24.rész. Ez nem a mi napunk

Úristen!!!! 18 megjegyzés!!! Szent ég!!! Nagyon szépen köszönöm!!! Imádlak titeket!!! Komizni még mindig ér .

-Hol van az az átkozott póráz? - szitkozódtam
-Nézted már a fogason? - kiabált Betty a konyhából
Megforgattam a szemeimet, és elmentem a fogasig. Leakasztottam a pórázt és ráhelyeztem Molly nyakörvére.
-Kész vagy? - kiabáltam újra Bettynek
-Igen, öhm...persze..öhm, jövök! - dadogta
-Tíz perc elég, hogy elkészülj? - indultam el felé
-Rohanok! - futott fel a lépcsőn
Gondolhattam volna, hogy nem készül el időben. Minek azt? Imádom, de ilyenkor meg tudnám folytani egy kanál vízben. Ráadásul Harry is késik. Komolyan mondom, mint két tojás.
-Megjöttem! - nyitott be a fürtös
-Végre! - sóhajtottam - Betty még készülődik.
-Már nem! - futott le az emeletről
-Vigyázz, mert ... - késő, elesett.
Hogy tud valaki leesni a lépcső legalsó fokáról?
-Fáj a bokám! - jajgatott
-Szent ég! - kapott a fejéhez Harry
-Szerencsétlen. - mentem oda hozzá
Molly csak ugatott, mint valami idióta. Sétálhatnékja van, de azt hiszem ez most elmarad.
-Bemegyünk a kórházba, csak előbb felhívom Louist, hogy jöjjön át vigyázni Mollyra. - vette elő a telefonját Hazz
Hát persze, hogy Louis is 20 perc múlva ért ide. Ez biztosan nem az én napom. BooBear elterelte Molly figyelmét, amíg Harry felvette az ölébe Bettyt és kivitte a kocsihoz. Én utánuk mentem és beültem hátra Betty mellé.
-Rohadtul fáj! - jelentette ki
-Szerintem eltört. - vizsgáltam meg
-Neked mi bajod? - fordult hátra Harry
-Semmi, ez nem az én napom. - válaszoltam neki - Amúgy, ne aggódj, minden rendben lesz. - fordultam Betty felé
-Hogyne. - sóhajtott
Mi van velem? Mostanában olyan bunkó vagyok. A szerelem elvette az eszem, biztos vagyok benne. De egy hete már, hogy végleg kizártam az életemből, és mégis.... szeretem őt.

-Látod? Egy kisebb gipszel megúsztad. - vigyorogtam a sértődött lányra
-De kaptam szurit! - "durcizott" tovább
-Belehaltál? - nevettem - Jó, mondjuk én is elszaladtam, de téged elkaptak.
-De csak azért, mert fél lábon ugráltam! - kuncogott fel
-Jólvan na! - öleltem meg
Épp a liftben voltunk, indultunk haza. Fél óra alatt rendbetették Betty bokáját. A liftből léptünk ki, amikor hirtelen minden elsötétült előttem, és a földre zuhantam.

*Zayn szemszöge*

-Haló? - vettem fel a telefont
-Öhm... sz-szia. - dadogott egy ismerős hang
-Mit akarsz? Azt hittem elég világos voltam, amikor kijelentettem, hogy egy jó ideig látni sem akarlak. - emeltem fel a hangom
-De ez fontos... - hangja bizonytalan volt
-Nem érdekel Niall.
-Alexről van szó.
-Ó, csak nem megvolt megint?  - mondtam cinikusan
-Zayn, kórházban van.
-Mivan? Mi történt? Miért te szólsz nekem? Miért te tudtad meg előbb, és nem én? Már megint te! - kiabáltam, és lecsaptam a telefont
Gyorsan kikerestem Betty számát, és tárcsázni kezdtem.
-Mi kell? - vette fel a telefont
Természetesen utál engem, én is utálnám magam az ő helyébe. Mondjuk, én így is utálom magam. Egy borzalmas dolgot tettem, jobban mondva nem is egyet. Hibák sorozatát követtem el, amiért nincs bocsánat. Teljesen megértem.
-Mi van Alex - el? - tértem egyenesen a témára
-Semmi közöd hozzá. - hangja lenézően hangzott
-Kérlek. - könyörögtem
-Mondom semmi közöd hozzá, érted? Nem tartozik rád semmi olyan dolog, ami vele kapcsolatos. Kérlek ne hívj többet. - mondta majd letette a telefont
Nem hiszem el! Értem én, hogy még a hangomat sem akarja hallani, de azért megérdemelném, hogy tudjam mi van vele.

