28.rész. Ő mostmár az enyém.

Meghoztam a várva várt részt! 

Köszönöm a komikat, és a 40 (!!!) feliratkozót!

FIGYELEM! A rész 16+ -os. Saját felelősségre olvassátok el! 

Millió puszi!

U.i. : Kommentelni!

ZENÉVEL OLVASD !!!

Elgondolkoztam az életemen. Betty természetesen most is mellettem állt. Örülök, hogy mindig számíthatok rá. Ő a legjobb barátom, a lelki társam, a testvérem. Ő az, aki tényleg mindig velem van.

-Minden egyes ember, csak ember. Ennél te sem vagy több, és ő sem kevesebb. Hibáztatok mind a ketten, de szeretitek egymást. Lépjetek túl rajta, és legyetek boldogok. Együtt.

Liam szavai gondolkodásra késztettek. Igaza van, de ez nem olyan egyszerű. Legszívesebben minden érzelmem eldobnám. A tengerbe vetném őket, hogy sodorják a hullámok. Hogy ne legyen több érzelem, hogy rideg, kőszívű legyek. Hogy többé senki se tudjon bántani.

Légzésem egyre gyorsabb lett, pulzusom az egekbe repült. Szeretnék vidám lenni, szeretnék önfeledten nevetni, szeretnék őszintén mosolyogni. Szeretnék szeretni.

-Boldog akarok lenni! - suttogtam

Szaggatottan vettem a levegőt, és végig gondoltam, mi is történt velem az utóbbi hónapokban. A koncert, mely megváltoztatta az életem. A csók, mely igazi volt. Az utazás, mely megrendítő volt. A nő, mely ráébresztett arra, hogy mennyire hiányzik a húgom. A szerelem, mely egyre erősebb, s a fájdalom, mely nem enyhül.

*Betty szemszöge*

Nem lehet. Nem nézhetem végig, ahogy a legjobb barátnőm miatta szenved. Szeretik egymást, muszáj valamit tennem! Alex nem ezt érdemli. Nem tudom, hogyan lehetett egy olyan emberből, mint Zayn, ekkora tuskó. Nem értem miért tette ezt. Miért nem szereti végre őszintén Alex -et. Miért tette tönkre, ha tényleg a mindene. Legalábbis az ő állítása szerint. Most haragszom rá, de ha tényleg szereti Őt..

-Betty! Valami baj van? - ölelt át az a személy, akit mindennél jobban szeretek

-Dehogy! - tettettem a mosolygást

-Betty. - nézett rám komolyan

Úgy imádom. Soha nem tudnék neki hazudni, túl jól ismer. Soha nem tudnék rá haragudni.. Annyira tökéletes.

-Harry. - suttogtam - Nem bírom. Olyan rossz, hogy Alex és Zayn nincsenek együtt. Hogy szenvednek.. Igaz, most haragszom Zayn -re, de..

-Nyugodj meg. - nyomott egy puszit az arcomra - Minden rendbe fog jönni. MA ki fognak békülni.

-Remélem. - sóhajtottam

-Biztosan. - nézett mélyen a szemembe, majd megcsókolt

Bízom benne, hogy Harry -nek igaza van, és Zayn nem fogja elszúrni. Remélem Alex nem lesz makacs.. A ma esti vacsora tökéletes kell legyen.

*Alex szemszöge*

Nem hiszem el! Haragszom rá, sőt úgy érzem, hogy gyűlölöm.. De mégis.. mégis szeretem Őt.

Kopogtak. Jajj ne! Most egyedül szeretnék maradni, nem akarok senkit látni, és nem akarok senkivel se beszélni.

-Hugii! - kiabálta vidáman Betty

A hangja mosolyra késztetett. Tele volt vidámsággal, de mégis együttérző volt.. Mint aki a lelkembe lát.

-Gyere be! - nyitottam neki ajtót

Ő volt az a személy akire ebben a pillanatban szükségem volt, annak ellenére, hogy egyedül akartam lenni.

