29-30.rész. + Búcsú

Hát ez is elérkezett.. Nem fogok ide kisregényt írni, hisz a bejegyzés végén a Búcsú címszó alatt mindent megtaláltok..

29.rész. 

ZENE! Figyelem, ha vége, indítsátok újra!!!!!!

Tizenhárom évvel később

Mennyi minden történik, mindössze röpke tizenhárom év alatt. Szerelembe estem, és innen már nincs kiút. Emlékszem még a találkozásunk napjára. Már akkor teljesen elvarázsolt, még akkor is, ha mély sebet vésett a szívembe. Egy olyan sebet, amelyet életem végéig magammal hordozok. Még így évek múltán is fáj, ha belegondolok. De ami volt, elmúlt. Azóta már boldog házasságban élünk. Már hét éve, hogy kimondtuk a boldogító Igen -t, de mintha csak tegnap történt volna. Felejthetetlen pillanat volt mindannyiunk életében. 

Betty és Harry kilenc éve élnek együtt házaspár ként, és van két gyönyörű gyermekük. A tizenhárom éves Edward, - mert ő hamarabb megszületett, minthogy össszeházasodtak volna - és a tizenegy éves Bella. Mivel Betty hatalmas Alkonyat rajongó, így kedvenc szereplőiről nevezte el gyermekeit, Harry beleegyezésével. Természetesen Ők nem egy vámpír-halandó szerelmes életét élik, hanem két tesvérét, akik vigyáznak egymásra.
-Anya, anya! Menjünk a játszótérre, kérlek! - szalad felém Jessica
Ő az én lányom. A mi lányunk. Mindössze négy éves, de több szeretet rejlik benne, mint sok más felnőttben összesen. Hosszú sötét barna haja derekáig ér, és hatalmas tengerkék szemei ragyognak mint a csillagok. Gyönyörű arcvonásait édesapjától örökölte, egy tökéletes gyermek. A 'családunkban' Ő  a legfiatlabb.
Liam és Danielle tizenegy éves kisfia, Adam, inkább Liam -re hasonít, míg Eleanor és Louis tíz éves kislánya, Lily, El vonásait örökölte, bár a szemei Louis -ra emlékeztetnek. Niall évekkel ezelőtt összejött Ashley -vel és jelenleg két gyermeküket nevelik boldog házasságban. Liam és Jade Horan -t.
-Kicsim, majd később, rendben? - vettem fel az ölembe
-Miért nem most? - görbítette le ajkait - Betty néni és Harry bácsi most viszi el Edwardot és Bellát. - gyűltek apró könnyek gyönyörű szemeibe
-Anyának fáj a feje. Megígérem, később lemegyünk a játszótérre és fagyit is kapsz.
-Már megint a fejed? - nyitott be Betty
Sajnos ez a hasogó fejfájás már hónapok óta kísért. A semmiből jön, és leterít. Olyankor úgy érzem, itt a vég, aztán egyik pillanatról a másikra elmúlik, mintha mi sem történt volna. Viszon volt, hogy ájulásom a kórházba vezetett, ahol az orvosok nem diagnoztizáltak semmit. " Egy egyszerű fejfájás. " - Ismételték folyton. Hogyne. Egy olyan fejfájás mely havonta körülbelül háromszor csap le rám. Mely havonta próbál elvinni engem. Senki nem tudja milyen, senki nem tudja mennyire fájhat. Sokszor úgy érzem, már tényleg nincs sok hátra, és valami mégis itt tart. Valami még sem enged elmenni.
-Most valamivel enyhébb. Valamivel jobb. Nem is tudom. - sóhajtottam
-Jessica, mi lenne ha eljönnél velünk és sétálnánk egyet játszás előtt? - hajolt le Betty, a mostmár földön álló Jessica -hoz
Az eddigi komor arára egy hatalmas mosoly rajzolódott, pupillái kitágultak. Egyből felém fordult, hogy válaszát én adjam meg helyette.
-Anya, ugye mehetek? Kérlek? Lécci, naa!! Jó leszek! Tudod, hogy jó vagyok! Egy igazi angyal! Kérlek! Anya! - ugrált előttem
Nevetve bólintottam, mire Ő kiszaladt.
-Ha jön velünk, akkor most hova szaladt?
-Tudod, néha azt hiszem, hogy a te lányod, mivel naponta minimum háromszor átöltözik. - nevettem
-Keresztlányom. Nem baj, ha hasonlít rám. Nekem büszkeség. - ölelt át - Este jövünk. - ment ki a szobából

