ETzu0P9KEr4c_KJIzq7H1k5lCzmBtTVHmlShLYK_aPaXZzZPmZtRfdBWtsC/s320/gif+m.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Ne. - próbáltam ellenkezni</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Kérlek. - szája alig távolodott pár centit az enyémtől</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Nem. Egyáltalán minek jöttél ide? - toltam el magamtól</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Mert nem bírom nélküled. Nem bírom tovább, hogy reggel egyedül kelek fel, hogy este egyedül fekszem le, hogy nem csókolhatlak, hogy nem érinthetlek, hogy nem vagy velem. Hogy nem szerethetlek. Kérlek, csak egy esélyt adj. Csak még egyet, és ígérem, nem szúrom el.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nem tudtam megszólalni. Úgy éreztem, idő kell a gondolkodásra. Egyszer összetörte a szívemet, nem akarom mégegyszer átélni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Adj időt. - mondtam, és becsuktam az ajtót</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Talán egyszerűbb lenne megbocsájtani és feledni. Talán egyszerűbb lenne továbblépni, és élni a boldog hétköznapokat. De én nem akarom. El akarom felejteni, túllépni. Egy új életet kezdeni <i>nélküle.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A gondolatmenetemet az álomvilágom szakította félbe. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiU7m3H4PrsbMyNByO8W5E2MGk_WGicQIt2Q5YUZdCCSxX8LvS8YSzrBip-9hapYxDsi5fDyBR5U3i54Zl0erwZ3RSye9sH_js32OqjHJFUHcuyseFYm0Xz2mzVnAoPg7Fsooc5gw2FeS5/s1600/tumblr_m1z3amig0U1rt53b4o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiU7m3H4PrsbMyNByO8W5E2MGk_WGicQIt2Q5YUZdCCSxX8LvS8YSzrBip-9hapYxDsi5fDyBR5U3i54Zl0erwZ3RSye9sH_js32OqjHJFUHcuyseFYm0Xz2mzVnAoPg7Fsooc5gw2FeS5/s320/tumblr_m1z3amig0U1rt53b4o1_500.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
" Harry Styles : Apa leszek és büszkén vállalom! " - olvastam a reggeli szennylapot. " A híres Brit banda, a One Direction szívtiprója mindössze húsz éves és már az apaságra készül. Harry ezt nyilatkozta riporterünknek : <i>Lehet, hogy fiatal vagyok, de mindennél jobban szeretem a páromat és ez a baba csak még szorosabb köteléket font közöttünk. Ez a legjobb dolog, ami valaha történt velem. Imádom ezt az érzést!</i> - Hát jólvan Harry, csak nehogy pórul járj. Mindenesetre a szerkesztőség gratulál neked, és a (gondoljuk) jövendőbelidnek! " </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Legalább ők boldogak. Azt hiszem az egyetlen jó dolog, ami történt velem, az, hogy a legjobb barátnőm, a testvérem boldog, és ez nekem mindennel felér. Egy őszinte mosoly, egy igazi nevetés és én is jól érzem magam, ha vele vagyok. Mindezt egyetlen egy embernek köszönhetem. Életem végéig hálás leszek neki, amiért megbecsüli Bettyt. Igen, ő Harold Edward Styles. Az ember aki vigyáz <i>rá.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Szép, jó reggelt! - bicegett be a konyhába Betty</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Hogy van a lábad? - kérdeztem köszönés nélkül</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Fáj, de nem annyira, mint eddig.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Tanácsot kell kérnem. Ő mindig tudja mit kell mondani és tenni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Gyerünk! Szedd össze magad! - szidtam magam belülről</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Betty, - fordultam felé - nem tudom mit kéne tennem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Tudom mire gondolsz, és tudod, hogy mennyire haragszom rá.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Nem tudom, hogy képes lennék -e újra bízni benne, és nem tudom hogy képes lennék - e félelem nélkül leélni az életem mellette.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-A második esély nem esély, az szerelem. - ment ki ezzel a mondattal konyhából</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Tudom, hogy SOKAN nem olvasták el azt, amit a rész eljén írtam. Menj vissza, és OLVASD EL !!</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com21tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-38901543126208742332013-04-13T01:08:00.000+03:002013-04-13T01:42:35.665+03:00Jelentkeztem egy versenyre<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglmhFB_hHnT510HgNBxRfmlJBHlu84rhXdvhBIdUoC4dxlN644c0GIC2g9s39K6sttUFv6tHM7xZNZiwLwVz8o7OaMklJ_xM7tVbMkKAxW2z7viV-nPl2QG0Q-tlhUJlhUTQ-zu9LzThOA/s1600/Untitled1f354a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglmhFB_hHnT510HgNBxRfmlJBHlu84rhXdvhBIdUoC4dxlN644c0GIC2g9s39K6sttUFv6tHM7xZNZiwLwVz8o7OaMklJ_xM7tVbMkKAxW2z7viV-nPl2QG0Q-tlhUJlhUTQ-zu9LzThOA/s320/Untitled1f354a.jpg" width="320" /></a></div>
Jelentkeztem a legjobb történet és a legérzelemdúsabb történet kategóriában, <a href="http://hopeblogdesign.blogspot.hu/" target="_blank">EZEN</a> a blogon. xxAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-44288131524645750732013-04-11T20:20:00.002+03:002013-04-11T20:20:48.787+03:00Jelentkeztem egy versenyre<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSh6SdovSkHHDsyLnmItKvASyBLOCD1PR2mhZD7d2T431aitn_NVlrIbGN58FDpfb2RNAfjmnJAblXgVZ21WPNczSLPd2ySLdf7kTXt7y2QixeyxW1IkM60TSJ74Q_Tg-evC6UFdp8ahN-/s1600/fhnfs.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="264" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSh6SdovSkHHDsyLnmItKvASyBLOCD1PR2mhZD7d2T431aitn_NVlrIbGN58FDpfb2RNAfjmnJAblXgVZ21WPNczSLPd2ySLdf7kTXt7y2QixeyxW1IkM60TSJ74Q_Tg-evC6UFdp8ahN-/s320/fhnfs.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Jelentkeztem a legérzelmesebb blog katekóriában, <a href="http://lanahelpindesign.blogspot.hu/" target="_blank">EZEN</a> a blogon. xx</div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-73506186761488145682013-04-09T16:11:00.000+03:002013-04-22T14:24:45.342+03:0025.rész. Rabságba ejtett, és nem csak a szívemet, hanem a lelkemet is.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1EO-H5F1AdhP7Hylcm2LfPIiKNGPe-71dCD3-zI-xD9HmXdTM_Yuq2W-3lmthP38GzG0ovosJ3PrCLlnsHI9TjgpxOqaizLswLTMZSmzaS2QwhZJWBewpkjKL7qsoCPimaUpW39HceD8M/s1600/fashion-style-beauty-cute-girly-Favim.com-671986.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1EO-H5F1AdhP7Hylcm2LfPIiKNGPe-71dCD3-zI-xD9HmXdTM_Yuq2W-3lmthP38GzG0ovosJ3PrCLlnsHI9TjgpxOqaizLswLTMZSmzaS2QwhZJWBewpkjKL7qsoCPimaUpW39HceD8M/s320/fashion-style-beauty-cute-girly-Favim.com-671986.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
A kórházi mosdóból félve mentem vissza Harryhez. Biztos voltam benne, hogy pánikol, és nem tévedtem.<br />
-Jól vagy? Hívjak egy orvost? Igen, kell egy orvos. Jobb lesz ha hívok egy orvost. - hadarta el, és már ott sem volt<br />
Három percen belül egy harminc év körüli, fehér köpenyes férfival tért vissza. Ő Alex orvosa.<br />
-Kérem, fáradjon utánam, a fiatalember addig itt megvárja. - mosolygott<br />
Elindultam Dr. Moore után. Elvezetett a hármas vizsgálóig, ahol elvégzett néhány tesztet. Vett tőlem vért, meg még csinált pár dolgot. Igazából nem tudtam mit csinál, nem vagyok én orvostanhallgató.<br />