-Tehát.. - kezdte el mondókáját - Mit csinálsz? Hogy vagy? - ült le az ágyamra, és bekapcsolta a laptopomat

Betty mindig is otthon érezte magát a szobámban, de ez kölcsönös volt.

-Te szívtál valamit? - néztem rá kitágult szemekkel

-Levegőt. - nevetett

-De abból túl sokat. - kuncogtam

-Eskü többet nem szívok! - emelte fel kezeit

Komolyan mondom, a legrosszabb pillanataimat is vidámmá tudja varázsolni. Imádom ezt a lányt.

-De bolond vagy! - löktem le

-Megmondalak Kevinnek! - háborodott fel

Csak nevetni tudtam rajta. Fel akart vidítani, annak ellenére, hogy tudta, talán lehetetlen. Tizenegy év alatt nem volt olyan helyzet, hogy ne tudjon mosolyt csalni az arcomra. Tökéletes barát.

-Szóval mit csinálsz ma? - ismételte meg önmagát

-Azt terveztem, hogy elmegyek sétálni Molly -val és este bedőlök az ágyba.

-Tökéletes! - pattant fel - Vagyis.. izé! Vidd el légyszi a kutyakozmetikushoz is. Köszi. - siettetett le a lépcsőn

Ez furcsa. Betty nem szokott így viselkedni. Gyanús ez nekem. Nem akarok semmi "Legyél boldog Alex!" vagy "Péntek van, érezd jól magad!" meglepetés bulit. Semmi kedvem hozzá, csak sétálni akarok, majd lefeküdni aludni.

*Zayn szemszöge*

Félek. Mi lesz ha elszúrom? Alex túlságosan jószívű, én barom pedig mindig elszúrom. Szeretem Őt. Ez az este különleges kell legyen. Nem tudom hogyan köszönhetném meg nekik. Alex.. egyszerűen meghalok, ha nem lehet mellettem, ha nem érezhetem, hogy az enyém. Csak az enyém. Na és Betty, a legjobb barátnője, végig nézte, ahogy szenved. Harry -ről ne is beszéljek. Ahelyett, hogy élvezhetnék az életet, folyton minket próbálnak összehozni. Egy barom vagyok. Egy hatalmas barom, aki nem csak a saját életét tette tönkre, hanem mindenkiét. Viszont ma.. Ma minden megváltozik. Alex -nek muszáj megbocsájtania. Ha mégsem, nincs értelme annak, hogy tovább éljek. Nem tudnék mással lenni. Én csak vele akarok élni, csak Őt szeretem. Sőt.. Bármit megtennék érte. Tudom, hogy sokat vétkeztem, tudom, hogy rosszat tettem, de ma mindent meg szeretnék változtatni. Ezen az estén minden helyre jön. Érzem... Tudom.

-Betty! Segíts! Nem akarom elrontani a spagettit! Hogy kell megfőzni? Ez a víz jég hideg, így jó? Kell bele só? Esetleg cukor? Vagy pirospaprika? Nem tudok főzni! Betty!

-Zayn! Ezt te sem gondolod komolyan! Az aragázra fel teszed főni a vizet. Egy csipetnyi sót szórsz bele, és amikor forró a víz, bele teszed a tésztát. Ezt még egy óvodás is meg tudja csinálni. - nevetett

A főzés tényleg nem az erősségem, de egy spagettit én is meg tudok csinálni. De így egyszerűbb. Betty megcsinálja a vacsorát, amíg én előkészítem a teraszt. Rég voltam ennyire izgatott. Tetszeni fog neki? Kibékülünk? Minden rendbe jön? Istenem, kérlek segíts! - kérleltem a fentlevőt. 

-Itt vannak a gyertyák. - tett le egy hatalmas dobozt elém - Pontosan kilencvenkilenc darab és egy hatalmas az asztalon. A virágok fél órán belül megérkeznek. Sok sikert haver! - veregette meg a vállam, és már el is ment.