-Alex, hol van Jessica? El szeretném vinni moziba, mivel most jelent meg az Aranyhaj és a nagy gubanc harmadik része 3D -ben, és ma van a premier. - érdeklődött Zayn
-Hát erről lemaradtál. Bettyvel, Harryvel és a kicsikkel elment a játszótérre meg fagyizni. Majd legközelebb.
-És te miért nem mentél? - fürkészte arcomat
-A fejem. - gyengültem el
Megint olyan, mint régen. A fejfájás. Most pusztítóbb, mint valaha. Éreztem, hogy szétszakad a fejem. Szemeim összeszorítottam és ordítottam. Arcomon könnyek folytak végig. Talán ez rosszabb, mint a halál. De ha meg kel halnom miért vagyok még mindig itt? Vagy ha életben kell maradnom, akkor miért engem gyötör ez a betegségnek mondható, orvosok által nem ismert fájdalom? Nem akarom ezt! Nem akarom, hogy fájjon!
-Alex! - hallottam Zayn kétségbeesett hangját, de már késő volt. Minden elsötétült és elhalkult.

***

Itthon ébredtem. A napsugarak simogatták arcomat, az ablak és a selyemfüggönyön keresztül. Gyengén pislogtam párat, míg kitisztult a látásom. Körbenéztem, de sehol nem volt senki. Testem elgyengült volt, fáradtnak éreztem magam. Még vettem pár mély levegőt, mielőtt felálltam volna. Erőt vettem magamon, és lábaimat a hideg padlóra eresztettem. Felszisszentettem érezve a hideget, ami átjárta a testem. Nehezen testem egész súlyát lábaimra eresztettem, és remegve tettem meg az első lépéseimet. Körülbelül három, vagy négy megtett apró lépés után lábaim megerősödtek. Bátran lépkedtem a szobában, majd kimentem az emeleti folyosóra. Üres volt, nem volt itt senki. Kezdtem azt hinni, hogy az egész ház kihalt, és egyedül vagyok. Ám ekkor meghallottam egy halk hangot a nappali irányából.

-Aggódom. Már hónapok óta küzd ezzel a fájdalommal, Zayn. - hangját tisztán hallatszott, hogy sír

-Nem lesz semmi baja. Nyugodj meg. Jól van.

-Nincs jól! Hát nem látod, hogy szenved? Képtelen vagyok elengedni Őt. - zokogott

Elengedni? Ezt mégis hogy érti? A fejfájás nem halálos, igaz, nem kellemes, de nem halálos. Lesétáltam a lépcsőn, s hirtelen három szempár szegeződött rám. Betty -é kisírt volt, Zayn -é bánatos, Harry -é pedig rettentő szomorú. Nem értem őket, jól vagyok.

-Ne aggódjatok értem, nincs semmi bajom. - mosolyogtam irányukba

Betty örömkönnyeivel eláztatva ugrott rám, és szorított magához. Az ölelése most teljesen más volt. Aggódó és szomorú, de őszinte. Karjaiban boldognak éreztem magam, felszabadultnak. Miután kiszabadultam Betty öleléséből odamentem Harry -hez is. Bíztatóan rámmosolygott és megölelt, s én tovább lépkedtem Zayn -hez. Arca nyugodságot tükrözött, de a szemei bánatot, félelmet és szerelmet. Mielőtt megszólalhatott volna megcsókoltam. Ajkaink körülbelül két, talán három percig voltak összetapadva, majd elváltak egymástól. Arcát nyakamba fúrta, és egy " Nagyon szeretlek. " - et mormogott bőrömbe. Lassan szétváltunk, és mélyen egymás szemébe néztünk. 