Fél órát vártam, amíg megkaptam a papírt, amin az eredmények voltak. Dr. Moore mosolyogva nyújtotta át őket. Amikor megláttam, az állam is leesett.<br />
-Gratulálok Miss Tomphson, ön anyuka lesz. Hívjam be a szerencsés apukát? - mosolygott<br />
-Ne ! Kérem, ne mondjon senkinek semmit, csak annyit, hogy nincs semmi bajom és jól vagyok.<br />
-Öhm... rendben. Most pihenjen, reggel bemehet Miss Smith - hez.<br />
-Köszönöm.<br />
Nem hiszem el. Hogyan történhetett ez? Najó, hülye kérdés, de akkoris. Harry mit fog szólni? Az álmom...Istenem, könyörgöm, ne kelljen elhagynom őt.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFPH_z43cvQs9YIy7fZVI2pbRgAjiC3q4sCilaLx3v8cmZsiAe3U3KB4vsXkB0trddH4HkwagAWCIHeWDw8sCW77k-UXw_zKJwKh1SP0CtvDljmcTkoaV-ndqZYzbhLHSABNJX5XTliiHc/s1600/christmas-art-winter-beautiful-black-and-white-Favim.com-669329.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFPH_z43cvQs9YIy7fZVI2pbRgAjiC3q4sCilaLx3v8cmZsiAe3U3KB4vsXkB0trddH4HkwagAWCIHeWDw8sCW77k-UXw_zKJwKh1SP0CtvDljmcTkoaV-ndqZYzbhLHSABNJX5XTliiHc/s320/christmas-art-winter-beautiful-black-and-white-Favim.com-669329.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
*Alex szemszöge*<br />
<br />
Reggel kipihenten ébredtem, és jó kedvem volt. Már megint kórház. Utálom az ilyen helyeket mégis mindig ide kerülök.<br />
-Bejöhetek? - nyitott be Betty<br />
-Természetesen, ez nem kérdés. - mosolyogtam rá<br />
Ahogy belépett az ajtón, előtört belőle a sírás. Nem értettem miért, de felálltam az ágyról és odamentem megölelni.<br />
-Alex, félek! - zokogott<br />
-Mi történt? - lepődtem meg<br />
-É - én... t - terhes vagyok. - dadogta<br />
-Nagynéni leszek! - vigyorodtam el - Oh yeah! Nagynéni leszek! Igen! Ez az ! - kezdtem bele az örömtáncba<br />
Betty felnevetett, majd azonnal elkomorodott. Tudtam, hogy baj van.<br />
-Mi a probléma? - kérdeztem<br />
-Harry. - válaszolta lehajtott fejjel<br />
-Nem akarja a babát? - sokkoltam le<br />
-Nem. Vagyis....nem tudom. Félek elmondani neki.<br />
-Miért? Biztosan örülni fog. Imádja a gyerekeket.<br />
-Volt egy álmom, és rettegek, hogy valóra válik. Emlékezz vissza, a tied is valóra vált, és rossz vége lett.<br />
-De nem a legrosszabb. Nyugodj meg, és meséld el, hogy mit álmodtál.<br />
-Hát... Harry nagyon ideges volt, és csalódott. A gondolataimban el akartam menni, és így is lett. Nem akarom őt elhagyni, nem akarok nélküle élni. Szeretem és nem akarom elveszíteni.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwKSwyhwMls3oRcwX4orp_SsAh2X8I-7-571OBNde3-2zNysmpMd6qrulcgFP3hzBvC2rI7aanydvSrfsDNOTSC2WC_9YOmNPusuGYE9f2GLE4ZHAC0zQSixBM730O_ZE3GgjoW4d7nw9n/s1600/christmas-art-winter-beautiful-black-and-white-Favim.com-669306.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwKSwyhwMls3oRcwX4orp_SsAh2X8I-7-571OBNde3-2zNysmpMd6qrulcgFP3hzBvC2rI7aanydvSrfsDNOTSC2WC_9YOmNPusuGYE9f2GLE4ZHAC0zQSixBM730O_ZE3GgjoW4d7nw9n/s320/christmas-art-winter-beautiful-black-and-white-Favim.com-669306.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
*Zayn szemszöge*<br />
<br />
Egész éjjel nem aludtam, hanem Őt figyeltem. Annyira tökéletes, még akkor is amikor alszik. Annyira jó lenne, ha megbocsájtana. Annyira hiányzik. A hangja, a mosolya, az érintése, az illata. Mindene.<br />
De megértem, hogy soha többé nem akar látni, hiszen az amit tettem megbocsájthatatlan.<br />
Csak egyet nem értek. Miért van az, hogy minden pillanat elteltével jobban szeretem?<br />
<br />
*Alex szemszöge*<br />
<br />
-Végre itthon! - nyitottam be a házba<br />
Még reggel kiengedtek a kórházból, szerencsére. Persze az orvos azt mondta, hogy itthon pihenjek sokat.<br />
-Köszönöm Mrs. Bell, hogy vigyázott a két rosszcsontra. - mosolygott Betty az előtte álló nénire.<br />
Molly, mikor meglátott, azonnal megiramodott felém. Ugrált, ugatott, körbe futott néhányszor, amíg az ölembe nem vettem.<br />
-Loki! - mosolyodott el Danielle<br />
-Liam le sem tagadhatnád! - nevettem<br />
-Nem is akarom! - kuncogott<br />
A pórázt ráakasztotta Loki nyakörvére és Danielle - el együtt elmentek.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5E3HVMUH4fNiNyB4ikbwsXD56U3eXsbrZVykIX5hpMDULBSqNK8nqCrAUWk3-kuzjjnVKMt7rGH95zA2ilD_p4m-TbniOAbIh8Ebw7mPRC2132FhlFcO2PcEBEzgkv_T0X92wgwhHSpEK/s1600/575938_359820194127269_1812720552_n.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5E3HVMUH4fNiNyB4ikbwsXD56U3eXsbrZVykIX5hpMDULBSqNK8nqCrAUWk3-kuzjjnVKMt7rGH95zA2ilD_p4m-TbniOAbIh8Ebw7mPRC2132FhlFcO2PcEBEzgkv_T0X92wgwhHSpEK/s320/575938_359820194127269_1812720552_n.png" width="238" /></a></div>
<br />
Már mindenki elvonult, csak Hazza, Betty és én maradtunk.<br />
-Azt hiszem, én most magatokra hagylak titeket. - mosolyogtam<br />
-Ne! - pattant fel a kanapéról Betty<br />
Hazz értetlenül nézett a lányra.<br />
<br />
*Betty szemszöge*<br />
<br />
Szerintem, ha most nem mondom el, később képtelen leszek rá. Belenéztem Harry csillogó zöld szemeibe, és elgyengültem. Ez a fiú megbabonázott. Eszméletlen, mikor a szemembe néz, azokkal a gyönyörű, csillogó szemeivel. Most viszont féltem, féltem, hogy elveszítem. Nem! Nem akarom! ..<br />
-Betty! Van valami baj? - nézett rám kissé megijedve<br />
-Nem vagyis.. Harry.. é - én..<br />
-Igen? - nézett rám kérdőn<br />
-Sajnálom. - csordult ki egy könnycsepp- Harry.. te - terhes vagyok.<br />
Harry nem mozdult. Lefagyott. Legalább öt másodperc telt el így, amikor a fejéhez kapott, és körbe - körbe járkált.<br />
-Fiú lesz vagy lány? Lehet már tudni? Szükségünk lesz csörgőre, cumira, babaruhákra, kiságyra, babaszobára, etetőszékre, babakocsira, mindenféle játékra. Fiú lesz vagy lány? Ezt már kérdeztem. Apa leszek! - vigyorodott el<br />
Egy hatalmas kő esett le a szívemről, ezért megcsókoltam. El sem hiszem, hogy örül neki.<br />
-Van még kilenc hónapod! - mosolyodtam el<br />
Harry lenyugodott és megölelt.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhL_Fbf95VffuQ1rnznv9Yazu9PSMDYOXTLTd-fENKF5VRuMdImXdkDPvstPSVWW6dlCVIWl93oW1Dp1tVoGNbwvRoVETF8Z5JZASxysniSTdJbh9aX4VePp29etWWEzL4DYDN53Wf7v7dP/s1600/tumblr_mj21zia31J1rnjkhyo1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="176" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhL_Fbf95VffuQ1rnznv9Yazu9PSMDYOXTLTd-fENKF5VRuMdImXdkDPvstPSVWW6dlCVIWl93oW1Dp1tVoGNbwvRoVETF8Z5JZASxysniSTdJbh9aX4VePp29etWWEzL4DYDN53Wf7v7dP/s320/tumblr_mj21zia31J1rnjkhyo1_400.gif" width="320" /></a></div>
<br />
Hurrá, megint egyedül vagyok, mivel Hazz és Betty elmentek vacsorázni. Örülök, hogy boldogok, de az egyedül töltött estéim unalmasak.<br />
-Molly! Nem hiszem el! - szóltam rá a kutyára<br />
Istenem már csak ez hiányzott! Mikor fogja felfogni, hogy a szőnyeg nem játék? Neki így biztosan jobb, hogy össze van rágva.<br />
-Ne ugass már, nyitom! - szóltam rá ismét<br />
Megbolondul, ha csengetnek. Jajj! Kellett nekünk kutya..<br />
-Hát te meg mit..? - itt elcsuklott a hangom<br />
Nem rettegtem annyira, de még így is megrémített a látványa.<br />