A megterített asztal köré elhelyeztem minden egyes rózsa illatú gyertyát, és közben megérkezett a vörös rózsa is. A kedvence. Imád mindenféle virágot, de a rózsa az örök kedvence marad. Emlékszem, még nyáron, mikor Romániába utaztunk, és felkerestük őket, felcsillant a szeme a virág láttán. Bár ő próbálta ezt leplezni, én mégis észrevettem. Az a ragyogás, mely szemeiben rejlett, elárult mindent. Minden érzelmet s gondolatot. Talán már akkor tudtam, hogy ő az, aki mellett le fogom élni az életem.

-Gyere, kész a vacsorátok. - szólt hozzám a barna hajú lány.

-Betty! Én szeretem őt. - suttogtam

-Tudom. Hidd el, ő is téged, csak fél. Fél a csalódástól, fél a bánattól. de legfőképp a szerelemtől fél.

*Alex szemszöge*

Lassan sétáltam hazafelé a sötétedő úton. A nap utolsó sugarai világították meg az arcomat, a madarak halk dallamos "beszéde" hallatszott. Egy ideális tavaszi este. Gyönyörű ez a város. Rengeteg emlék köt ide. Lehet, hogy a nagy részük nem túl vidám, de volt sok szép pillanatom is. A régi emlékek, melyeket nem lehet újra átélni...

Molly -t elengedtem az udvaron, majd előkotortam a kulcsom. Behelyeztem a zárba és elfordítottam. Bementem a házba, de nem az fogadott, amire vártam. Csönd. Nyomasztó csönd volt a házban. Körbenéztem az egész lakásban, az emelettől kezdve egészen a pincéig, merthogy van pincénk is, de semmi. Ki tudja, lehet, hogy a teraszon pihennek. 

Unottan kivonszoltam lusta lábaimat az előbb említett teraszig és könnyek gyűltek a szemembe. A hold fénylett az égen, és gyertyák tucata világította meg a helységet. Ő egy hatalmas csokor virággal állt előttem. Az asztal meg volt terítve, megjegyzem elég elegánsan, és az asztalon is virág pihent. Meg kell mondjam, gyönyörű.

-Menj el. - mondtam halkan.

-Mi? - sápadt el az arca.

-Menj el! - ismételtem meg magam, de ezúttal hangosabban.

*Zayn szemszöge*

Szavai szíven döftek. Hirtelen támadtak rá nyugodt elmémre, mint égből a villámcsapás. Egy kérdés. Egy szó. Miért? Miért utasít vissza? Nem szenvedtünk már eleget? Nem volt még elég? Kinek jó az, ha mind a ketten szomorúak vagyunk? Kinek jó ez a sok bánat? Kinek jó ez a rengeteg fájdalom? Miért ilyen makacs?

-Nem. - mondtam határozottan

Arckifejezése meglepetté vált, biztos arra számított, hogy elmegyek, ismét. De nem. Nem most, nem ma, és nem itt. Szeretem őt, és nem mozdulok innen, amíg az enyém nem lesz.

-Menj el. - ismételte szavait.

-Nem megyek sehova. Szeretlek. Nem akarok tovább nélküled élni. Elegem van a folytonos vitákból, boldog akarok lenni! Veled. Hibáztam Alex! Rengeteg hibát követtem el, de megbántam! Tudom, ez nem elég, de nélküled nem megy. Nélküled nem tudok megváltozni. Nem tudok jobb lenni! - léptem közelebb

Nehezen vette a levegőt, már szinte zihálva. Ismét beszédre nyílt a szája, ismét el akart küldeni. Nem. Nem engedhetem. Egy határozott mozdulattal magamhoz húztam és megcsókoltam. A csókom talán még sosem volt ilyen őszinte, talán még sosem volt ilyen szerelmes, mint most.

