27.rész.Gyűlöllek Zayn Malik!

Köszönöm a bíztatást, és, hogy kitartottatok mellettem !

Itt a friss rész, bár kedvem még mindig nincs...

Névtelen kommentelés : letiltva.

Kommenthatár : nincs.

Következő rész : valamikor.

ZENE !!!

Csak egy gondolat járt a fejemben. Nem tudtam másra koncentrálni. "A második esély nem esély, az szerelem."
Kétség, félelem, bátortalanság, bizalomhiány. Mennyi mindent tud egyszerre érezni az ember. A legfurcsább az egészben az az egy érzés, mely fölülmúlja az összes többit. Az az egy érzés, mely képes mindent elfeledtetni. Mely átjárja a testem és a lelkem egyaránt. Egy érzés, egy szó, egy kifejezés. Szerelem.

*Betty szemszöge*

Eljön a pillanat, amikor az ember felnő és családot alapít. Rengeteg keresgélés, és hibák elkövetése után megtalálja azt az embert, akit szeret és élete végéig vele szeretne maradni. Majd idővel bekövetkezik az a pillanat, ami megváltoztatja az életét. Kap egy hírt, mely könnyeket csal a szemébe, és boldogsággal tölti el a lelkét. Velem is így történt. Jött Ő, s az életem fenekestül felfordult. Idegenek voltunk egymás számára, majd barátok lettünk, később pedig szerelembe estünk. Most pedig, itt van egy gyermek. Egy gyermek mely a szívem alatt pihen, s talán még a dobogását is hallja.

-Alex hol van? - kérdezte Harry

-Azt hiszem elment sétálni. - válaszom nyugodt volt

Kiszellőzteti a fejét és lenyugszik. Talán akkor tisztán fog látni. Megvetem Zaynt. Kezet emelt egy lányra, ráadásul arra a lányra. Ha tényleg szereti őt, miért bántotta meg? Miért volt jobb neki Perrie? Miért emelt rá kezet? Rengeteg kérdés, de válasz egyikre sincs.

*Alex szemszöge*

Gyors léptekkel haladtam a háza felé. Talán rossz döntés, talán egy végzetes hiba, de mégis mit tehetnék? Szeretem őt. 

-Alex! - nyitott nekem ajtót

Egyszál alsóban állt előttem. Láttam már meztelenül is, de ez most más volt. Elvarázsolt. Teljesen megőrít! Teste megfeszült látványomtól, kockái tisztán látszódtak.

-É-én, én csak.. - hangom remegett

-Elnézést Mr. Malik! - jött oda az új bejárónő

Vörös haja már szinte lángolt. Ruhája mélyen kivágott volt, és megleheősen rövid. Plasztikázott mellei kibuggyantak a korom fekete anyagból. Talán húsz, vagy huszonegy éves lehetett, fekete pillanásával ölni tudott volna. Hangja vékony volt, meglehetősen nyávogós, szempilláit rebegtette.

-Kitakarítottam a hálószobát, - kuncogott - és a nappalit is.

A bosszús vigyort lehetetlen volt eltűntetni fiatal, szép arcáról.

Szemeimbe könnyek szöktek, kezem ökölbe szorult. Már megint én csalódtam. Hogyne! A második esély nem esély, az szerelem, és akkor fáj a legjobban, mikor vizonzatlan. 

Hetekig, hónapokig bizonygatta, hogy szeret. Csak még egy esélyt adjak neki, és ő nem szúrja el. Persze.. már késő! Mikor végre készen állok újra bízni, készen állok újra szeretni, Ő tönkretesz mindent. Ismét én puffantam hatalmasat, mikor pofára estem.

Hátat fordítottam, s elindultam haza... Összetört szívvel. 

-Alex! - kapta el a csuklóm

-Ne érj hozzám! Undorító vagy! - ordítottam

Arcomról patakzott a könny, szempillaspirálom szétkenődött, de nem érdekelt. El akartam tűnni. Kiszabadulni a világból, és egy hatalmasat ordítani. Szállni mint a holló. Sebesen repülni, hagyni, hogy a szél sodorjon uticél nélkül. Ki a világból.

-Sajnálom. - mondta halkan

Csuklómat egy egyszerű mozdulattal kirántottam kezei szorításából, s ismét beszédre, vagy inkább ordítozásra nyílt a szám.

-Mégis mit? Azt, hogy megcsaltál? Azt, hogy hónapokig bizonygattad a szerelmedet, és amikor végre készen állok rá, te elszúrod? Azt, hogy tönkretetted az életem? Azt, hogy miattad talán soha többé nem leszek képes szeretni, vagy esetleg azt, hogy megismertél?! - hangom egyre halkabb lett - Gyűlöllek Zayn Malik!

Nem bírtam tovább, futásnak eredtem. Azt hittem eleget kaptam már az élettől az idők során, de a sors nem kímél. Mindig jön valami új, valami még rosszabb. Az életem sosem lesz már olyan, mint régen.

Képtelen leszek újra szeretni. Képelen leszek újra bízni. Képtelen leszek boldogan élni. Miatta.

Azt mondják a szerelem múló dolog. Jön, mikor nem is számítasz rá, majd amikor a legnagybb szükségünk van rá, elfújja a szél. De ez a szerelem nem múlik el. Minden eltelt pillanattal csak erősebb lesz.

" Minél nagyobb a szerelem, annál nagyobb a fájdalom. " - mondogatta a nagyi. Igaza volt. Ez a fájdalom és bánat csak fokozódni fog. Erősebb lesz, mert fájdalom nélkül nincs szerelem. 

*Zayn szemszöge*

Mit tettem? Már megint mit tettem? Hogy lehetek ekkora barom? Muszáj vissza szereznem őt! Nem tudok nélküle élni. Nem tudok a csillogó szemei, a ragyogó mosolya, a csókjai, az érintései nélkül létezni. Képtelen vagyok rá.

-Segíts! - szóltam bele a telefonba

-Zayn. Mi a baj? - hallottam mély, rekedtes hangját

Ebben a pillanatban csak ő segíthetett. Betty utál, de Harry miatt segítenie kell!

-Beszélj Betty - vel! Szükségem van rátok!

-Mit csináltál már megint?

-Lefeküdtem a bejárónőmmel és Alex ma átjött, mert készen állt. Készen állt megadni azt a második esélyt amire hónapok óta várok. De én elbasztam, megint.
-Sajnálom Zayn. Nem tudok segíteni. - mondta, majd letette
Kétségbe estem. Azt hittem számíthatok rá, de tévedtem. Talán Betty segít majd. Talán még ezek ellenére is segíteni fog! Talán, de csak talán, ha nem is értem, de Alexért megteszi.
-Csakis érte. - szólt bele a telfonba, egy sóhaj kíséretében
-Köszönöm. - suttogtam

*Betty szemszöge*

-Harry, kérlek! Alexért! - néztem rá hatalmas szemekkel
-De ..
-Kérlek! - léptem közelebb - Tudod, hogy én sem szívesen teszem.
-De csak miatta. - mondta halkan
Zayn úgy akarja meglepni Alex - et, hogy vacsorát csinál neki. A teraszt gyertyák tucata fogja megvilágítani halvány fényükkel, s a hold fog ragyogni az égen. Gyönyörű, de szerintem semmi értelme. Alex makacs lány. Jelenleg pedig, megsebzett, összetört és csalódott. Nem lesz ennek jó vége.