-Ott voltam. - mondta - Végig. Rettentően aggódtam, hogy mi van veled.<br />
-De.. - nem tudtam egy normális mondatot kipréselni a számon<br />
Lehetetlennek tűnt ez az egész. Ott volt a kórházban, vigyázott rám.<br />
-Kérlek beszéljük meg.<br />
-Nem akarom megbeszélni. Többet köztünk nem lehet semmi, soha. - néztem a szemébe<br />
-Ha belegondolok, hogy legelőször is ezt mondtad. A szavaknak jelentőségük van Alex. A kimondottaknak és a kimondatlanoknak egyaránt. - lépett közelebb<br />
Igaza van. A kimondatlan szavaknak van a legnagyobb súlyuk.<br />
-Szeretlek. - szorítottam össze szemeimet<br />
Zayn ajkai rátapadtak az enyémekre. Ellenkezni akartam, el akartam tolni de nem ment. Rabságba ejtett, és nem csak a szívemet, hanem a lelkemet is.<br />
<br />
<br />
Hoppá! Nagyon szépen köszönök minden megjegyzést !<br />
A következő részt akkor fogom hozni, ha meglesz a <span style="font-size: large;">19 komment</span> ennél a résznél <span style="font-size: large;">DE </span>válaszolnotok kell a kérdésekre !!!!!!!!!!<br />
1. Mi a véleményed a történet kialakulásáról?<br />
2.Mi a véleményed a szereplők személyiségéről?<br />
3.Mi a véleményed rólam, mint író?<br />
+ Csatlakoztál már a csoporthoz? Ha nem, akkor tedd meg MOST ! A csoport megnyitásáért kattints <a href="http://www.facebook.com/groups/435518039864983/" target="_blank">IDE !! </a>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com21tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-13219557605260323582013-04-07T17:16:00.000+03:002013-04-22T14:15:24.694+03:0024.rész. Ez nem a mi napunkÚristen!!!! 18 megjegyzés!!! Szent ég!!! Nagyon szépen köszönöm!!! Imádlak titeket!!! Komizni még mindig <u style="font-weight: bold;">ér</u> .<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbegEjuIbVObzYdBwpr0EQ8s_KziJhWeN5Vn5flj26gNrjVOKz_Hn3rOh7v7iqUMRj65k4XFXrLnyJriXPhhwc14pKR1Y0MptB9irx9-yl45AtNV6wZ-orUxacBhNWk_rdomWwXUTuMF2P/s1600/625574_444621112284306_1261678300_n+(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="296" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbegEjuIbVObzYdBwpr0EQ8s_KziJhWeN5Vn5flj26gNrjVOKz_Hn3rOh7v7iqUMRj65k4XFXrLnyJriXPhhwc14pKR1Y0MptB9irx9-yl45AtNV6wZ-orUxacBhNWk_rdomWwXUTuMF2P/s320/625574_444621112284306_1261678300_n+(1).jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
-Hol van az az átkozott póráz? - szitkozódtam<br />
-Nézted már a fogason? - kiabált Betty a konyhából<br />
Megforgattam a szemeimet, és elmentem a fogasig. Leakasztottam a pórázt és ráhelyeztem Molly nyakörvére.<br />
-Kész vagy? - kiabáltam újra Bettynek<br />
-Igen, öhm...persze..öhm, jövök! - dadogta<br />
-Tíz perc elég, hogy elkészülj? - indultam el felé<br />
-Rohanok! - futott fel a lépcsőn<br />
Gondolhattam volna, hogy nem készül el időben. Minek azt? Imádom, de ilyenkor meg tudnám folytani egy kanál vízben. Ráadásul Harry is késik. Komolyan mondom, mint két tojás.<br />
-Megjöttem! - nyitott be a fürtös<br />
-Végre! - sóhajtottam - Betty még készülődik.<br />
-Már nem! - futott le az emeletről<br />
-Vigyázz, mert ... - késő, elesett.<br />
Hogy tud valaki leesni a lépcső legalsó fokáról?<br />
-Fáj a bokám! - jajgatott<br />
-Szent ég! - kapott a fejéhez Harry<br />
-Szerencsétlen. - mentem oda hozzá<br />
Molly csak ugatott, mint valami idióta. Sétálhatnékja van, de azt hiszem ez most elmarad.<br />
-Bemegyünk a kórházba, csak előbb felhívom Louist, hogy jöjjön át vigyázni Mollyra. - vette elő a telefonját Hazz<br />
Hát persze, hogy Louis is 20 perc múlva ért ide. Ez biztosan nem az én napom. BooBear elterelte Molly figyelmét, amíg Harry felvette az ölébe Bettyt és kivitte a kocsihoz. Én utánuk mentem és beültem hátra Betty mellé.<br />
-Rohadtul fáj! - jelentette ki<br />
-Szerintem eltört. - vizsgáltam meg<br />
-Neked mi bajod? - fordult hátra Harry<br />
-Semmi, ez nem az én napom. - válaszoltam neki - Amúgy, ne aggódj, minden rendben lesz. - fordultam Betty felé<br />
-Hogyne. - sóhajtott<br />
Mi van velem? Mostanában olyan bunkó vagyok. A szerelem elvette az eszem, biztos vagyok benne. De egy hete már, hogy végleg kizártam az életemből, és mégis.... <i>szeretem őt.</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6dE6Vkb8e971RMHHSzFc_lRTKj777KBCnNBgO2p9hW8WWb-7zCK6Kn-Euf2sd_gQ7pDXsvyKkQJ-F3VHFnQ7faZsGxsBsO_eyFD00mYlprdR3x8JkX5a8lUvK4WpGYHktXNyfH4pddOs2/s1600/tumblr_mhtb6vrbbx1r28776o1_500_thumb.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="332" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6dE6Vkb8e971RMHHSzFc_lRTKj777KBCnNBgO2p9hW8WWb-7zCK6Kn-Euf2sd_gQ7pDXsvyKkQJ-F3VHFnQ7faZsGxsBsO_eyFD00mYlprdR3x8JkX5a8lUvK4WpGYHktXNyfH4pddOs2/s400/tumblr_mhtb6vrbbx1r28776o1_500_thumb.jpg" width="400" /></a></div>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
-Látod? Egy kisebb gipszel megúsztad. - vigyorogtam a sértődött lányra<br />
-De kaptam szurit! - "durcizott" tovább<br />
-Belehaltál? - nevettem - Jó, mondjuk én is elszaladtam, de téged elkaptak.<br />
-De csak azért, mert fél lábon ugráltam! - kuncogott fel<br />
-Jólvan na! - öleltem meg<br />
Épp a liftben voltunk, indultunk haza. Fél óra alatt rendbetették Betty bokáját. A liftből léptünk ki, amikor hirtelen minden elsötétült előttem, és a földre zuhantam.<br />
<br />
*Zayn szemszöge*<br />
<br />
-Haló? - vettem fel a telefont<br />
-Öhm... sz-szia. - dadogott egy ismerős hang<br />
-Mit akarsz? Azt hittem elég világos voltam, amikor kijelentettem, hogy egy jó ideig látni sem akarlak. - emeltem fel a hangom<br />
-De ez fontos... - hangja bizonytalan volt<br />
-Nem érdekel Niall.<br />
-Alexről van szó.<br />
-Ó, csak nem megvolt megint? - mondtam cinikusan<br />
-Zayn, kórházban van.<br />
-Mivan? Mi történt? Miért te szólsz nekem? Miért te tudtad meg előbb, és nem én? Már megint te! - kiabáltam, és lecsaptam a telefont<br />
Gyorsan kikerestem Betty számát, és tárcsázni kezdtem.<br />
-Mi kell? - vette fel a telefont<br />
Természetesen utál engem, én is utálnám magam az ő helyébe. Mondjuk, én így is utálom magam. Egy borzalmas dolgot tettem, jobban mondva nem is egyet. Hibák sorozatát követtem el, amiért nincs bocsánat. Teljesen megértem.<br />
-Mi van Alex - el? - tértem egyenesen a témára<br />
-Semmi közöd hozzá. - hangja lenézően hangzott<br />
-Kérlek. - könyörögtem<br />
-Mondom semmi közöd hozzá, érted? Nem tartozik rád semmi olyan dolog, ami vele kapcsolatos. Kérlek ne hívj többet. - mondta majd letette a telefont<br />
Nem hiszem el! Értem én, hogy még a hangomat sem akarja hallani, de azért megérdemelném, hogy tudjam mi van <i>vele.</i><br />
<br />
*Harry szemszöge*<br />
<br />
Betty elment telefonálni, és dühösen tért vissza.<br />
-Ki volt az? - kérdeztem kedvesen<br />
-Ő. - válaszolt<br />
Tudtam, hogy ki volt. Mostmár tudom miért ilyen ideges. Biztosan Niall mondta el Zaynnek. Lehet, hogy nekem sem kellet volna továbbadni Niallnak. Én barom.<br />
-Az előbb ment be hozzá egy másik orvos. - tereltem a témát - Azóta is bent van.<br />