Gyengéden beleharaptam ajkaiba, harcolva a bejutásért. Nem engedte. Bár a csókunkat nem szakította félbe, nem engedett be. Még egyszer beleharaptam ajkaiba, ekkor ellágyult, és bejutást nyertem. Nyelveink vad, tüzes táncot jártak, végig simítottam oldalát. Beleremegett, ez a gyengéje. Eltolt magától.

-Ne. - zihált

-De. - suttogtam

Ismét csókban forrtunk össze. 

Pólója alatt megsimítottam a hátát, belezihált csókunkba. Óvatosan meghúzta a felsőm alját. Ő mostmár az enyém. 

Felemeltem fenekétől fogva, lábait a csípőm köré fonta. de csókunk sértetlen maradt. Bevittem a földszinti szobába. Lassan lefektettem az ágyra. Pólóját gyorsan levettem, majd a földre dobtam, élvezte. Lehámozta rólam a fekete anyagot és látva felsőtestem sóhajtott egyet. Elmosolyodtam. Rövidnadrágját egy egyszerű mozdulattal eltávolítottam, fehérneműben feküdt előttem. Hirtelen felpattant és fordított a helyzetünkön. Lovaglóülésben a csipőmre ült. Szemei csillogtak, teste remegett. Bizonytalan volt. Bólintottam, ezzel bíztatva Őt. Lehajolt hozzám, apró csóknyomokat hagyott a nyakamon és a számon. Mellkasomat végigpuszilta, szívemnél elidőzött. Tetszett. Apró kezeit végigsimította kockáimon, viszont az alhasamnál megállt. Mély levegőt vett, majd remegő kezével kigombolta nadrágomat. Megemeltem a csípőmet, ezzel segítve Őt. Miután levette farmerem, felültem. Magamhoz szorítottam, beszippantottam illatát. Visszafektettem az ágyra. Mellkasa gyorsan emelkedett, s süllyedt. Kívánt engem.

Szívni kezdtem az érzékeny nyakát. Felszisszentett, de nem állított le. Megérintette a sajogó bőrt, és elmosolyodott. Szerintem élvezte. Vigyázva matattam melltartója kapcsával. Pántjait lassan lehúztam a vállán, majd a földre dobtam. Pontosan ugyan úgy nézett ki, mint a legelső alkalomkor. Arcát ellepte a pír, s fehér fogai látszódtak mosolya alatt. 

Felült hozzám, megcsókolt, majd áttért a nyakamra. Tudtam, hogy ezt vissza kapom. Ajkai lágyan tapadtak a vékony bőrrétegre, kínzott engem. 

Vele együtt visszadőltem a selyemhez hasonló anyagra, és csókokkal hintettem be törékeny testét. Kulccsontjára lehelltem egy "szeretlek" - et, beleborzongott forró lehelletembe.

-Ne kínozz. - suttogta, miközben melleit masszíroztam, s alhasát csókolgattam - Kérlek. - zihálta.

Megnyaltam az ajkaimat és óvatosan lehúztam a bugyiját. Számat végighúztam belső combján, majd fölemelkedtem és megcsókoltam. Újra fordított a helyzeten, és ő került fölém. Megfogta boxerem szélét és remegő kezekkel távolította el azt. Megöleltem. Testünk minden porcikája érintkezett. Szíve hevesen vert, szorosan ölelt magához. Az ölemben ült. Mind a ketten meztelenek voltunk, de nem tettünk semmit. Nem is volt szükséges, szeret engem, és vissza kaptam Őt. Hangosan lélegeztünk, Ő a nyakamba fúrta arcát. Egyre lassabban vette a levegőt. Kezdett lenyugodni. 

-Tudd, hogy mindent sajnálok, és szeretlek. - suttogtam a fülébe 

-Mindennél többet jelentesz nekem.

Ölelve egymást dőltünk hátra. A puha paplant magunkra húztam. Így aludtunk el, szorítva egymást, úgy, hogy nem történt köztünk semmi.