22.rész. Lefeküdtem a szerelmem legjobb barátjával.

Itt a friss rész, remélem elnyeri a tetszéseteket. ÍRJ megjegyzést.

Lefeküdtem a szerelmem legjobb barátjával. - Ez volt az első gondolatom, amikor kinyitottam a szemeimet reggel. Ráadásul van barátnője. Hogy lehettem ekkora barom? Hogy tehettem ezt? A bűntudat nem hagy nyugodni. Én nem érzek iránta semmit. Csak egy barát, semmi több.
-Senki nem tudhatja meg. - jelentettem ki
-Egyetértek. - vette fel a nadrágját
Én már rég felöltöztem, aggódtam, hogy Betty mikor jön haza. Nem akartam, hogy itt találja Niallt. Főleg, ha Harry is jön vele, és megtudja. Nem. Nem lehet. Nem szabad megtudja senki.
-Niall .. - néztem rá szinte könnyes szemekkel
-Sajnálom.
-Én nem akartam. - folyt le egy könnycsepp az arcomon
-Az én hibám volt. Kibuktam, mert .. - nem folytatta mondanivalóját
-Mert? - néztem rá kérdőn
-Mert Demi megcsalt, és szakítottunk. Nem is tudom miért ide jöttem, de nem bántam meg. Vagyis tudom, hogy te szereted Zaynt, és azt is, hogy ő is szeret téged, és ..
-Ő nem szeret. - vágtam a szavába
-Rosszul hiszed. Nap, mint nap azt hallom, hogy mennyire szeret, és hogy mennyire sajnálja a múltat. Hogy mennyire szeretne visszakapni, és, hogy mindent jóvá tenne. De legjobban az fáj neki, hogy ti csak barátok vagytok.
Képtelen voltam válaszolni neki. Elkövettem egy végzetes hibát, így sosem fogom már visszakapni. Hallottam, ahogy csapódik a bejárati ajtó, és Betty felkiabál.
-Megjöttünk !
Ne. Többes szám, vagyis Harry. Tudtam, hogy nem úszhatom meg balhé nélkül. Niallt otthagyva, zokogva futottam le a lépcsőn. Betty nem értette, de szorosan megölelt. Lépteket hallottam az emelet irányából, valószínűleg Niall az.
-Mi történt? - kérdezte zavarodottan Harry
Egyikünk sem válaszolt. Én egy picit eltávolodtam Bettytől, aki mélyen belenézett könnyes szemeimbe. Visszarántott, és nagyon szorosan megölelt.
-Semmi baj. - suttogta  fülembe
Én hangosan zokogtam, olyan rossz volt ez az egész. Miért tettem ezt? Harry, szegény ott állt és azt sem tudta mi történik. Rám nézett, majd Niallra, ismét rám, és ismét Niallra. Legalább három perc telt el így, mire rájött.
-Ti .. - kezdte el
-Kuss. - mordult rá Niall
Egy szúrós pillantást vetett Harryre, majd elment. Én még mindig Betty karjaiban voltam, és sírtam. Egyáltalán minek sírtam? Nem csaltam meg senkit. Három kegyetlen hónapja egyedülállóként élem a mindennapi életemet.
-Azt hiszem, beszélek vele. - indult el Hazz az ajtó felé
-Azt hiszem, ma csajos napot tartunk. - szorított meg Betty

*Harry szemszöge*

Niall után rohantam, szeretnék vele beszélni. Minek feküdt le Alex - el? Alex miért nem ellenezte? Szereti még Zaynt? Niall nem szereti Demit? Mi történt köztük, hogy Niall és Alex? Ezekre a kérdésekre mindenképp meg kell kapjam a válaszokat.
-Niall ! - szóltam az előttem rohanó fiúnak - Állj meg, nem bírok ilyen gyorsan menni!
Nem állt meg, csak lelassított. Egyértelmű, hogy nem akar velem beszélni. Futva tettem meg az utolsó lépéseket, majd a vállára tettem a kezeimet. Megállt, de nem mozdult. Elé álltam, hogy beletudjak nézni a szemeibe, de elfordította a fejét, arcán pedig legördült egy könnycsepp.
-Hibáztam. - suttogta
-Niall .. - kezdtem el
-Nem, Harry nem. Rossz döntést hoztam tegnap este, és a legrosszabb, hogy élveztem. Nem lett volna szabad. Az én kapcsolatomnak lőttek, és most talán tönkretettem azt a halvány esélyt is, hogy legalább Alex és Zayn boldog legyen.
-Niall, az emberek hibáznak. Mindenki a hibáiból tanul, ahogyan most te. Én is hibáztam. Rengeteg hibát követtem el, de mindegyikből tanultam. Alex és Zayn ki fognak békülni, mind ennek ellenére. Boldogok lesznek, és te is megtalálod majd azt az embert, aki mellett önmagad lehetsz, és önfeledten szeretni fogod.
-Én nem hiszek ebben. Én egyedül fogok meghalni 5 macskával egy eldugott helyen.
-Nem Niall, te egy gyönyörű nő, 2 gyerek és unokák mellett fogsz meghalni, bízz bennem. - mondtam neki, majd szorosan megöleltem

*Alex szemszöge*

-Nekem rózsaszín kell. - mutattam a vatta cukorra

-Nekem kék. - folytatta Betty

Kifizettük, és tovább sétáltunk.

-Tudod - kezdtem el a mondandómat - megbántam a tegnap estét. - hangom szomorkás volt

-Nincs mit megbánj, ennek meg kellett történnie. 

Szavai bíztatóak voltak, de a bűntudat szinte felemésztett.

-De nem bírom. - hajtottam le a fejem

-Alex, nem csináltál semmi rosszat.Tudtommal egyedülálló vagy, és Niall is az.

-Tegnap este óta. - vágtam a szavába

-Az nem lényeges. Nincs barátnője, tehát nem csinált semmi rosszat, és te sem.

Talán igaza van, talán nem is vétkeztem akkorát. De én mégis úgy érzem. Olyan rossz. Nem tudom mit tegyek. Anya tudná, ha itt lenne. Annyira hiányzik. Mindig tudta mit kell tenni, bármekkora is volt a probléma. Átkozom azt a napot, átkozom azt aki miatt, már nincs többé.

-Jó ez az epres hideg cappuchino, vagy mi. - ízlelgettem az említett italt

-Maradok a csokisnál. - kuncogott Betty

-Az sem lehet rossz, csak mondtam.

-Be ne sértődj. 

-Én soha! - nevettem

-Díííínóóóó! - nyújtotta ki a nyelvét

-Fogd be te mókus.

Mind a ketten nevettünk, mivel ezeket a beceneveket még alsóban adtuk egymásnak. Így visszagondolva, azok voltak a szép idők. Nem voltak gondok, se szerelmi problémák. Csak mi és az életre szóló barátságunk.

-Ideje lenne hazamennünk. - váltott témát Betty

Fölvettük a kabátjainkat, és taxiba ültünk. Egészen hazáig csendben voltunk, és a házba is nevetve mentünk be. Ám amikor megláttam a nappaliban, az ideges és egyben szomorú arcot, lefagyott a mosolyom. Tudtam, hogy egy hatalmas veszekedés van készülőben.

Ezentúl így fogok minden megjegyzésre válaszolni, a rész végén. 

Köszönöm mindenkinek, nagyon sokat jelent. :)x

12 komment = új rész