-Olyan reménytelen ez az egész, miért mindig ő húzza a rövidebbet? - arcán legördült egy könnycsepp - Olyan rossz.. - bújt oda hozzám<br />
-Nézd - szorítottam gyengéden magamhoz - Alex rendbe fog jönni, és meg fog bocsátani Zaynnek. Minden rendben lesz. - nyomtam egy puszit a homlokára<br />
-Megígéred? - nézett rám könnyes szemeivel<br />
-Meg. - leheltem egy lágy csókot tökéletes ajkaira<br />
<br />
*Betty szemszöge*<br />
<br />
Rettenetes itt várakozni, úgy, hogy semmiről sem tudunk. Az orvosok konkrétan hozzánk sem szólnak, és ez idegesítő. Időközben mindenki megérkezett, aki számít. Itt van Liam, Louis, Eleanor, Danielle, és persze Harry és én. A szomszédunk vigyáz Mollyra és Liam- ék újdonsült kutyájára, Lokira.<br />
Muszáj kiderítenem, hogy mi van vele, nem ülhetek itt tétlenül. Beleőrülök a várakozásba.<br />
-Doktorúr, kérem! - szólítottam meg az orvost<br />
-Önök Alexandra Smith hozzátartozói?<br />
-Igen. Mi van vele? - tettem fel a számomra legfontosabb kérdést.<br />
-Nos, idegileg teljesen kimerült, jelenleg alszik. Történt esetleg mostanában vele olyan, ami miatt ilyen állapotba került?<br />
-Sok mindenen ment már keresztül, főleg az utóbbi egy évben. - jelentettem ki<br />
-Valószínűleg minden teher, ami nyomta a lelkét, most összegyűlt és nem bírta tovább. Kérem holnap reggelig ne látogassák meg.<br />
-Rendbe fog jönni? - lépett mellém Zayn<br />
-Igen, csak sok pihenésre van szüksége. - felelt az orvos, majd elsétált<br />
Na ez már több a soknál.<br />
-Zayn Jawadd Malik !! Nem megmondtam, hogy SOHA többé NE keress se engem se Alexet? - emeltem fel a hangom - Nem értesz a szóból? Ennyire hülye vagy? Semmi keresnivalód itt ! - már majdnem letámadtam, mikor két hatalmas kezet éreztem a derekamon<br />
Testem azonnal elgyengült, Harry a fülembe suttogta rekedtes hangján, hogy nyugodjak meg. Hihetetlen, hogy ez az ember mindig elgyengít. Imádom.<br />
-Tudnom kellett, hogy mi van vele. - hajtotta le a fejét Zayn<br />
Senki nem szólt semmit, senki nem nézett rá. Igazából <i>azóta</i> olyan, mint egy kívülálló. Mindenki haragszik rá.<br />
Megérdemli. Tűnjön el az életünkből.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeyWH-35Hz2hx5hsYeZMsjR_GsE4GcjWp0xBaOoQJzCxviLUn86pkwl32FO96zrN7LAzIMZgMxfUfPO7LDdIh-nTJqr_Epgaa05a7lPRreIzjeJmJjYa1zJlJzGN7qUEFYDUKBAnDplZWA/s1600/604142_471000579609925_1891165938_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeyWH-35Hz2hx5hsYeZMsjR_GsE4GcjWp0xBaOoQJzCxviLUn86pkwl32FO96zrN7LAzIMZgMxfUfPO7LDdIh-nTJqr_Epgaa05a7lPRreIzjeJmJjYa1zJlJzGN7qUEFYDUKBAnDplZWA/s320/604142_471000579609925_1891165938_n.jpg" width="224" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
A várakozás már az idegeimre megy, ráadásul a lábam is fáj. Nem hiszem el, hogy 15 napig rajtam kell legyen ez a szar. Kényelmetlen.<br />
-Ülj le, pihentetned kell a lábad, senkinek sem jó, ha körbe-körbe járkálsz. - szólt hozzám Harry<br />
-Talán igazad van. - sóhajtottam<br />
Odabicegtem mellé a székre, fejemet a mellkasára helyeztem, és hamar álomba merültem.<br />
<br />
<i>Nem hiszem el! Hogy lehetsz.. - Harry nem fejezte be a mondatát</i><br />
<i>Láttam az arcán, hogy ideges. Talán nem kellet volna elmondjam neki, talán jobb lett volna, ha elmegyek. </i><br />
<i>-Sajnálom. - potyogtak a könnyeim</i><br />
<i>Elindultam a kijárat felé. Így mindenkinek jobb lesz.</i><br />
<i>-Betty! - hallottam kétségbeesett hangját - Betty!!!</i><br />
<i><br /></i>
-Betty! Kelj fel! - szólongatott Hazz<br />
-Harry! - öleltem szorosan magamhoz<br />
Csak egy álom, nyugi. - bíztattam saját magam.<br />
-Sápadt vagy. - nézett aggódó tekintettel<br />
-Nem érzem jól magam.<br />
Alig fejeztem be a mondatomat, már a mosdó felé rohantam. Mi a bajom? Elég, hogy Alex itt fekszik, nem akarok én is ide kerülni.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Na, szerintetek mi van Bettyvel??? Hamar összegyűlt az előző részhez a 15 komment, sőt... !! Nagyon szépen köszönöm mind a TIZENNYOLC megjegyzést!!! Ti vagytok a legjobbak!!!<br />
<br />
<span style="font-size: large;">18 komment = következő rész</span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com20tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-55062205201438671612013-04-05T18:05:00.000+03:002013-04-22T14:08:55.849+03:0023.rész.Mostantól számomra Zayn Malik egy ismeretlen személy.Komizni <b>ér</b>. Köszönöm. :)x<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-O96n2pqjMnbsKasggPuDGpHqrKiYF0PF88MDt_ZCBXi5rKF_YrMiQuBwJtHErixwtrKj3qZlTjRng4GQz4hrQFK_lFXXQDrAcVqAQji4FdDC22YkmmY_7Yte7BM2Qr9kaZIYKMH7fYgm/s1600/tumblr_mfuuvc3UzO1r4ahdfo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-O96n2pqjMnbsKasggPuDGpHqrKiYF0PF88MDt_ZCBXi5rKF_YrMiQuBwJtHErixwtrKj3qZlTjRng4GQz4hrQFK_lFXXQDrAcVqAQji4FdDC22YkmmY_7Yte7BM2Qr9kaZIYKMH7fYgm/s320/tumblr_mfuuvc3UzO1r4ahdfo1_500.gif" width="320" /></a></div>
<a href="http://www.youtube.com/watch?v=lJqbaGloVxg" target="_blank">ZENE</a><br />
<br />
Szemei tükrözték a szomorúságot és a dühöt. Állkapcsa megfeszült, kezeit ökölbe szorította. Nem tudtam mit kéne tegyek. Talán meg kellett volna ijedjek, de nem tettem. Mintha ott sem lenne, lerúgtam a cipőmet, a kabátomat pedig a fogasra akasztottam. Időközben megpillantottam a kanapén ülő Louist, aki csak intett egyet. Gondolom Zayn nem akart egyedül jönni. Egyáltalán minek van itt? Lehetetlen, hogy máris megtudta. Betty szavai jártak a fejemben, hogy nem tettem semmi olyat, ami rossz lenne. A halvány remény még élt bennem, hogy valahol, valamikor Ő újra az enyém lesz.<br />
-Miért? - tette fel A kérdést Zayn<br />
Abból, ahogyan nézett, és a hangjából tudtam, hogy mire érti. Képtelen voltam válaszolni, csak lehajtottam a fejem. Ezen még én sem gondolkoztam. Fogalmam sincs, miért tettem. Nem is gondolkoztam, a testi vonzalmam Niall iránt erősebb volt, mint a döntő képességem. Nem gondolkoztam, csak cselekedtem.<br />
-Nem tudom. - néztem a szemébe<br />
-Hát én tudom! - hangja egyre hangosabb lett - Te nem törődsz másokkal, csak magaddal. Csak arra törekedsz, hogy neked legyen jó. - kiabált<br />
-Te is tudod, hogy ez nem igaz! - emeltem feljebb a hangom<br />
-Nem? Á, persze, hogy nem. Három átkozott hónapja szenvedek miattad, te pedig lefekszel a legjobb barátommal! Három átkozott hónapja keresem azt az kiskaput, ami a békülést rejti! Három átkozott hónapja próbállak visszaszerezni!<br />
-Te basztad el! - gyűltek könnyek a szemembe - Emlékszel még <i>arra</i> a napra? Nem? Hát én tisztán emlékszem minden apró pillanatára! A telefon beszélgetésre Perrievel emlékszel? Hát én arra is emlékszem! Tisztán emlékszem arra a mondatra, ami miatt összeomlott az életem! " <i>Már nem sokáig lesz velem. Elhagyom, csak szeress!</i> " Azelőtt sosem gondoltam volna, hogy egy pillanat alatt tönkremehet az életem, de átéltem! És most még engem hibáztatsz? Szingli ként feküdtem le vele, és ő sem csalt meg senkit! Akkor meg? Nem titkolom, hogy szeretlek. Tessék, kimondtam! De nem kérheted tőlem, hogy életem végéig szenvedjek miattad. Próbálok túllépni, érted? De hiába, mert akármit teszek, csak rád gondolok, csak te jársz a fejemben. De el kell felejtselek. Túl kell lépnem. Végeztünk Zayn. El kell fogadjam. - szinte már kiabáltam<br />
