25.rész. Rabságba ejtett, és nem csak a szívemet, hanem a lelkemet is.

A kórházi mosdóból félve mentem vissza Harryhez. Biztos voltam benne, hogy pánikol, és nem tévedtem.
-Jól vagy? Hívjak egy orvost? Igen, kell egy orvos. Jobb lesz ha hívok egy orvost. - hadarta el, és már ott sem volt
Három percen belül egy harminc év körüli, fehér köpenyes férfival tért vissza. Ő Alex orvosa.
-Kérem, fáradjon utánam, a fiatalember addig itt megvárja. - mosolygott
Elindultam Dr. Moore után. Elvezetett a hármas vizsgálóig, ahol elvégzett néhány tesztet. Vett tőlem vért, meg még csinált pár dolgot. Igazából nem tudtam mit csinál, nem vagyok én orvostanhallgató.
Fél órát vártam, amíg megkaptam a papírt, amin az eredmények voltak. Dr. Moore mosolyogva nyújtotta át őket. Amikor megláttam, az állam is leesett.
-Gratulálok Miss Tomphson, ön anyuka lesz. Hívjam be a szerencsés apukát? - mosolygott
-Ne ! Kérem, ne mondjon senkinek semmit, csak annyit, hogy nincs semmi bajom és jól vagyok.
-Öhm... rendben. Most pihenjen, reggel bemehet Miss Smith - hez.
-Köszönöm.
Nem hiszem el. Hogyan történhetett ez? Najó, hülye kérdés, de akkoris. Harry mit fog szólni? Az álmom...Istenem, könyörgöm, ne kelljen elhagynom őt.

*Alex szemszöge*

Reggel kipihenten ébredtem, és jó kedvem volt. Már megint kórház. Utálom az ilyen helyeket mégis mindig ide kerülök.
-Bejöhetek? - nyitott be Betty
-Természetesen, ez nem kérdés. - mosolyogtam rá
Ahogy belépett az ajtón, előtört belőle a sírás. Nem értettem miért, de felálltam az ágyról és odamentem megölelni.
-Alex, félek! - zokogott
-Mi történt? - lepődtem meg
-É - én... t - terhes vagyok. - dadogta
-Nagynéni leszek! - vigyorodtam el - Oh yeah! Nagynéni leszek! Igen! Ez az ! - kezdtem bele az örömtáncba
Betty felnevetett, majd azonnal elkomorodott. Tudtam, hogy baj van.
-Mi a probléma? - kérdeztem
-Harry. - válaszolta lehajtott fejjel
-Nem akarja a babát? - sokkoltam le
-Nem. Vagyis....nem tudom. Félek elmondani neki.
-Miért? Biztosan örülni fog. Imádja a gyerekeket.
-Volt egy álmom, és rettegek, hogy valóra válik. Emlékezz vissza, a tied is valóra vált, és rossz vége lett.
-De nem a legrosszabb. Nyugodj meg, és meséld el, hogy mit álmodtál.
-Hát... Harry nagyon ideges volt, és csalódott. A gondolataimban el akartam menni, és így is lett. Nem akarom őt elhagyni, nem akarok nélküle élni. Szeretem és nem akarom elveszíteni.

*Zayn szemszöge*

Egész éjjel nem aludtam, hanem Őt figyeltem. Annyira tökéletes, még akkor is amikor alszik. Annyira jó lenne, ha megbocsájtana. Annyira hiányzik. A hangja, a mosolya, az érintése, az illata. Mindene.
De megértem, hogy soha többé nem akar látni, hiszen az amit tettem megbocsájthatatlan.
Csak egyet nem értek. Miért van az, hogy minden pillanat elteltével jobban szeretem?

*Alex szemszöge*

-Végre itthon! - nyitottam be a házba
Még reggel kiengedtek a kórházból, szerencsére. Persze az orvos azt mondta, hogy itthon pihenjek sokat.
-Köszönöm Mrs. Bell, hogy vigyázott a két rosszcsontra. - mosolygott Betty az előtte álló nénire.
Molly, mikor meglátott, azonnal megiramodott felém. Ugrált, ugatott, körbe futott néhányszor, amíg az ölembe nem vettem.
-Loki! - mosolyodott el Danielle
-Liam le sem tagadhatnád! - nevettem
-Nem is akarom! - kuncogott
A pórázt ráakasztotta Loki nyakörvére és Danielle - el együtt elmentek.