Kijelenthetem, hogy mindannyian felnőttünk. Nem vagyunk már tizennyolc-tizenkilenc éves gyerekek, akik szerelmet akartak. Felnőtt emberek vagyunk, érett gondolkodással. Szülők vagyunk imádnivaló gyermekekkel, és barátok vagyunk, őszintséggel.
-Mi most elvisszük a gyerekeket moziba, mivel tegnap nekem nem volt rá lehetőségem. - indult el Zayn, Harry -vel az oldalán
Fölmentek az emeletre és a három "angyallal" tértek vissza. Igen, Ők a mi angyalaink. El sem tudnám képzelni az életem gyermekek nélkül. Velük minden jobb, minden szebb, minden boldogabb.
-Sziasztok! - csapták be a bejárati ajtót

*Betty szemszöge*

Nem szeretem Alex -et betegnek látni. Ilyenkor sápadt az arca, már szinte fehér és búskomor. Mosolya nem őszinte, annál inkább erőltetett.
-Tartsunk csajos napot! - adtam az ötletet
-Rendben. Rég volt már, hogy csak mi ketten legyünk, gyerekek és pasik nélkül. - vigyorgott
Tényleg rég volt. Mióta családot alapítottunk nem tartunk annyi csajos estét, de ugyanúgy szeretjük egymást. Együtt élünk egy hatalmas házban, így mindig van időnk egymásra. Igaz, hogy az életünk fenekestül ferfordult, de mi akkor is itt vagyunk egymásnak. Örökké.
-Na mesélj már! - nyaggattam
Ott ültünk a kanapén, dobozos fagyival a kezünkben és TV -t néztünk. Hiába is, van ami sosem változik! Tényleg hiányoznak a régi idők, de boldog vagyok. Boldog, mert itt van velem, éjjel-nappal. És hiába van családunk, mi ugyanazok az őrültek vagyunk, mint akik voltunk. Ha ketten vagyunk, és nincs senki körülöttünk, elszabadul a pokol.

-Mit meséljek? Mindenről tudsz.
-De mi van ezzel a fejfájással? - érdeklődtem tovább
-Nem tudom. Mostanában egyre roszabb, egyre jobban gyötör. Nagyon fájdalmas, Betty. Nagyon. - szemeibe könnyek gyűltek - Néha úgy érzem, hogy nem bírom, hogy meghalok.
Szavai megrémítettek. Nem mondhat ilyet!
-Minden rendben lesz! - öleltem magamhoz, hogy ne lássa könnyeimet
-Remélem. - sóhajtott - Hoznál nekem egy pohár vizet? De mielőtt elmennél had mondjak valamit. Köszönettel tartozom. Köszönöm, hogy miattad van ilyen életem, és köszönöm, hogy itt vagy nekem. Nélküled nem tudom, hogy hol lennék most. Neked tartozom köszönettel, hogy akkor, ott, nem haltam meg. Neked tartozom köszönettel, hogy erős maradtam, és neked tartozom köszönettel, hogy itt vagy, és hogy szeretsz.
Szó nélkül felálltam, és lassan kisétáltam a konyháig. Szavai sírásra késztettek. Mindig ilyen volt. Mindig elmondta, hogy mennyi mindent köszön nekem, pedig én tartozom neki hálával.
 Elővettem egy poharat, majd megengedtem a csapot. A poharat a víz folyása alá helyeztem, így megtöltve azt. Megtöröltem az üveg tárgyat, mivel oldalán lecsorgott a víz. Miután megszárítottam az imént említett tárgyat elindultam vissza, a nappaliba. Belépve láttam, hogy Alex szemeit lehunyta, kezei erőtlenül pihentek teste mellett. Feje hátra volt hajtva, mellkasa nem emelkedett. A pohár kicsúszott kezeim közül, apró darabokra tört. Nem figyelve semmire rohantam oda hozzá. Nem volt pulzusa, nem lélegzett, és a szíve sem vert. Ujjai hidegek voltak. Összetörtem. Zokogtam, ordítottam, vergődtem. A szívem apró darabokra hullott mindössze pár másodperc alatt. Képtelen voltam felfogni, hogy örökre elment.

30. rész.

ZENE!! Figyelem, ha vége, indítsátok újra!!!!!!!

Nem! Egyszerűen képtelen vagyok felfogni! Örökre elment! Ez nem lehet, ez lehetetlen! Nem akarom! Nem bírom ki nélküle! Nem akarom kibírni nélküle! Mindenre emlékszem. Minden egyes szavára, minden egyes mosolyára, minden egyes könnycseppjére, minden egyes ölelésére. De nem láthatom őt soha többé boldognak vagy szomorúnak. Nem érezhetem soha többé védelmező ölelését. Képtelen vagyok így élni! Ha visszagondolok, akárcsak néhány pillanatra, néhány percre az életünkből, olyan, mintha szíven szúrnának egy késsel, és meg is forgatnák azt. Fájdalmas, elviselhetetlen érzés! Képtelen vagyok felfogni, képtelen vagyok ezt elfogadni!