-Igen? És én mit mondjak? Elegem van már belőled! Ha tényleg szeretnél, nem bújtál volna ágyba Niall-al. Így visszagondolva, ki tudja, lehet csak a hírnév miatt voltál velem !! Egy aljas ribanc vagy, semmi több! - ordibált<br />
Nagy léptekkel közeledett felém, miközben kiabált. Minden szavánál hátráltam egy lépést, mígnem elértem a falat. Innen már nem volt hová mennem. Jobb kezét a magasba emelte, és egy lendítéssel meg akart ütni, mikor valaki lefogta. Megrémültem. Sosem láttam még ilyennek. Szemei elsötétedtek, teste megfeszült. Félelmetes volt a látványa. Féltem, sőt rettegtem tőle.<br />
-Elég volt! - szorította Louis<br />
Zayn teste elgyengült, szemei könnybe lábadtak. Én ott álltam nekidőlve a falnak, és rettegve pillantottam rá. Soha nem éreztem még ilyet azelőtt. Lábaim a földbe gyökereztek, és a félelem átjárta a testem. Figyeltem minden apró mozdulatát. A mellkasa föl emelkedett, majd le süllyedt, ahogyan kapkodta a levegőt. Néztem, hogy most mi fog következni. Szemei már nem voltak sötétek, inkább fakó barnák. Mélyen belenézett az én kék, rémülettel teli szemeimbe, és megszólalt.<br />
-Alex.. - hangja elcsuklott, kezét az enyém felé nyújtotta<br />
Még mielőtt megérinthetett volna, fölfutottam a szobámba, és magamra csuktam az ajtót. Hogy tehette ezt? Meg akart ütni. Sosem féltem még férfitól mostanáig. Amit az előbb láttam elgyengített. A sötét tekintete és a megfeszült teste. Hátborzongató volt számomra.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3rQHOgpJzR_PFy72M6fbus3i3f-kj977SIBZLzvnrQtnqAYk11bLKhuUn43jPQVJHvNbNYydJvM6vCiWSfqlM2LiWIZActJtCVUasVzeoR6hdwsTsVZCTomsv1x7extucYsG1-caFx1uI/s1600/tumblr_m3umvhnyqz1r9zpt5o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="204" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3rQHOgpJzR_PFy72M6fbus3i3f-kj977SIBZLzvnrQtnqAYk11bLKhuUn43jPQVJHvNbNYydJvM6vCiWSfqlM2LiWIZActJtCVUasVzeoR6hdwsTsVZCTomsv1x7extucYsG1-caFx1uI/s320/tumblr_m3umvhnyqz1r9zpt5o1_500.gif" width="320" /></a></div>
<br />
*Zayn szemszöge*<br />
<br />
-Takarodj! - pofozott fel Betty - Takarodj a házamból, különben kihívom a rendőrséget, magán lak sértésért! Takarodj! Nem érted? - lökdösött az ajtó felé, miközben a könnyeivel küszködött<br />
Egy állat vagyok! Hogy tehettem ilyet? Kezet emeltem egy nőre, ráadásul pont arra a nőre akit tiszta szívemből szeretek. Miket mondtam neki? Te Szent Isten! Soha nem gondolnám komolyan. Aljas ribanc? Ugyan dehogy! Én egy szörnyeteg vagyok.<br />
-Nem így kellett volna. - oktatott ki Louis - Gondolj bele, ha nem vagyok ott, és nem állítalak le időben mi történt ..<br />
-Tudom. - vágtam a szavába - Egy hülye barom vagyok. Louis, miért tettem ezt?<br />
-Mert szerelmes vagy. - mondta egyszerűen<br />
Milyen igaza van. Teljes szívemből szeretem Őt.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXyKFVzqWGQuxk1jnhhsnsFWo-hCOpoo7MbIY0BPfL_mjkB-S0IUUdf9h1K6It4wctvIV8N3lHTd_S16Fvh6G3wN9H8Fl0SXYBY6QoUapt98axfvfKedqo70sA1mZSfEFg0bB067mLbVe6/s1600/tumblr_mkl1c86RWG1rl06zyo3_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="195" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXyKFVzqWGQuxk1jnhhsnsFWo-hCOpoo7MbIY0BPfL_mjkB-S0IUUdf9h1K6It4wctvIV8N3lHTd_S16Fvh6G3wN9H8Fl0SXYBY6QoUapt98axfvfKedqo70sA1mZSfEFg0bB067mLbVe6/s320/tumblr_mkl1c86RWG1rl06zyo3_250.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
*Alex szemszöge*</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Nyisd ki az ajtót, kérlek. Elmentek. - bíztatott Betty</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Nem. Hagyj magamra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Alex, addig nem megyek el, amíg be nem engedsz.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Tényleg nem fog elmenni. Talán jobb, ha beszélek vele. Talán megkönnyebbülök.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Lassan odacsoszogtam az ajtóhoz, és átfordítottam a kulcsot. Betty azonnal a nyakamba ugrott és megölelt. Hosszú percekig csak öleltük egymást. Jó volt, hogy szavak nélkül is megért. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Félek tőle. - suttogtam a nyakába</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Ezt még meg fogja bánni, hidd el.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Ne! - kaptam fel a fejem - Nem akarom, hogy még többet szenvedjen. Elég, ha soha többé nem látom. - bújtam vissza Betty nyakához</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Így igaz, soha többé nem akarok hallani felőle, és látni se akarom.. Mostantól számomra Zayn Malik egy ismeretlen személy.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nos, az előző részhez írt TIZENNÉGY hozzászólást, nagyon szépen köszönöm, és szerintem nem tettem túl magasra a mércét, mivel a 43 <a href="http://www.facebook.com/groups/435518039864983/" target="_blank">csoporttagból</a> szerintem 12 nem olyan sok. Még egyszer köszönöm, nagyon jól esnek!! :)x</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">15 komment = új rész</span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-85534848283612905002013-04-04T16:55:00.001+03:002013-04-22T14:03:58.843+03:0022.rész. Lefeküdtem a szerelmem legjobb barátjával.Itt a friss rész, remélem elnyeri a tetszéseteket. <u style="font-style: italic; font-weight: bold;">ÍRJ</u> megjegyzést.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkekkZBmrK5jqmkabf7RJCzTsTDatiNIKEP3L1M7kdYLrAYY7GZND4_n6x5Tuj4UIXrEG9JAH2AQxtAgFgkLJx8882shBqGfRMBL1RNLGwJqQSUE-tS9kAON7AUGtUL9ITo7x4Rt7V5pTZ/s1600/486376_453625251383631_1732104088_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkekkZBmrK5jqmkabf7RJCzTsTDatiNIKEP3L1M7kdYLrAYY7GZND4_n6x5Tuj4UIXrEG9JAH2AQxtAgFgkLJx8882shBqGfRMBL1RNLGwJqQSUE-tS9kAON7AUGtUL9ITo7x4Rt7V5pTZ/s320/486376_453625251383631_1732104088_n.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Lefeküdtem a szerelmem legjobb barátjával. - Ez volt az első gondolatom, amikor kinyitottam a szemeimet reggel. Ráadásul van barátnője. Hogy lehettem ekkora barom? Hogy tehettem ezt? A bűntudat nem hagy nyugodni. Én nem érzek iránta semmit. Csak egy barát, semmi több.<br />
-Senki nem tudhatja meg. - jelentettem ki<br />
-Egyetértek. - vette fel a nadrágját<br />
Én már rég felöltöztem, aggódtam, hogy Betty mikor jön haza. Nem akartam, hogy itt találja Niallt. Főleg, ha Harry is jön vele, és megtudja. Nem. Nem lehet. Nem szabad megtudja <i>senki.</i><br />
-Niall .. - néztem rá szinte könnyes szemekkel<br />
-Sajnálom.<br />
-Én nem akartam. - folyt le egy könnycsepp az arcomon<br />
-Az én hibám volt. Kibuktam, mert .. - nem folytatta mondanivalóját<br />
-Mert? - néztem rá kérdőn<br />
-Mert Demi megcsalt, és szakítottunk. Nem is tudom miért ide jöttem, de nem bántam meg. Vagyis tudom, hogy te szereted Zaynt, és azt is, hogy ő is szeret téged, és ..<br />
