23.rész.Mostantól számomra Zayn Malik egy ismeretlen személy.

Komizni ér. Köszönöm. :)x

ZENE

Szemei tükrözték a szomorúságot és a dühöt. Állkapcsa megfeszült, kezeit ökölbe szorította. Nem tudtam mit kéne tegyek. Talán meg kellett volna ijedjek, de nem tettem. Mintha ott sem lenne, lerúgtam a cipőmet, a kabátomat pedig a fogasra akasztottam. Időközben megpillantottam a kanapén ülő Louist, aki csak intett egyet. Gondolom Zayn nem akart egyedül jönni. Egyáltalán minek van itt? Lehetetlen, hogy máris megtudta. Betty szavai jártak a fejemben, hogy nem tettem semmi olyat, ami rossz lenne. A halvány remény még élt bennem, hogy valahol, valamikor Ő újra az enyém lesz.
-Miért? - tette fel A kérdést Zayn
Abból, ahogyan nézett, és a hangjából tudtam, hogy mire érti. Képtelen voltam válaszolni, csak lehajtottam a fejem. Ezen még én sem gondolkoztam. Fogalmam sincs, miért tettem. Nem is gondolkoztam, a testi vonzalmam Niall iránt erősebb volt, mint a döntő képességem. Nem gondolkoztam, csak cselekedtem.
-Nem tudom. - néztem a szemébe
-Hát én tudom! - hangja egyre hangosabb lett - Te nem törődsz másokkal, csak magaddal. Csak arra törekedsz, hogy neked legyen jó. - kiabált
-Te is tudod, hogy ez nem igaz! - emeltem feljebb a hangom
-Nem? Á, persze, hogy nem. Három átkozott hónapja szenvedek miattad, te pedig lefekszel a legjobb barátommal! Három átkozott hónapja keresem azt az kiskaput, ami a békülést rejti! Három átkozott hónapja próbállak visszaszerezni!
-Te basztad el! - gyűltek könnyek a szemembe - Emlékszel még arra a napra? Nem? Hát én tisztán emlékszem minden apró pillanatára! A telefon beszélgetésre Perrievel emlékszel? Hát én arra is emlékszem! Tisztán emlékszem arra a mondatra, ami miatt összeomlott az életem! " Már nem sokáig lesz velem. Elhagyom, csak szeress! " Azelőtt sosem gondoltam volna, hogy egy pillanat alatt tönkremehet az életem, de átéltem! És most még engem hibáztatsz? Szingli ként feküdtem le vele, és ő sem csalt meg senkit! Akkor meg? Nem titkolom, hogy szeretlek. Tessék, kimondtam! De nem kérheted tőlem, hogy életem végéig szenvedjek miattad. Próbálok túllépni, érted? De hiába, mert akármit teszek, csak rád gondolok, csak te jársz a fejemben. De el kell felejtselek. Túl kell lépnem. Végeztünk Zayn. El kell fogadjam. - szinte már kiabáltam
-Igen? És én mit mondjak? Elegem van már belőled! Ha tényleg szeretnél, nem bújtál volna ágyba Niall-al. Így visszagondolva, ki tudja, lehet csak a hírnév miatt voltál velem !! Egy aljas ribanc vagy, semmi több! - ordibált
Nagy léptekkel közeledett felém, miközben kiabált. Minden szavánál hátráltam egy lépést, mígnem elértem a falat. Innen már nem volt hová mennem. Jobb kezét a magasba emelte, és egy lendítéssel meg akart ütni, mikor valaki lefogta. Megrémültem. Sosem láttam még ilyennek. Szemei elsötétedtek, teste megfeszült. Félelmetes volt a látványa. Féltem, sőt rettegtem tőle.
-Elég volt! - szorította Louis
Zayn teste elgyengült, szemei könnybe lábadtak. Én ott álltam nekidőlve a falnak, és rettegve pillantottam rá. Soha nem éreztem még ilyet azelőtt. Lábaim a földbe gyökereztek, és a félelem átjárta a testem. Figyeltem minden apró mozdulatát. A mellkasa föl emelkedett, majd le süllyedt, ahogyan kapkodta a levegőt. Néztem, hogy most mi fog következni. Szemei már nem voltak sötétek, inkább fakó barnák. Mélyen belenézett az én kék, rémülettel teli szemeimbe, és megszólalt.
-Alex.. - hangja elcsuklott, kezét az enyém felé nyújtotta
Még mielőtt megérinthetett volna, fölfutottam a szobámba, és magamra csuktam az ajtót. Hogy tehette ezt? Meg akart ütni. Sosem féltem még férfitól mostanáig. Amit az előbb láttam elgyengített. A sötét tekintete és a megfeszült teste. Hátborzongató volt számomra.

*Zayn szemszöge*

-Takarodj! - pofozott fel Betty - Takarodj a házamból, különben kihívom a rendőrséget, magán lak sértésért! Takarodj! Nem érted? - lökdösött az ajtó felé, miközben a könnyeivel küszködött
Egy állat vagyok! Hogy tehettem ilyet? Kezet emeltem egy nőre, ráadásul pont arra a nőre akit tiszta szívemből szeretek. Miket mondtam neki? Te Szent Isten! Soha nem gondolnám komolyan. Aljas ribanc? Ugyan dehogy! Én egy szörnyeteg vagyok.
-Nem így kellett volna. - oktatott ki Louis - Gondolj bele, ha nem vagyok ott, és nem állítalak le időben mi történt ..
-Tudom. - vágtam a szavába - Egy hülye barom vagyok. Louis, miért tettem ezt?
-Mert szerelmes vagy. - mondta egyszerűen
Milyen igaza van. Teljes szívemből szeretem Őt.

*Alex szemszöge*

-Nyisd ki az ajtót, kérlek. Elmentek. - bíztatott Betty

-Nem. Hagyj magamra.

-Alex, addig nem megyek el, amíg be nem engedsz.

Tényleg nem fog elmenni. Talán jobb, ha beszélek vele. Talán megkönnyebbülök.

Lassan odacsoszogtam az ajtóhoz, és átfordítottam a kulcsot. Betty azonnal a nyakamba ugrott és megölelt. Hosszú percekig csak öleltük egymást. Jó volt, hogy szavak nélkül is megért. 

-Félek tőle. - suttogtam a nyakába

-Ezt még meg fogja bánni, hidd el.

-Ne! - kaptam fel a fejem - Nem akarom, hogy még többet szenvedjen. Elég, ha soha többé nem látom. - bújtam vissza Betty nyakához

Így igaz, soha többé nem akarok hallani felőle, és látni se akarom.. Mostantól számomra Zayn Malik egy ismeretlen személy.

Nos, az előző részhez írt TIZENNÉGY hozzászólást, nagyon szépen köszönöm, és szerintem nem tettem túl magasra a mércét, mivel a 43 csoporttagból szerintem 12 nem olyan sok. Még egyszer köszönöm, nagyon jól esnek!! :)x

15 komment =  új rész