" -Ezt nem kellett volna. Nem tudjátok milyen érzékeny. Nem tudjátok, hogy mennyire odavan értetek. Nem tudjátok, hogy ha valaki valami rossz szót mert szólni rólatok, azonnal vitatkozni kezd, majd otthon kisírja magát. Gratulálok! Legyetek büszkék magatokra! Most elrohant és azt sem tudom hova, mert a hotelbe biztos nem. Én csak örömöt akartam neki okozni, hisz évek óta erre várt, de ti ... nagyot csalódtam bennetek  fiúk. "

" -Hééy!! Nehogy már 5 barom miatt bánkódj. Gyere le, olvass be nekik és élj! Tudod azt a közös tetoválást nem hiába csináltattuk. - nyújtottam felé a karomat. "

" -Odamegyek hozzá, megpróbálok vele beszélni. - szólalt meg Zayn
-Ne. - állítottam meg - Nem ismered. Egy szót sem fog szólni, úgy fog tenni mintha nem is léteznél. Ilyenkor nincs mit tenni, csak mellette kell lenni.
-Attól nem lesz jobb.
-Tudom, de ő ilyen. - mondtam "

" Hisz bárhol legyek, bármilyen állapotban, tudom, hogy rá számíthatok! Alex az, aki kiáll mellettem, akkor is ha nincs igazam, aki hülyét csinál magából mindenki előtt ha ciki helyzetben vagyok, aki...ő az aki megmutatta nekem az ÖRÖKKÉ szó jelentését. "


" Nem akar beszélni velem, hát itt fogok várakozni a szobája előtt. Előbb - utóbb úgyis kijön.
-Nem akarsz lefeküdni? Fáradtnak tűnsz. - ölelt meg Harry
-Fáradt is vagyok, de nem hagyom magára. De te menj feküdj le. Parancs. "

"  -Te vagy a legjobb barátnőm!
-Te is nekem! - mosolyogtam
-Örökre?
-Örökre."

" Drága Betty! Ha ezt olvasod, elértél az album utolsó lapjára. Ezek a képek csak apró - apró részletek a közös életünk egy-egy napjából. Mindig velem voltál jóban - rosszban, happyben - depiben, lazán, faszán DE IGAZÁN!! Ne feledd, a kép hallgat, az emlék mesél!! Szeretlek te mókus! :* Mindig veled leszek, mindig számíthatsz rám!!! ÖRÖKKÉ!!!! "

" Alex a mélybe vetette magát, én pedig gondolkodás nélkül ledobtam a táskám, benne a telefonommal a híd alatti folyó menti partra, majd Alex után ugrottam. Hasznos, hogy négy éve jártam úszni. Leugrottam és a lehető leggyorsabban úsztam Alex után. Csak remélni mertem, hogy minden rendben lesz."

"  -Te meg Perrie. Az történt! Nem is tudom mit keresel itt, mehetsz...Perrie már biztosan vár. - fakadtam ki magamból
-Betty. - szólítotott halkan Eleanor
-Stabil az állapota. - jelentettem ki "

" -Nyisd ki az ajtót, kérlek. Elmentek. - bíztattam

-Nem. Hagyj magamra.

-Alex, addig nem megyek el, amíg be nem engedsz. "

" Rettenetes itt várakozni, úgy, hogy semmiről sem tudunk. Az orvosok konkrétan hozzánk sem szólnak, és ez idegesítő. ... Muszáj kiderítenem, hogy mi van vele, nem ülhetek itt tétlenül. Beleőrülök a várakozásba. "

" -Csakis érte. - szóltam bele a telfonba, egy sóhaj kíséretében

-Köszönöm. - suttogta

 ....

 -Harry, kérlek! Alexért! - néztem rá hatalmas szemekkel

-De ..
-Kérlek! - léptem közelebb - Tudod, hogy én sem szívesen teszem. "

Ezek csupán apró emlékek, de örökre a szívemben élnek. Itt bent, mert Ő az, aki felejthetetlen számomra. Ő az, aki mindig itt volt velem, és itt is lesz. Egy angyal, mely utamon fog kísérni egészen a végsőkig.

Olvasva a reggeli szennylapokat, könnyeztem, zokogtam.