*Harry szemszöge*

Betty elment telefonálni, és dühösen tért vissza.
-Ki volt az? - kérdeztem kedvesen
-Ő. - válaszolt
Tudtam, hogy ki volt. Mostmár tudom miért ilyen ideges. Biztosan Niall mondta el Zaynnek. Lehet, hogy nekem sem kellet volna továbbadni Niallnak. Én barom.
-Az előbb ment be hozzá egy másik orvos. - tereltem a témát - Azóta is bent van.
-Olyan reménytelen ez az egész, miért mindig ő húzza a rövidebbet? - arcán legördült egy könnycsepp - Olyan rossz.. - bújt oda hozzám
-Nézd - szorítottam gyengéden magamhoz - Alex rendbe fog jönni, és meg fog bocsátani Zaynnek. Minden rendben lesz. - nyomtam egy puszit a homlokára
-Megígéred? - nézett rám könnyes szemeivel
-Meg. - leheltem egy lágy csókot tökéletes ajkaira

*Betty szemszöge*

Rettenetes itt várakozni, úgy, hogy semmiről sem tudunk. Az orvosok konkrétan hozzánk sem szólnak, és ez idegesítő. Időközben mindenki megérkezett, aki számít. Itt van Liam, Louis, Eleanor, Danielle, és persze Harry és én. A szomszédunk vigyáz Mollyra és Liam- ék újdonsült kutyájára, Lokira.
Muszáj kiderítenem, hogy mi van vele, nem ülhetek itt tétlenül. Beleőrülök a várakozásba.
-Doktorúr, kérem! - szólítottam meg az orvost
-Önök Alexandra Smith hozzátartozói?
-Igen. Mi van vele? - tettem fel a számomra legfontosabb kérdést.
-Nos, idegileg teljesen kimerült, jelenleg alszik. Történt esetleg mostanában vele olyan, ami miatt ilyen állapotba került?
-Sok mindenen ment már keresztül, főleg az utóbbi egy évben. - jelentettem ki
-Valószínűleg minden teher, ami nyomta a lelkét, most összegyűlt és nem bírta tovább. Kérem holnap reggelig ne látogassák meg.
-Rendbe fog jönni? - lépett mellém Zayn
-Igen, csak sok pihenésre van szüksége. - felelt az orvos, majd elsétált
Na ez már több a soknál.
-Zayn Jawadd Malik !! Nem megmondtam, hogy SOHA többé NE keress se engem se Alexet? - emeltem fel a hangom - Nem értesz a szóból? Ennyire hülye vagy? Semmi keresnivalód itt ! - már majdnem letámadtam, mikor két hatalmas kezet éreztem a derekamon
Testem azonnal elgyengült, Harry a fülembe suttogta rekedtes hangján, hogy nyugodjak meg. Hihetetlen, hogy ez az ember mindig elgyengít. Imádom.
-Tudnom kellett, hogy mi van vele. - hajtotta le a fejét Zayn
Senki nem szólt semmit, senki nem nézett rá. Igazából azóta olyan, mint egy kívülálló. Mindenki haragszik rá.
Megérdemli. Tűnjön el az életünkből.

A várakozás már az idegeimre megy, ráadásul a lábam is fáj. Nem hiszem el, hogy 15 napig rajtam kell legyen ez a szar. Kényelmetlen.
-Ülj le, pihentetned kell a lábad, senkinek sem jó, ha körbe-körbe járkálsz. - szólt hozzám Harry
-Talán igazad van. - sóhajtottam
Odabicegtem mellé a székre, fejemet a mellkasára helyeztem, és hamar álomba merültem.

Nem hiszem el! Hogy lehetsz.. - Harry nem fejezte be a mondatát
Láttam az arcán, hogy ideges. Talán nem kellet volna elmondjam neki, talán jobb lett volna, ha elmegyek. 
-Sajnálom. - potyogtak a könnyeim
Elindultam a kijárat felé. Így mindenkinek jobb lesz.
-Betty! - hallottam kétségbeesett hangját - Betty!!!

-Betty! Kelj fel! - szólongatott Hazz
-Harry! - öleltem szorosan magamhoz
Csak egy álom, nyugi. - bíztattam saját magam.
-Sápadt vagy. - nézett aggódó tekintettel
-Nem érzem jól magam.
Alig fejeztem be a mondatomat, már a mosdó felé rohantam. Mi a bajom? Elég, hogy Alex itt fekszik, nem akarok én is ide kerülni.




Na, szerintetek mi van Bettyvel??? Hamar összegyűlt az előző részhez a 15 komment, sőt... !! Nagyon szépen köszönöm mind a TIZENNYOLC megjegyzést!!! Ti vagytok a legjobbak!!!

18 komment = következő rész