20.rész. Boldog Karácsony? /2.rész/

Itt van a friss rész !
Remélem tetszeni fog ez a rész, és írtok megjegyzést. Negatívat is elfogadok, mindenki a hibáiból tanul...
Örülnék, ha egy bő megjegyzésben kifejtenétek a véleményeteket a történetről. Nem tudjátok elképzelni milyen jól esik minden megjegyzés, de egyre kevesebbet kapok.. A csoportban szoktatok nekem írni, amiért nem tudok elég hálás lenni, de ide kérek szépen egy bő megjegyzést. Csak őszintén !!!!
Köszönöm .. :) x

ZENE

Jól esett a törődése, jól esett a szorítása, jól esett az, hogy visszajött. Ő az, aki tényleg mindig velem van. Ő az akire tényleg mindig számíthatok. Ő az, aki akkor jön, amikor mindenki más megy. Ő az, aki bebizonyította, hogy az örökké létezik. Ő a példaképem, a lelki társam, a testvérem. Rá vagyok a legbüszkébb.
-Köszönöm. - nyögtem ki végül
Könnyeim hullottak, mint a londoni eső. Először fel sem fogtam, hogy mi történik, csak éltem a pillanatnak. Tudta, hogy nem bírom ki, tudta, hogy gyenge vagyok. Tudta, hogy szükségem van rá.  Visszajött, miattam.
-A Karácsony nem Karácsony nélküled. Az élet nem élet nélküled. - jelentette ki
Annyira imádom ezt a lányt. Mindig megnevettet, mindig mosolyt csal az arcomra. Mindig számíthatok rá, és ezt nem tudom elégszer elmondani.
Könnyes szemeimet megtöröltem, majd betessékeltem a házba, ahol tulajdonképpen már otthon volt.
Alig értem be a nappaliba, csöngettek.
-Biztos a fiúk. - jelentette ki Betty
-Fiúk? - néztem rá meglepetten
-Harry és - itt megállt - Zayn, csak még elmentek venni valami kaját.
Meglepett amit mondott, de mégjobban meglepett az, hogy Ő eljött. Nem utálom. De nem örülök neki. Mégis hogyan felejtsem el, ha itt van?
-Gyertek be. - mosolyogtam az ajtóban álló fiúkra
Visszamentünk a nappaliba, ahol szemügyre vették a fát.
-Nagyon szép a Karácsonyfa. - mosolygott Zayn
Biztosan meg akar engem ölni, minden pillanatban meghalok, amikor rápillantok.

Egy kis idő elteltével csak ketten maradtunk a nappaliban. Nem tudom hogyan, de mindenki eltűnt.
-Hogy-hogy nem küldtél el? - tette fel a fő kérdést Ő
-A Karácsony a szeretet ünnepe. - néztem a földet
-De te nem szeretsz engem.
-Ez nem igaz. Az ember nem tud csak úgy "kiszeretni" egyik napról a másikra valakiből. Szeretlek, szeretném ha az enyém lennél, de nem lehet. Képtelen vagyok megbízni benned ezek után. Hazudtál nekem, érted? Hazudtál. - arcomon lefolyt egy könnycsepp
Nem kiabáltam, halkan de érthetően adtam a tudomására, hogy olyan, hogy mi nem létezik többé.
-Akkor ...
-Legyünk csak barátok. - mondtam ki a végső mondatot

*Betty szemszöge*

-Minden rendben lesz. - nyugtatott Harry
-Nem, nem lesz. Alex összetört lelkileg, Zayn nagyon megbántotta. És, ha a szemébe nézek látom a fájdalmát, de látom azt a felbecsülhetetlen erejű szerelmet is, amit iránta érez.
-Ki fognak békülni.
Nem válaszoltam neki, nem volt értelme. Én csak szeretném újra látni a vidám, élettel teli Alexet.
Ha anno nem veszem meg a jegyet, ő nem ismeri meg Zaynt, nem csalódik, nem lesz szerelmes és nem szenved. Ez az egész az én hibám.
-Menjünk le, biztos várnak, Karácsony van. - húzott fel az ágyról Harry
Lementünk. A nappaliban már mindenki ott volt.
-Egy gyors menet lement vacsora előtt? - nevetett Ash
Szúrós tekintetemet rávetettem, vette a célzást.
-Szerintem .. - kezdte el Daws
-Menjünk enni. - pattant fel Ash
Bementünk a konyhába, vacsoráztunk, majd elkezdtünk karácsonyi filmeket nézni.
-A többiek hol vannak? - kérdezte Alex
-Liam a családjánál Danival, Lou is Eleanorral. Niall pedig Mullingarban Demivel. - hadarta el Harry
-Te miért jöttél ide, és miért nem a családoddal töltöd az ünnepet? Ne érts félre, csak furcsa. - vigyorgott a szőkeség
-Nem hagyhattam egyedül Bettyt, már ő is a családom része, így anyáék holnap ide utaznak.
-Őmmm...oké. - nézett nagyot Alex
A film után mindenki elvonult a saját kis "fészkébe" . Harry vigyorgott amikor kijöttem a fürdőből. Tudtam mit akar.
-Ne nézz így. - pirultam el
-Akarlak. - állt fel az ágyról
Időm sem volt reagálni, Harry szó szerint rámvetette magát, és vadul csókolt, majd az este folytatódott.....

*Alex szemszöge*

-Hull a hó!!! - kiáltottam
Kifutottam a kertbe, és úgy élveztem a hóhullást. Fehér Karácsony. Tökéletes. Berohantam a házba, felvettem valami jó meleget, a csizmámat, és már kint is voltam. A többiek is kijöttek, elkezdtünk hógolyózni, és építettünk hóembert. Elvoltunk, mint a gyerekek.
Az egyik pillanatban még állok a lábamon, és nevetek, a másikban már a földön feküdtem Zaynnel.
A szemei csillogtak, az ajkai pedig, mintha hívogattak volna.
-Öhm ... Sziasztok ! - hallottam meg egy női hangot
-Anya! - sietett oda Harry
Gyorsan felálltam, éreztem, hogy arcom vörösödik, így elfordultam.
-Anne. - nyújtotta a kezét Harry anyukája
-Alex. - mosolyogtam
Megismerkedtem Gemmával, Harry nővérével is. Aranyos lány, megkedveltem. Hasonlít Harry -re.
Betty megmutatta Anne -nak a szobáját, Zayn is elvonult. Ashley és Dawsone hazamentek.
A nappaliban csak én, és Gemma voltunk.
-Tehát együtt vagytok? - mosolygott
-Nem. - bámultam a szőnyeget
-Dehát..
-Csak barátok vagyunk. - vágtam a szavába
-Szereted őt. - mondta egyszerűen
Mintha azt mondta volna, hogy kint hideg van, hogy hull a hó.
-Mindennél jobban. - mondtam elhalkulva
Tényleg így van, nem tehetek ellene. Feltétel nélkül, soha jobban, szeretem, vágyom rá, akarom Őt.