" Alex Malik utolsó szavai legjobb barátnőjéhez szóltak! Nem tudni mi okból, és hogyan halt meg Zayn Malik felesége, de mindenki tudja, hogy utolsó szavait Betty Styles halhatta: Köszönettel tartozom. Köszönöm, hogy miattad van ilyen életem, és köszönöm, hogy itt vagy nekem. Nélküled nem tudom, hogy hol lennék most. Neked tartozom köszönettel, hogy akkor, ott, nem haltam meg. Neked tartozom köszönettel, hogy erős maradtam, és neked tartozom köszönettel, hogy itt vagy, és hogy szeretsz. - Alex bizonyára tudta, hogy közel a vég, így az utolsó embertől akkit látott, el tudott búcsúzni. Mrs. Malik halálát egy világ gyászolja."

" Tömegbotrány - Szeptember 25. -én elhunyt Alexandra Elizabeth Malik. A barátok, családtagok, és a mindössze négy éves kislánya (Jessica Malik) is fájó szívvel búcsúzott. A directinerek már három napja virrasztanak szerte a világon. Tény, hogy mindenki szerette, és tisztelte Őt. A Malik, és a One Direction "család" rengeteg együttérző üzenetet kapott, bár nem segített rajtuk. Zayn azt nyilatkozta, hogy felesége halálával az ő lelkéből is távozott egy darab. Megrendítő. Szerkesztőségünk ezúton szeretne Őszinte Részvétet nyílvánítani minden hozzátartozó számára. Ezzel együtt, Alxandra legjobb barátnője is nyilatkozott nekünk, ami inkább egy üzenet az elhunyt számára. Betty Styles ezekkel a mondatokkal zárta a nyilatkozatot: - Hamarosan találkozunk Alex. "

Búcsú

Mint mindennek az életben, ennek a történetnek is elértünk a végére. Nem is tudom hol kezdjem.. Miért kezdtem el írni? Mert a barátaim azt mondogatták: Neked muszáj írnod! Igazából még ezek után sem akartam elkezdeni, aztán eszembe jutott, hogy írhatnék egy nem megszokott történetet. Nem tudom, hogy ez mennyire valósult meg. Egy történetet egy olyan barátságról, melynek sosincs vége! Mely kitart a végsőkig. Nem kitalált barátságról, hanem egy valódi, egy igaz testvériségről. Ebben a blogban a valódi érzéseimnek a 60% -a le van írva. Őszinte érzések, amelyeknek ki kellet szabadulni szívem rabságából.
Köszönettel tartozom. Elsősorban annak a személynek aki miatt megszületett a Give me love. Egy barát, egy lelki társ, egy testvér. Tudom, hogy most ez olvassa, és potyognak a könnyei. Egy üzenet: Köszönöm. Mindent köszönök! Szeretlek, sis.!  Tudom, hogy Ő ebből a pár szóból mindent értett! Másodsorban köszönettel tartozom azoknak, akik nyomon követték az írásomat. Vannak olyanok, akik már a bevezető óta hű olvasóim, és vannak olyanok, akik idő közben csatlakoztak hozzám. Igen. Aki olvassa ezt a történetet, az hozzám tartozik. Köszönöm a feliratkozókat, és a megjegyzéseket! Rengeteget jelentettek nekem!
Remélem, hogy majd az idő folyamán, ha valaki rátalál a blogomra feliratkozik, és hagy nekem megjegyzést itt.
Kérhetnék esetleg valamit? Itt, most utoljára egy megjegyzést arról, hogy mi a véleményetek a történetről. Mik voltak a kedvenc részeitek, milyen érzéseket váltott ki belőletek. Egy szóval minden. Ez az utolsó kérésem felétek. Egy megjegyzés, amiben leírtok mindent. Egy hozzú komment, hogy mosolyoghassak.
Köszönöm, hogy elolvastátok az én kis búcsúmat, de persze ez nem végleges! Megnyitottam egy új blogot azoknak, akik szeretik azt, amit írok. Reménykedem abban, hogy majd nyomon követitek azt a történetet.. Link ITT.
Első bejegyzés: 2013. január. 25. Péntek.
Utolsó bejegyzés: 2013. május. 14. Kedd.
Sok mindenre megtanított ez a blog, és új barátokat szereztem.. Mindenért hálás vagyok.
Ölel, s puszil titeket az író, ~É.M.