-Ő nem szeret. - vágtam a szavába<br />
-Rosszul hiszed. Nap, mint nap azt hallom, hogy mennyire szeret, és hogy mennyire sajnálja a múltat. Hogy mennyire szeretne visszakapni, és, hogy mindent jóvá tenne. De legjobban az fáj neki, hogy ti <i>csak </i>barátok vagytok.<br />
Képtelen voltam válaszolni neki. Elkövettem egy végzetes hibát, így sosem fogom már visszakapni. Hallottam, ahogy csapódik a bejárati ajtó, és Betty felkiabál.<br />
-Megjöttünk !<br />
Ne. Többes szám, vagyis Harry. Tudtam, hogy nem úszhatom meg balhé nélkül. Niallt otthagyva, zokogva futottam le a lépcsőn. Betty nem értette, de szorosan megölelt. Lépteket hallottam az emelet irányából, valószínűleg Niall az.<br />
-Mi történt? - kérdezte zavarodottan Harry<br />
Egyikünk sem válaszolt. Én egy picit eltávolodtam Bettytől, aki mélyen belenézett könnyes szemeimbe. Visszarántott, és nagyon szorosan megölelt.<br />
-Semmi baj. - suttogta fülembe<br />
Én hangosan zokogtam, olyan rossz volt ez az egész. Miért tettem ezt? Harry, szegény ott állt és azt sem tudta mi történik. Rám nézett, majd Niallra, ismét rám, és ismét Niallra. Legalább három perc telt el így, mire rájött.<br />
-Ti .. - kezdte el<br />
-Kuss. - mordult rá Niall<br />
Egy szúrós pillantást vetett Harryre, majd elment. Én még mindig Betty karjaiban voltam, és sírtam. Egyáltalán minek sírtam? Nem csaltam meg senkit. Három kegyetlen hónapja egyedülállóként élem a mindennapi életemet.<br />
-Azt hiszem, beszélek vele. - indult el Hazz az ajtó felé<br />
-Azt hiszem, ma csajos napot tartunk. - szorított meg Betty<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9gYmEtUFqE_K4_7Y21YqBWoszpZgX6llzXaxRXIOl_awJBQ8c3U4MRvVfrrGbyAj5YfyCoy0H9pgQjf2D63-P6GZ9qYmbvPKXFmgKlAUM0YewSolB5qFY04ZIeUiybL2xrOdbP71Zk9iC/s1600/gif.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9gYmEtUFqE_K4_7Y21YqBWoszpZgX6llzXaxRXIOl_awJBQ8c3U4MRvVfrrGbyAj5YfyCoy0H9pgQjf2D63-P6GZ9qYmbvPKXFmgKlAUM0YewSolB5qFY04ZIeUiybL2xrOdbP71Zk9iC/s320/gif.gif" width="290" /></a></div>
<br />
*Harry szemszöge*<br />
<br />
Niall után rohantam, szeretnék vele beszélni. Minek feküdt le Alex - el? Alex miért nem ellenezte? Szereti még Zaynt? Niall nem szereti Demit? Mi történt köztük, hogy Niall és Alex? Ezekre a kérdésekre mindenképp meg kell kapjam a válaszokat.<br />
-Niall ! - szóltam az előttem rohanó fiúnak - Állj meg, nem bírok ilyen gyorsan menni!<br />
Nem állt meg, csak lelassított. Egyértelmű, hogy nem akar velem beszélni. Futva tettem meg az utolsó lépéseket, majd a vállára tettem a kezeimet. Megállt, de nem mozdult. Elé álltam, hogy beletudjak nézni a szemeibe, de elfordította a fejét, arcán pedig legördült egy könnycsepp.<br />
-Hibáztam. - suttogta<br />
-Niall .. - kezdtem el<br />
-Nem, Harry nem. Rossz döntést hoztam tegnap este, és a legrosszabb, hogy élveztem. Nem lett volna szabad. Az én kapcsolatomnak lőttek, és most talán tönkretettem azt a halvány esélyt is, hogy legalább Alex és Zayn boldog legyen.<br />
-Niall, az emberek hibáznak. Mindenki a hibáiból tanul, ahogyan most te. Én is hibáztam. Rengeteg hibát követtem el, de mindegyikből tanultam. Alex és Zayn ki fognak békülni, mind ennek ellenére. Boldogok lesznek, és te is megtalálod majd azt az embert, aki mellett önmagad lehetsz, és önfeledten szeretni fogod.<br />
-Én nem hiszek ebben. Én egyedül fogok meghalni 5 macskával egy eldugott helyen.<br />
-Nem Niall, te egy gyönyörű nő, 2 gyerek és unokák mellett fogsz meghalni, bízz bennem. - mondtam neki, majd szorosan megöleltem<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXyeF7Re1KKnRfYzHIaADDPSAksJRLUdbJymqxO8uLctHV-Ax0eXL7ZZO-GDU0h16cA02aPmkXl4VMRHuYLOQYLduoZwtzc6ppfHfJlhSO06GIABk0MxodrPWHNB5I6DtlvZxvt5SDeRty/s1600/383157_242352935835500_239208912816569_621235_1815600021_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXyeF7Re1KKnRfYzHIaADDPSAksJRLUdbJymqxO8uLctHV-Ax0eXL7ZZO-GDU0h16cA02aPmkXl4VMRHuYLOQYLduoZwtzc6ppfHfJlhSO06GIABk0MxodrPWHNB5I6DtlvZxvt5SDeRty/s320/383157_242352935835500_239208912816569_621235_1815600021_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
*Alex szemszöge*</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Nekem rózsaszín kell. - mutattam a vatta cukorra</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Nekem kék. - folytatta Betty</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kifizettük, és tovább sétáltunk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Tudod - kezdtem el a mondandómat - megbántam a tegnap estét. - hangom szomorkás volt</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Nincs mit megbánj, ennek meg kellett történnie. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Szavai bíztatóak voltak, de a bűntudat szinte felemésztett.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-De nem bírom. - hajtottam le a fejem</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Alex, nem csináltál semmi rosszat.Tudtommal egyedülálló vagy, és Niall is az.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Tegnap este óta. - vágtam a szavába</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Az nem lényeges. Nincs barátnője, tehát nem csinált semmi rosszat, és te sem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Talán igaza van, talán nem is vétkeztem akkorát. De én mégis úgy érzem. Olyan rossz. Nem tudom mit tegyek. Anya tudná, ha itt lenne. Annyira hiányzik. Mindig tudta mit kell tenni, bármekkora is volt a probléma. Átkozom azt a napot, átkozom azt aki miatt, már nincs többé.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx7YvTlot6zpERiUcdu6VKFYF2StCceYL1PbeEP1-Lg1LTMF9o7E6m11AKpxA9yV7PDarScGvnKHGetw2bBcsTXKzZ7-DAeNdowVVy6akweOHlbfZz-nME7pcgB8tbhDoD221TW4ekQyZ_/s1600/394906_558257900852272_1968448653_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx7YvTlot6zpERiUcdu6VKFYF2StCceYL1PbeEP1-Lg1LTMF9o7E6m11AKpxA9yV7PDarScGvnKHGetw2bBcsTXKzZ7-DAeNdowVVy6akweOHlbfZz-nME7pcgB8tbhDoD221TW4ekQyZ_/s320/394906_558257900852272_1968448653_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Jó ez az epres hideg cappuchino, vagy mi. - ízlelgettem az említett italt</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Maradok a csokisnál. - kuncogott Betty</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Az sem lehet rossz, csak mondtam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Be ne sértődj. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Én soha! - nevettem</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Díííínóóóó! - nyújtotta ki a nyelvét</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Fogd be te mókus.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Mind a ketten nevettünk, mivel ezeket a beceneveket még alsóban adtuk egymásnak. Így visszagondolva, azok voltak a szép idők. Nem voltak gondok, se szerelmi problémák. Csak mi és az életre szóló barátságunk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