Már mindenki elvonult, csak Hazza, Betty és én maradtunk.
-Azt hiszem, én most magatokra hagylak titeket. - mosolyogtam
-Ne! - pattant fel a kanapéról Betty
Hazz értetlenül nézett a lányra.

*Betty szemszöge*

Szerintem, ha most nem mondom el, később képtelen leszek rá. Belenéztem Harry csillogó zöld szemeibe, és elgyengültem. Ez a fiú megbabonázott. Eszméletlen, mikor a szemembe néz, azokkal a gyönyörű, csillogó szemeivel. Most viszont féltem, féltem, hogy elveszítem. Nem! Nem akarom! ..
-Betty! Van valami baj? - nézett rám kissé megijedve
-Nem vagyis.. Harry.. é - én..
-Igen? - nézett rám kérdőn
-Sajnálom. - csordult ki egy könnycsepp- Harry.. te - terhes vagyok.
Harry nem mozdult. Lefagyott. Legalább öt másodperc telt el így, amikor a fejéhez kapott, és körbe - körbe járkált.
-Fiú lesz vagy lány? Lehet már tudni? Szükségünk lesz csörgőre, cumira, babaruhákra, kiságyra, babaszobára, etetőszékre, babakocsira, mindenféle játékra. Fiú lesz vagy lány? Ezt már kérdeztem. Apa leszek! - vigyorodott el
Egy hatalmas kő esett le a szívemről, ezért megcsókoltam. El sem hiszem, hogy örül neki.
-Van még kilenc hónapod! - mosolyodtam el
Harry lenyugodott és megölelt.

Hurrá, megint egyedül vagyok, mivel Hazz és Betty elmentek vacsorázni. Örülök, hogy boldogok, de az egyedül töltött estéim unalmasak.
-Molly! Nem hiszem el! - szóltam rá a kutyára
Istenem már csak ez hiányzott! Mikor fogja felfogni, hogy a szőnyeg nem játék? Neki így biztosan jobb, hogy össze van rágva.
-Ne ugass már, nyitom! - szóltam rá ismét
Megbolondul, ha csengetnek. Jajj! Kellett nekünk kutya..
-Hát te meg mit..? - itt elcsuklott a hangom
Nem rettegtem annyira, de még így is megrémített a látványa.
-Ott voltam. - mondta - Végig. Rettentően aggódtam, hogy mi van veled.
-De.. - nem tudtam egy normális mondatot kipréselni a számon
Lehetetlennek tűnt ez az egész.  Ott volt a kórházban, vigyázott rám.
-Kérlek beszéljük meg.
-Nem akarom megbeszélni. Többet köztünk nem lehet semmi, soha. - néztem a szemébe
-Ha belegondolok, hogy legelőször is ezt mondtad. A szavaknak jelentőségük van Alex. A kimondottaknak és a kimondatlanoknak egyaránt. - lépett közelebb
Igaza van. A kimondatlan szavaknak van a legnagyobb súlyuk.
-Szeretlek. - szorítottam össze szemeimet
Zayn ajkai rátapadtak az enyémekre. Ellenkezni akartam, el akartam tolni de nem ment. Rabságba ejtett, és nem csak a szívemet, hanem a lelkemet is.


Hoppá! Nagyon szépen köszönök minden megjegyzést !
A következő részt akkor fogom hozni, ha meglesz a 19 komment ennél a résznél DE válaszolnotok kell a kérdésekre !!!!!!!!!!
1. Mi a véleményed a történet kialakulásáról?
2.Mi a véleményed a szereplők személyiségéről?
3.Mi a véleményed rólam, mint író?
+ Csatlakoztál már a csoporthoz? Ha nem, akkor tedd meg MOST !  A csoport megnyitásáért kattints IDE !!