-Ideje lenne hazamennünk. - váltott témát Betty</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Fölvettük a kabátjainkat, és taxiba ültünk. Egészen hazáig csendben voltunk, és a házba is nevetve mentünk be. Ám amikor megláttam a nappaliban, az ideges és egyben szomorú arcot, lefagyott a mosolyom. Tudtam, hogy egy hatalmas veszekedés van készülőben.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ezentúl így fogok minden megjegyzésre válaszolni, a rész végén. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Köszönöm mindenkinek, nagyon sokat jelent. :)x</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">12 komment = új rész</span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-12067876432018629012013-04-02T18:02:00.001+03:002013-04-21T21:34:10.282+03:0021.rész. Barátság extrákkal?!<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nem írok ide kisregényt, csak legyetek szívesek nekem <u style="font-weight: bold;">írni</u> megjegyzést. Köszönöm . :)x</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbPrHJn8PmjzNg-2ZzUN7DArA3_6iiAsfkVMeOXLhfQ7zdSav51RnuGhJdqM69mkxSJyvD9xLsC5gnr_svCh_Q6ZyeaYLtXfqgetFXACwZVK02xeBn_9pM8PuMlMDtFNAMU7SaIn5ytan7/s1600/733776_454117614667728_1525011296_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="243" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbPrHJn8PmjzNg-2ZzUN7DArA3_6iiAsfkVMeOXLhfQ7zdSav51RnuGhJdqM69mkxSJyvD9xLsC5gnr_svCh_Q6ZyeaYLtXfqgetFXACwZVK02xeBn_9pM8PuMlMDtFNAMU7SaIn5ytan7/s320/733776_454117614667728_1525011296_n.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div>
* három hónappal később, Alex szemszöge *</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Nem tudom hogyan, de megint Londonban vagyok. A különbség ezúttal az, hogy véglegesen ide költöztem. Jobban mondva ide költöztünk, Bettyvel. </div>
<div>
Ő még most is boldog párkapcsolatban él Harryvel. Hazza szerencsés, hogy olyasvalaki van mellette, mint Betty. Zayn-el olyasfajta "barátok" vagyunk, de én még mindig szeretem Őt. Napról - napra, percről - percre, pillanatról - pillanatra jobban. Nem tehetek ellene, a szerelem, amit iránta érzek valódi. </div>
<div>
Louis és Eleanor tervezgetik az esküvőt, aminek a pontos dátuma Június 10. -e lesz. Nagyon örülök nekik, ők a tökéletes pár.</div>
<div>
Niall összejött Demi Lovato-val, de nekem egyre ellenszenvesebb ez a lány. Mindegy, ő tudja.</div>
<div>
Liam tegnap boldogan hívott fel, hogy Dani szeretne egy kiskutyát, így a napokban elmennek és vesznek egy közös háziállatot. Liam természetesen teknőst akar, de azt mondta, hogy egy kutyának is örülni fog.</div>
<div>
Ashley és Dawsone otthon tanulnak, nyáron pedig itt fognak nyaralni.</div>
<div>
-Alex, ma sem alszom itthon, nem baj ugye? - nézett rám kiskutya szemekkel Betty</div>
<div>
Mostanában egyre sűrűbben alszik Harrynél, ami persze nem baj. Boldogok együtt, és ez a legfontosabb.</div>
<div>
-Persze, menj csak, de megnéznéd Mollyt? Biztosan megint rosszalkodik.</div>
<div>
Betty mosolyogva elindult felkeresni a rosszaságot.</div>
<div>
Amióta Londonban élünk, van egy kutyánk, Ő Molly. </div>
<div>
Elképesztő, hogy mennyit bír játszani. Tönkretesz mindent, ami a mancsai közé kerül. Jó alaposan körül kell néznünk, mielőtt beengedjük a házba. A kertben van a kutyaháza, nem messze a medencétől.</div>
<div>
-Széteszdte a párnámat, és most alszik! - kiabált az emeletről</div>
<div>
-Már megint? - nevettem</div>
<div>
Amint már említettem, rosszaság.</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9dB99wPiWBVHTUQHaF2dXXoHQq9rjzGiOFIfv_OwQjyS6auV6xSpi26v_38gxaO1lJ-Ern4tr9L_7CPpsfrUL2hU0o0p5kjktYEX0Xqp0-ASdxMojN9HsEsMrHMQcTd9Y4mO_5k7UooIw/s1600/molly.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9dB99wPiWBVHTUQHaF2dXXoHQq9rjzGiOFIfv_OwQjyS6auV6xSpi26v_38gxaO1lJ-Ern4tr9L_7CPpsfrUL2hU0o0p5kjktYEX0Xqp0-ASdxMojN9HsEsMrHMQcTd9Y4mO_5k7UooIw/s320/molly.jpg" width="320" /></a></div>
<div>
-Esküszöm, ez a kutya egyszer ki fog készíteni idegileg. - trappolt le a lépcsőn Betty</div>
<div>
-Hagyd már, csak játszott ő is, na. </div>
<div>
-De miért mindig az én párnáimat szedi szét? A tieidet békén hagyja.</div>
<div>
-Talán mert én nem hagyom tárva nyitva az ajtómat? - kuncogtam</div>
<div>
-Na hagyjál ! - "durcizott", majd felrohant a szobájába</div>
<div>
Fél óra múlva lejött átöltözve. Kivételesen jó hamar elkészült, és már itt sem volt. Unalmas estének nézek elébe.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyn6jMx16rZl83TElmbfF3tMB-P0ghF9s3Hyi51voiy0M8wUaRnOUy4yk_7qQH2at8rOZ9_62_HarB-MMtZuC_zL8nSiRhLQPu_joG5dsFEkQPoGlXMOC-nqGWCY8lnsI3UfdPI0siHsAA/s1600/tumblr_lxlmubxGW31r2sqc1o1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="210" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyn6jMx16rZl83TElmbfF3tMB-P0ghF9s3Hyi51voiy0M8wUaRnOUy4yk_7qQH2at8rOZ9_62_HarB-MMtZuC_zL8nSiRhLQPu_joG5dsFEkQPoGlXMOC-nqGWCY8lnsI3UfdPI0siHsAA/s320/tumblr_lxlmubxGW31r2sqc1o1_500.jpg" width="320" /></a></div>
<div>
Épp popcornt csináltam amikor csöngettek. Vonszolva a lábaimat, elmentem az ajtóig. </div>
<div>
Enyhén szólva meglepett a látványa az ajtóban.</div>
<div>
-Hát te meg mit.. - nem tudtam befejezni</div>
<div>
Ajkaimra támadt, és vadul csókolta azokat. Fölkapott az ölébe, és a hálószobáig meg sem állt.</div>
<div>
Nem szabad, barátnője van! - szidtam magam, de ebben a pillanatban nem érdekelt. Akartam őt, még akkor is, ha ez nem helyes. Egy kis hang ott csilingelt a fülemben, mint valami vészjelző, de ez volt a legkisebb gondom.</div>
<div>
-Kívánlak. - suttogta a fülembe</div>
<div>
Válaszul megcsókoltam, és elkezdtem lehámozni róla a ruhákat. Minden előjáték nélkül, és figyelmeztetés nélkül belémhatolt. Nem ez volt az első alkalom, de mégis fájt.</div>
<div>
Ám egy rövid idő után a fájdalom élvezetté alakult. Egyre jobban élveztem ezt a dolgot.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
* ... szemszöge*</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Nem tudom mi ütött belém, de nagyon akartam Alexet. Nem ellenkezett, hagyta, hogy minden a maga útján menjen. </div>
<div>
Élvezem, hogy ÉN okozok neki örömet, hogy ÉN viszem fel a csúcsra. De mégis, nem tudok rá másképp tekinteni, mint egy barátra. Egy barátra, aki jó az ágyban.</div>
<div>
Éreztem, hogy közel van már, és én is.</div>
<div>
-Csak sikítsd a nevem, ha .. - nem tudtam befejezni, megcsókolt</div>
<div>
Még legalább öt percen keresztül tartottam az őrületesen gyors tempót, amikor Alex felsikított.</div>
<div>
-Niall !!!!!! </div>
<div>
Fáradtan, lihegve dőltem rá.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Ne felejts el <u style="font-weight: bold;">írni</u> megjegyzést! 10 komment = következő rész.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-1769266528641597329.post-84489268962320764372013-03-28T21:45:00.000+02:002013-04-21T20:47:25.370+03:0020.rész. Boldog Karácsony? /2.rész/Itt van a friss rész !<br />
Remélem tetszeni fog ez a rész, és <u style="font-weight: bold;">írtok</u> megjegyzést. Negatívat is elfogadok, mindenki a hibáiból tanul...<br />
Örülnék, ha egy bő megjegyzésben kifejtenétek a véleményeteket a történetről. Nem tudjátok elképzelni milyen jól esik <u style="font-weight: bold;">minden</u> megjegyzés, de egyre kevesebbet kapok.. A csoportban szoktatok nekem írni, amiért nem tudok elég hálás lenni, de ide kérek szépen egy bő megjegyzést. Csak <u style="font-style: italic; font-weight: bold;">őszintén</u> !!!!<br />
Köszönöm .. :) x<br />
<span style="color: magenta;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEMvHcihhWQUQY8AnL6kFT8BFfCLi8OEX9asRBP9xnjFz1Fkk-glCImE2fmrX0Nm0GAqZ4vqkZCplfTA_tqacYOzcpczbyTZUfRtJFhE3YrHec8tlPnZ1FvZUENMB5uTR7tWzP32sdwGLS/s1600/tumblr_mfthwxojmt1qzl3g6o1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEMvHcihhWQUQY8AnL6kFT8BFfCLi8OEX9asRBP9xnjFz1Fkk-glCImE2fmrX0Nm0GAqZ4vqkZCplfTA_tqacYOzcpczbyTZUfRtJFhE3YrHec8tlPnZ1FvZUENMB5uTR7tWzP32sdwGLS/s320/tumblr_mfthwxojmt1qzl3g6o1_500.jpg" width="213" /></a></div>
<a href="https://www.youtube.com/watch?v=-SEiQ8DltsM&list=RD029O8AGPqo3iw" target="_blank">ZENE</a><br />
<br />
Jól esett a törődése, jól esett a szorítása, jól esett az, hogy visszajött. Ő az, aki tényleg mindig velem van. Ő az akire tényleg mindig számíthatok. Ő az, aki akkor jön, amikor mindenki más megy. Ő az, aki bebizonyította, hogy az <i>örökké </i><u>létezik</u>. Ő a példaképem, a lelki társam, a testvérem. <i>Rá</i> vagyok a legbüszkébb.<br />
-Köszönöm. - nyögtem ki végül<br />
Könnyeim hullottak, mint a londoni eső. Először fel sem fogtam, hogy mi történik, csak éltem a pillanatnak. Tudta, hogy nem bírom ki, tudta, hogy gyenge vagyok. Tudta, hogy szükségem van rá. Visszajött, <i>miattam.</i><br />
-A Karácsony nem Karácsony nélküled. Az élet nem élet nélküled. - jelentette ki<br />
Annyira imádom ezt a lányt. Mindig megnevettet, mindig mosolyt csal az arcomra. Mindig számíthatok rá, és ezt nem tudom elégszer elmondani.<br />
Könnyes szemeimet megtöröltem, majd betessékeltem a házba, ahol tulajdonképpen már otthon volt.<br />
Alig értem be a nappaliba, csöngettek.<br />
-Biztos a fiúk. - jelentette ki Betty<br />
-Fiúk? - néztem rá meglepetten<br />
-Harry és - itt megállt - Zayn, csak még elmentek venni valami kaját.<br />
Meglepett amit mondott, de mégjobban meglepett az, hogy Ő eljött. Nem utálom. De nem örülök neki. Mégis hogyan felejtsem el, ha itt van?<br />
-Gyertek be. - mosolyogtam az ajtóban álló fiúkra<br />
Visszamentünk a nappaliba, ahol szemügyre vették a fát.<br />
-Nagyon szép a Karácsonyfa. - mosolygott Zayn<br />
Biztosan meg akar engem ölni, minden pillanatban meghalok, amikor rápillantok.<br />
<br />
Egy kis idő elteltével csak ketten maradtunk a nappaliban. Nem tudom hogyan, de mindenki eltűnt.<br />
-Hogy-hogy nem küldtél el? - tette fel a fő kérdést Ő<br />
-A Karácsony a szeretet ünnepe. - néztem a földet<br />
-De te nem szeretsz engem.<br />
-Ez nem igaz. Az ember nem tud csak úgy "kiszeretni" egyik napról a másikra valakiből. Szeretlek, szeretném ha az enyém lennél, de nem lehet. Képtelen vagyok megbízni benned ezek után. Hazudtál nekem, érted? Hazudtál. - arcomon lefolyt egy könnycsepp<br />
Nem kiabáltam, halkan de érthetően adtam a tudomására, hogy olyan, hogy <i>mi </i>nem létezik többé.<br />
-Akkor ...<br />
-Legyünk csak barátok. - mondtam ki a végső mondatot<br />
<br />
*Betty szemszöge*<br />
<br />
-Minden rendben lesz. - nyugtatott Harry<br />
-Nem, nem lesz. Alex összetört lelkileg, Zayn nagyon megbántotta. És, ha a szemébe nézek látom a fájdalmát, de látom azt a felbecsülhetetlen erejű szerelmet is, amit iránta érez.<br />
-Ki fognak békülni.<br />
Nem válaszoltam neki, nem volt értelme. Én csak szeretném újra látni a vidám, élettel teli Alexet.<br />
Ha anno nem veszem meg a jegyet, ő nem ismeri meg Zaynt, nem csalódik, nem lesz szerelmes és nem szenved. Ez az egész az én hibám.<br />
-Menjünk le, biztos várnak, Karácsony van. - húzott fel az ágyról Harry<br />
Lementünk. A nappaliban már mindenki ott volt.<br />
-Egy gyors menet lement vacsora előtt? - nevetett Ash<br />
Szúrós tekintetemet rávetettem, vette a célzást.<br />
-Szerintem .. - kezdte el Daws<br />
-Menjünk enni. - pattant fel Ash<br />
Bementünk a konyhába, vacsoráztunk, majd elkezdtünk karácsonyi filmeket nézni.<br />
-A többiek hol vannak? - kérdezte Alex<br />
-Liam a családjánál Danival, Lou is Eleanorral. Niall pedig Mullingarban Demivel. - hadarta el Harry<br />
-Te miért jöttél ide, és miért nem a családoddal töltöd az ünnepet? Ne érts félre, csak furcsa. - vigyorgott a szőkeség<br />
-Nem hagyhattam egyedül Bettyt, már ő is a családom része, így anyáék holnap ide utaznak.<br />
-Őmmm...oké. - nézett nagyot Alex<br />
A film után mindenki elvonult a saját kis "fészkébe" . Harry vigyorgott amikor kijöttem a fürdőből. Tudtam mit akar.<br />
-Ne nézz így. - pirultam el<br />
-Akarlak. - állt fel az ágyról<br />
Időm sem volt reagálni, Harry szó szerint rámvetette magát, és vadul csókolt, majd az este folytatódott.....<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYycP7AOmyq8VnaJ7zMxp5XgNnfGZRRW83mIg0sXu3Gw-5iV9onno2-qt-9_NtCAXIilnJ-zhGsGUPWEbZwpjSZ-kE7-lsHBPNwB_InhgmL7qfTk_3vcPy-NZzcTvEC_UehSku5dByqGZN/s1600/tumblr_mdz6a1jrNV1r9ujffo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="234" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYycP7AOmyq8VnaJ7zMxp5XgNnfGZRRW83mIg0sXu3Gw-5iV9onno2-qt-9_NtCAXIilnJ-zhGsGUPWEbZwpjSZ-kE7-lsHBPNwB_InhgmL7qfTk_3vcPy-NZzcTvEC_UehSku5dByqGZN/s320/tumblr_mdz6a1jrNV1r9ujffo1_500.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
*Alex szemszöge*<br />
<br />
-Hull a hó!!! - kiáltottam<br />
Kifutottam a kertbe, és úgy élveztem a hóhullást. Fehér Karácsony. Tökéletes. Berohantam a házba, felvettem valami jó meleget, a csizmámat, és már kint is voltam. A többiek is kijöttek, elkezdtünk hógolyózni, és építettünk hóembert. Elvoltunk, mint a gyerekek.<br />
Az egyik pillanatban még állok a lábamon, és nevetek, a másikban már a földön feküdtem Zaynnel.<br />
A szemei csillogtak, az ajkai pedig, mintha hívogattak volna.<br />
-Öhm ... Sziasztok ! - hallottam meg egy női hangot<br />
-Anya! - sietett oda Harry<br />
Gyorsan felálltam, éreztem, hogy arcom vörösödik, így elfordultam.<br />
-Anne. - nyújtotta a kezét Harry anyukája<br />
-Alex. - mosolyogtam<br />
Megismerkedtem Gemmával, Harry nővérével is. Aranyos lány, megkedveltem. Hasonlít Harry -re.<br />
Betty megmutatta Anne -nak a szobáját, Zayn is elvonult. Ashley és Dawsone hazamentek.<br />
A nappaliban csak én, és Gemma voltunk.<br />
-Tehát együtt vagytok? - mosolygott<br />
-Nem. - bámultam a szőnyeget<br />
-Dehát..<br />
-Csak barátok vagyunk. - vágtam a szavába<br />
-Szereted őt. - mondta egyszerűen<br />
Mintha azt mondta volna, hogy kint hideg van, hogy hull a hó.<br />
-Mindennél jobban. - mondtam elhalkulva<br />
Tényleg így van, nem tehetek ellene. Feltétel nélkül, soha jobban, szeretem, vágyom rá, akarom Őt.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/01375035069990023991noreply@blogger.com12